Gyógygazok

Jön az ősz, itt van a nyakunkon. Sárgulnak a levelek, a fákon, bokrokon díszlő fénylő piros és fekete bogyók pedig azt jelzik, hogy a méhek áldásos tevékenysége, a beporzás ismét sikeres volt. Beérnek a gyümölcsök, a rétek pedig kezdenek magukhoz térni a hosszú, forró nyári időszak utáni párás hajnalokon.

El is töprengtem, hogy miért is vásárlunk még a boltban lekvárt, dzsemet, gyógyteát, ha mindez most karnyújtásnyira van, az orrunk előtt. Érik a bodza, a som, a madárberkenye. A kökény már kék, de még nem csípte meg a dér, a csipkebogyószüret is még várat magára. 

A kertek is burjánzanak, a virágok magokat hoznak, a gaz pedig mindig új erőre kap. De gondoltuk volna, hogy az útmenti gazok legjava mind gyógynövény? Tűzzel-vassal irtjuk a csalánt, a pitypangot, az útifüvet, pedig mind-mind a hasznunkra válhat, ha tudjuk, miként.

Kezembe vettem egy korábban vásárolt könyvem, amit hasznos útmutatóként most bátran ajánlok: Gertrud Scherftől a Vadon termő zöldségek és gyümölcsöket.

A könyvben részletes leírást kapunk a növényekről, felhasználásukról és az író még receptekkel is szolgál. Megtudhatjuk, hogyan készítsünk vadsalátát, zöldfűszeres vajat, kökénylevet, teákat, fűszerolajakat és kandírozott virágokat. A színes fotók segítenek a fajmeghatározásban, de nekem kedvet is adnak mindig valami újdonság kipróbálásához.

Ilyenkor, ősz elején mindig szívesen lapozgatom és rájövök, milyen gazdag éléskamra lehet egy erdő, egy kis rét vagy a kertünk egy kicsi szeglete. Merítsünk hát belőle bátran! Szedjünk csalánt, cickafarkot, mályvát magunk, ahelyett, hogy több száz forintot kiadnánk érte csak azért, mert csinos tasakban jól néz ki. Főzzünk a bogyókból dzsemet, lekvárt ízlésünk szerint. Sok idő, de megtérül, hiszen fillérekből kapunk finom, vitamindús, színezékmentes élelmiszereket. 

Van azonban, amire figyelni kell: csak azt szedjük le, amit ismerünk és ügyeljünk arra, hogy ne legyen a növény szennyezett.

Jó gyűjtögetést és spájzolást mindenkinek!