Menü

Elmúlt a karácsony, közeleg az újév

Bizonyára rendszeres olvasóink csalódhattak, hogy a karácsony témájában idén semmilyen fortély és érdekesség nem került fel. Pedig őszintén állíthatom, a lehetőségek tárháza, melyekkel ezekben a napokban is közelebb érezhetjük magunkat a természethez szinte kifogyhatatlan. Azonban mint mindenki, a blog szerkesztői is ilyenkor a szeretteikre és az ünnep melegére koncentrálnak. Én személy szerint nem szívesen törtem meg a készülődés hangulatát a gép előtt való ücsörgéssel. Azonban ennyi elég is lesz a magyarázkodásból...
Közeleg a szilveszter és bár ha a természet körforgását figyeljük ez nem is igazán valami új elindulása, hisz azt inkább a tavaszra mondhatnánk, mégis mindenki megünnepli ezt az alkalmat. Egy hét múlva már 2012-t fogunk írni, de most inkább koncentráljunk az ünneplésre.
Gondolom sokan töltenék ezt az alkalmat is szívesen a természetben, de sajnos az éjszakai hidegek ezt megnehezítik. Bevallom magam is eljátszottam a gondolattal, hogy hatalmas máglya mellett eszünk iszunk, zenélünk és beszélgetünk a barátaimmal, de ez egyelőre kivitelezhetetlennek tűnt. Ilyenkor előkerülhet a legjobb forralt bor receptek, a házi pálinkák, likőrök és borok. Gyümölcskenyerek, kalácsok, a legfinomabb húsok, sütni való kismalacok stb.
Azonban hadd ragadjam meg az alkalmat az egyik kedvenc leírásomra hivatkozzak a Waldenből: egy állítólagos Bartram a Mucolasse-indiánok újévkezdési ünnepét mutatja be. Sajnos most nem tudok pontosan idézni, de az én könyvemben (Fekete sas kiadó, 2008) az 55. oldal alján kezdődő, és után a folytatódó leírásban megismerhetjük az óév búcsúztatásának egy igen ősi formáját. Ebben a leírásban megismerhetjük mennyire fontos volt ennek a népcsoportnak a tűz, és hogy mennyire tisztelték. Talán mi is többre becsülhetnénk az otthonainkat melegítő elemet, melynek felfedezése kiemelt bennünket az állatok szintjéről. Gondoljunk bele, milyen lenne az élet e létfontosságú elem nélkül!
Ezekkel a gondolatokkal zárom az újévi bejegyzésemet, remélem jövőre is sokan olvasnak majd minket, mert mi itt leszünk, hisz kitartunk az álmaink mellett.

A fogyasztói társadalom hátrányairól

            Hogy mi az a fogyasztói társadalom? Mai ismereteim szerint nincs tudományosan pontosan meghatározott definíciója, ám rengeteg körülírás, és elképzelés létezik ezen kifejezés jelentésére. Általában a késő XX. századi, és napjaink gazdasági berendezkedését szokták ezzel a kifejezéssel illetni. Legtöbbször azonban negatív tartalmat kölcsönöznek neki. Így teszem ezt most én is, hiszen nem kell tagadnom, olvasóim számára, hogy a jelenlegi állapotokat fenntarthatatlannak ítélem. Ám ez nem magának a fogyasztói társadalomnak köszönhető, ez csak egy ága egy hatalmas globális rothadásnak. Azonban most térjünk vissza oda, hogy én milyen terminusban használom a továbbiakban és a hétköznapjaimban ezt a szókapcsolatot. Fogyasztói társadalomnak nevezem azt a gazdasági környezetet, amelyben a gazdaság mozgatóereje nem az igények termeléssel való kielégítése, hanem a fogyasztás növelése, természetes környezetben nem létező, mesterséges igények generálásával. Ilyen mesterséges igényeket keltenek bennünk a médiumok által közvetített nyílt, vagy burkolt reklámok. Teljesen mindegy, hogy újságról, rádióról, vagy televízióról van szó, mert mindenki, aki ezek mögött az intézmények mögött áll abból él, hogy a szolgáltatott hasznos - vagy éppen csak hasznosnak vélt - tartalmak közé igénygeneráló, fogyasztást serkentő reklámokat illeszt. Az átlagember nézi otthon a tévét és egy filmet hirtelen félbeszakítanak, megtörik a hatást. A megszakítás oka pedig, hogy felhívják figyelmünket arra, hogy milyen gyógyszereket tudunk akár orvosi tanács nélkül is bevenni, hány helyen vehetünk fel hitelt, hogy eladósodjunk, és a kedvencem, hogy hol tudunk valamilyen különös oknál fogva úgy vásárolni, hogy utána őszinte kielégültség töltsön el minket. Részemről ez az egyik oka annak, hogy nem nézek tévét. Sokan kérdezik, hogy hogyan bírom, meg hogy nem unatkozok-e? Erre mindig csak azt válaszolom mikor rájöttem, hogy mennyi értékes időt pocsékolok el az életemből a tévé miatt, inkább kerestem hasznosabb elfoglaltságokat. Ma már időm sincs előtte ülni, és semmit tenni. Különösen jó, érdekes, és tanulságos műsornak kell lennie, hogy rávegyen, hogy odaüljek, de a reklámokat akkor is inkább megpróbálom hasznosan eltölteni, minthogy megtudjam, hogy melyik mosóportól lesz a legfehérebb az ingem.
            Talán kicsit néha elragadtatom magam, de most komolyan… Szüksége van az embereknek ezekre az igényekre? Persze ha valaki bizonyos termékeket puszta sznobizmusból vesz meg, azt még meg tudom érteni. Nyilvánvalóan úgy gondolja, hogy ha az általa áhított társadalmi réteg jellemzőit, viselkedési formáit aggatja magára, máris annak a felsőbb rétegnek a tagjává válik. Rousseau szerint minden létszükségletünk már a születésünkkor adott. Amit akkor igénylünk, az egész életünk során életben tartana. Az összes további igény a nevelés által ránk ragasztott béklyó. Természetesen a nevelés szót helyettesíthetjük a szocializáció, azaz a társadalom részévé válásának fogalmával. Tehát ahhoz, hogy a társadalom elfogadjon bennünket, fel kell vennünk az igényeiket. Ha hozzájuk akarunk hasonlítani, úgy kell viselkednünk, mint ők. Eszerint minden felnövekvő puszta sznobságból nő fel, és maga a felnövekvés is az igényeink kinövesztéséről szól. Szörnyű belegondolni, de ez a tény az, ami elindíthatta azt a folyamatot, aminek eredménye manapság leginkább az Amerikai Egyesült Államokban, Kínában és Európában figyelhető meg, a fogyasztói társadalom.
            Azonban nem csak tárgyak iránt viseltethetünk ilyen felesleges érzésekkel, hanem szolgáltatások iránt is. Legegyszerűbb példa, amit erre szoktam hozni, hogy nagyon érdekes módon régebben nem volt szükség annyi pszichiáterre, meg külön szexuális felvilágosítókra stb., mert a családokban közösségi élet folyt. Olyan élet, ahol egymás problémáit őszintén meg tudták beszélni. Minek van szükségünk arra, hogy egy vadidegen embernek mondjuk el az érzéseinket, és még fizessünk is azért, hogy titkainkat kiteregethessük? Teljesen értelmetlen idő, pénz és energiapocsékolás. Ha az emberek vennék a fáradtságot, hogy leüljenek őszintén beszélni egymással, ezt mind megspórolnák. Azt hiszem ezt manapság már nehéz elvárni bárkitől is. Megcsömörlöttek.
            Talán ha a fölösleges dolgok iránti vágyódásokat egyenként karok képviselnék, sokan már százkarú mutánsokká válnának. Szerencsére ez az elváltozás nem így látszik a testeken. Stresszes, feszült, kielégületlen emberek járnak nap, mint nap az utcákon. Lehajtott fejjel, lógó vállakkal, görbe háttal, életük hatalmas, láthatatlan nyomorát rugdalva maguk előtt. Mind ezt azért, mert elhiszik, hogy nem boldogok. Elhiszik, amit mindenhonnan hallanak, hogy nekik még nem elég jó, de ha ezt, és ezt még megveszik majd jó lesz, de sajnos nincs pénzük, és ezért hiány támad az életükben. Azonban ha senki nem etetné be nekik, hogy szükségük van azokra a bizonyos dolgokra, talán tudnák értékelni azt, amijük van: a szerető feleséget, a szép gyerekeket, akikre büszkék lehet, és az önálló gondolatokat – mert ha még vannak, bizony örülni kell nekik.
            Sajnálatos módon ez a befolyásolt lét meghatározza a gondolkodásmódot is. megmondják, miről mit kell gondolni, persze manapság már nem olyan átlátszó módszerekkel, mint a rendszerváltás előtt, de példákat állítanak elénk. Hírességeket, Hollywoodból, akik olyan dolgokat mondanak, esznek, vesznek, vagy használnak, amik azután széles körben elterjednek a világon, mert a már korábban említett sznobizmus nem ismer határokat. Meg kell felelni az áhított társadalmi réteg látszatának.
            A legnagyobb hibát egy szülő, vagy bármilyen nevelő ott követi el, hogy a felnövekvőket ahelyett, hogy foglalkozna velük, hagyományos tévéműsornak teszi ki, ami már egészen kis koruktól fogva megalapozzák fogyasztói beidegződéseiket, a „több kell, jobb kell, menőbb kell” mondatokat. Végül pedig nem jut semmivel sem előrébb, mint a szülei. Fogyasztó lesz, aki egyre csak dagad és dagad, és közben pocsékol és szennyez.
            Ugyanis a fogyasztói társadalom és a hulladékgondok megjelenése szinte egyidős. Mindent be kell csomagolni, ha lehet, akkor háromszor is, műanyagba, és úgy hogy azt a csomagolást még egyszer ne lehessen használni. Próbáljon meg manapság az ember úgy vásárolni, hogy nem vesz meg fölösleges anyagokat az áru mellé, amik utána a szemétben végzik, mert egyszerűen egyszer használatosak. Lehetetlen! Egyszerűen még a leg alapvetőbb élelmiszerek megvásárlásához is rengeteg csomagolóanyagot használnak fel. Mi pedig ezért is fizetünk, ezt is fogyasztjuk. Csakhogy termelünk is. Méghozzá rengeteg mennyiségű szemetet, amit nemsokára már nem lesz hová besöpörni.
            Egy olyan gazdaság, ami arra alapszik, hogy az emberek fogyasztása legalább állandó szintű, de jobb esetbe emelkedő tendenciát mutat egyenesen fenntarthatatlan a fejlett országokban, ahol éppen a népesség csökkenéséről kell beszélnünk demográfiailag. Hiszen maga a fogyasztói berendezkedésű társadalom is a fejlett országokra jellemző inkább. Ez az ellentét okozza a fenntarthatatlanságot. Egy esetben maradhat mégis életképes ez a dolog, amire kiváló példa az Egyesült Államok. Az emberek kétharmada túlsúlyos. Ez minden bizonnyal a fogyasztás és az igények mesterséges növelésének hatása. Hiába kevesebb az ember, azok többet esznek, és többet fogyasztanak az egész világ bármely más országánál. Talán lehet összefüggés azzal, hogy ők kapják legrégebb óta a reklámokat. Ezek a szomorú tények.

Várszegi Martin
minden jog fenntartva

Közeleg a tél

Bár már december van, de a tél még várat magára az idő sem túl hideg mostanság. Azonban azok számára, akik összhangban élnek a természettel egy jóval nyugodtabb időszak következik. A téli tűzifa felaprítva a libákat már novemberben levágtuk, és lassan előkerülnek a pálinkák, amik ilyenkor télen a disznóvágás elengedhetetlen kellékei. De ha inkább az otthon melegét kívánjuk élvezni, akár a kandallónk előtt, ha van, akár egy kényelmes fotelben, akkor sem muszáj passzívan tölteni a telet. A korai sötétedés és hideg idő kiváló lehetőséget ad a szellemi fejlődéshez. Olvassunk könyveket, hallgassunk zenéket vagy végezzünk kézművesmunkákat a melegben. Kiváló könyvek kerültek a napokban a kezembe, melyek társaink lehetnek a téli estékre. Először ajánlanám Jack London: A barna Farkas című kötetét, mely más kutyás történeteket is tartalmaz, hisz igazán leköti az embert. Ha regényre vagyunk kíváncsiak tőle ajánlhatom a Fehér Agyar  című írását, melyből filmadaptáció is készült, tehát akár meg is nézhetjük. J. F. Cooper neve talán ismerős lehet egyesek számára, hisz ő írta a szintén filmvászonra vitt regényt Az utolsó mohikánt. Egy másik műve, mely az én könyvespolcomon is megtalálható a Vadölő. Érdemes elolvasni. Hogy a hölgyekre és azokra is gondoljak, akik a romantikus történetekért rajonganak, egy hazai gyöngyszemet, Fekete István: Hajnal Badányban című könyvét szeretném még ajánlani, bár ezt més nem volt szerencsém elolvasni, de jó véleményt hallottam róla.
Kívánok mindenkinek kellemes feltöltődést és stresszmentes készülődést a karácsonyra, hisz oly fölösleges az a sok idegesség nem?

Lakás egymillió forintból

"Hobbit ház" minimális költségekből

Walesben egy fiú, bizonyos Simon Dale sokmillió kortársához hasonlóan rajongott a Gyűrűk ura világáért, különösen a hobbitok nőttek a szívéhez. Arról álmodozott, hogy egyszer majd ő is ilyen föld alatti házban fog élni. Simon azóta felnőtt, megnősült, és két gyermeke is született. De az álmáról nem mondott le. Családja is támogatta az ötletet, ezért hozzáfogott a megvalósításához.


Egy erdős domboldalon földet vásárolt, kiásta a ház helyét, és a környéken található természetes anyagokból megépítette a házat. A munkában apósa, barátai, és az arra járók segítették. A ház építése során gondosan odafigyelt a környezetre és a környezetvédelemre. Simon nem építész, különösebb gyakorlata sem volt az ácsmunkákban.
A munkákhoz mindössze egy fűrészt, egy kalapácsot, és egy vésőt használt. Becslése szerint 1000-1500 munkaórát, és kb.3000 fontot (kb. 1.000.000 Ft) fektetett a házba. Célja az volt, hogy a természetben éljen, és ne egy kemikáliákkal szennyezett dobozban a zsúfolt városban.
Forrás: http://toochee.postr.hu


Ezért szeretem az angolokat. Elég merészek ahoz, hogy megvalósítsák az álmaikat (Lásd: Hugh F-W - River Cottage).
Thoreau körülbelül a számításaim szerint 300.000 Ft-ból építhette a házát, de ő csak egyedül lakott és jóval egyszerűbb épületet húzott fel, sokkal kevesebb idő alatt. Mindenesetre az azt jelentheti számunkra, hogy egy ilyen, vagy talán még kicsit szerényebb épület építéséhez, még talán a telek árával is elég 1.5 millió. Most komolyan... egy olcsóbb új autó kerül ennyibe. Manapság ez nem pénz, főleg, ha valaki úgy vágyakozik erre az életre, mint azt mondjuk én teszem.
Számoltam egy kicsit, és figyelembe véve, hogy az első évben még mindent meg kell venni, amiből az ember élni akar, amíg a növények nem teremnek, és amiből az első állatokat felhizlalja, kb. 5 millió forintból el lehetne indítani egy ilyen csodás kalandot egy ilyen házban. De lehet, hogy sokat mondtam...
Irány a tervezőasztal!