Menü

Elmúlt a karácsony, közeleg az újév

Bizonyára rendszeres olvasóink csalódhattak, hogy a karácsony témájában idén semmilyen fortély és érdekesség nem került fel. Pedig őszintén állíthatom, a lehetőségek tárháza, melyekkel ezekben a napokban is közelebb érezhetjük magunkat a természethez szinte kifogyhatatlan. Azonban mint mindenki, a blog szerkesztői is ilyenkor a szeretteikre és az ünnep melegére koncentrálnak. Én személy szerint nem szívesen törtem meg a készülődés hangulatát a gép előtt való ücsörgéssel. Azonban ennyi elég is lesz a magyarázkodásból...
Közeleg a szilveszter és bár ha a természet körforgását figyeljük ez nem is igazán valami új elindulása, hisz azt inkább a tavaszra mondhatnánk, mégis mindenki megünnepli ezt az alkalmat. Egy hét múlva már 2012-t fogunk írni, de most inkább koncentráljunk az ünneplésre.
Gondolom sokan töltenék ezt az alkalmat is szívesen a természetben, de sajnos az éjszakai hidegek ezt megnehezítik. Bevallom magam is eljátszottam a gondolattal, hogy hatalmas máglya mellett eszünk iszunk, zenélünk és beszélgetünk a barátaimmal, de ez egyelőre kivitelezhetetlennek tűnt. Ilyenkor előkerülhet a legjobb forralt bor receptek, a házi pálinkák, likőrök és borok. Gyümölcskenyerek, kalácsok, a legfinomabb húsok, sütni való kismalacok stb.
Azonban hadd ragadjam meg az alkalmat az egyik kedvenc leírásomra hivatkozzak a Waldenből: egy állítólagos Bartram a Mucolasse-indiánok újévkezdési ünnepét mutatja be. Sajnos most nem tudok pontosan idézni, de az én könyvemben (Fekete sas kiadó, 2008) az 55. oldal alján kezdődő, és után a folytatódó leírásban megismerhetjük az óév búcsúztatásának egy igen ősi formáját. Ebben a leírásban megismerhetjük mennyire fontos volt ennek a népcsoportnak a tűz, és hogy mennyire tisztelték. Talán mi is többre becsülhetnénk az otthonainkat melegítő elemet, melynek felfedezése kiemelt bennünket az állatok szintjéről. Gondoljunk bele, milyen lenne az élet e létfontosságú elem nélkül!
Ezekkel a gondolatokkal zárom az újévi bejegyzésemet, remélem jövőre is sokan olvasnak majd minket, mert mi itt leszünk, hisz kitartunk az álmaink mellett.

A fogyasztói társadalom hátrányairól

            Hogy mi az a fogyasztói társadalom? Mai ismereteim szerint nincs tudományosan pontosan meghatározott definíciója, ám rengeteg körülírás, és elképzelés létezik ezen kifejezés jelentésére. Általában a késő XX. századi, és napjaink gazdasági berendezkedését szokták ezzel a kifejezéssel illetni. Legtöbbször azonban negatív tartalmat kölcsönöznek neki. Így teszem ezt most én is, hiszen nem kell tagadnom, olvasóim számára, hogy a jelenlegi állapotokat fenntarthatatlannak ítélem. Ám ez nem magának a fogyasztói társadalomnak köszönhető, ez csak egy ága egy hatalmas globális rothadásnak. Azonban most térjünk vissza oda, hogy én milyen terminusban használom a továbbiakban és a hétköznapjaimban ezt a szókapcsolatot. Fogyasztói társadalomnak nevezem azt a gazdasági környezetet, amelyben a gazdaság mozgatóereje nem az igények termeléssel való kielégítése, hanem a fogyasztás növelése, természetes környezetben nem létező, mesterséges igények generálásával. Ilyen mesterséges igényeket keltenek bennünk a médiumok által közvetített nyílt, vagy burkolt reklámok. Teljesen mindegy, hogy újságról, rádióról, vagy televízióról van szó, mert mindenki, aki ezek mögött az intézmények mögött áll abból él, hogy a szolgáltatott hasznos - vagy éppen csak hasznosnak vélt - tartalmak közé igénygeneráló, fogyasztást serkentő reklámokat illeszt. Az átlagember nézi otthon a tévét és egy filmet hirtelen félbeszakítanak, megtörik a hatást. A megszakítás oka pedig, hogy felhívják figyelmünket arra, hogy milyen gyógyszereket tudunk akár orvosi tanács nélkül is bevenni, hány helyen vehetünk fel hitelt, hogy eladósodjunk, és a kedvencem, hogy hol tudunk valamilyen különös oknál fogva úgy vásárolni, hogy utána őszinte kielégültség töltsön el minket. Részemről ez az egyik oka annak, hogy nem nézek tévét. Sokan kérdezik, hogy hogyan bírom, meg hogy nem unatkozok-e? Erre mindig csak azt válaszolom mikor rájöttem, hogy mennyi értékes időt pocsékolok el az életemből a tévé miatt, inkább kerestem hasznosabb elfoglaltságokat. Ma már időm sincs előtte ülni, és semmit tenni. Különösen jó, érdekes, és tanulságos műsornak kell lennie, hogy rávegyen, hogy odaüljek, de a reklámokat akkor is inkább megpróbálom hasznosan eltölteni, minthogy megtudjam, hogy melyik mosóportól lesz a legfehérebb az ingem.
            Talán kicsit néha elragadtatom magam, de most komolyan… Szüksége van az embereknek ezekre az igényekre? Persze ha valaki bizonyos termékeket puszta sznobizmusból vesz meg, azt még meg tudom érteni. Nyilvánvalóan úgy gondolja, hogy ha az általa áhított társadalmi réteg jellemzőit, viselkedési formáit aggatja magára, máris annak a felsőbb rétegnek a tagjává válik. Rousseau szerint minden létszükségletünk már a születésünkkor adott. Amit akkor igénylünk, az egész életünk során életben tartana. Az összes további igény a nevelés által ránk ragasztott béklyó. Természetesen a nevelés szót helyettesíthetjük a szocializáció, azaz a társadalom részévé válásának fogalmával. Tehát ahhoz, hogy a társadalom elfogadjon bennünket, fel kell vennünk az igényeiket. Ha hozzájuk akarunk hasonlítani, úgy kell viselkednünk, mint ők. Eszerint minden felnövekvő puszta sznobságból nő fel, és maga a felnövekvés is az igényeink kinövesztéséről szól. Szörnyű belegondolni, de ez a tény az, ami elindíthatta azt a folyamatot, aminek eredménye manapság leginkább az Amerikai Egyesült Államokban, Kínában és Európában figyelhető meg, a fogyasztói társadalom.
            Azonban nem csak tárgyak iránt viseltethetünk ilyen felesleges érzésekkel, hanem szolgáltatások iránt is. Legegyszerűbb példa, amit erre szoktam hozni, hogy nagyon érdekes módon régebben nem volt szükség annyi pszichiáterre, meg külön szexuális felvilágosítókra stb., mert a családokban közösségi élet folyt. Olyan élet, ahol egymás problémáit őszintén meg tudták beszélni. Minek van szükségünk arra, hogy egy vadidegen embernek mondjuk el az érzéseinket, és még fizessünk is azért, hogy titkainkat kiteregethessük? Teljesen értelmetlen idő, pénz és energiapocsékolás. Ha az emberek vennék a fáradtságot, hogy leüljenek őszintén beszélni egymással, ezt mind megspórolnák. Azt hiszem ezt manapság már nehéz elvárni bárkitől is. Megcsömörlöttek.
            Talán ha a fölösleges dolgok iránti vágyódásokat egyenként karok képviselnék, sokan már százkarú mutánsokká válnának. Szerencsére ez az elváltozás nem így látszik a testeken. Stresszes, feszült, kielégületlen emberek járnak nap, mint nap az utcákon. Lehajtott fejjel, lógó vállakkal, görbe háttal, életük hatalmas, láthatatlan nyomorát rugdalva maguk előtt. Mind ezt azért, mert elhiszik, hogy nem boldogok. Elhiszik, amit mindenhonnan hallanak, hogy nekik még nem elég jó, de ha ezt, és ezt még megveszik majd jó lesz, de sajnos nincs pénzük, és ezért hiány támad az életükben. Azonban ha senki nem etetné be nekik, hogy szükségük van azokra a bizonyos dolgokra, talán tudnák értékelni azt, amijük van: a szerető feleséget, a szép gyerekeket, akikre büszkék lehet, és az önálló gondolatokat – mert ha még vannak, bizony örülni kell nekik.
            Sajnálatos módon ez a befolyásolt lét meghatározza a gondolkodásmódot is. megmondják, miről mit kell gondolni, persze manapság már nem olyan átlátszó módszerekkel, mint a rendszerváltás előtt, de példákat állítanak elénk. Hírességeket, Hollywoodból, akik olyan dolgokat mondanak, esznek, vesznek, vagy használnak, amik azután széles körben elterjednek a világon, mert a már korábban említett sznobizmus nem ismer határokat. Meg kell felelni az áhított társadalmi réteg látszatának.
            A legnagyobb hibát egy szülő, vagy bármilyen nevelő ott követi el, hogy a felnövekvőket ahelyett, hogy foglalkozna velük, hagyományos tévéműsornak teszi ki, ami már egészen kis koruktól fogva megalapozzák fogyasztói beidegződéseiket, a „több kell, jobb kell, menőbb kell” mondatokat. Végül pedig nem jut semmivel sem előrébb, mint a szülei. Fogyasztó lesz, aki egyre csak dagad és dagad, és közben pocsékol és szennyez.
            Ugyanis a fogyasztói társadalom és a hulladékgondok megjelenése szinte egyidős. Mindent be kell csomagolni, ha lehet, akkor háromszor is, műanyagba, és úgy hogy azt a csomagolást még egyszer ne lehessen használni. Próbáljon meg manapság az ember úgy vásárolni, hogy nem vesz meg fölösleges anyagokat az áru mellé, amik utána a szemétben végzik, mert egyszerűen egyszer használatosak. Lehetetlen! Egyszerűen még a leg alapvetőbb élelmiszerek megvásárlásához is rengeteg csomagolóanyagot használnak fel. Mi pedig ezért is fizetünk, ezt is fogyasztjuk. Csakhogy termelünk is. Méghozzá rengeteg mennyiségű szemetet, amit nemsokára már nem lesz hová besöpörni.
            Egy olyan gazdaság, ami arra alapszik, hogy az emberek fogyasztása legalább állandó szintű, de jobb esetbe emelkedő tendenciát mutat egyenesen fenntarthatatlan a fejlett országokban, ahol éppen a népesség csökkenéséről kell beszélnünk demográfiailag. Hiszen maga a fogyasztói berendezkedésű társadalom is a fejlett országokra jellemző inkább. Ez az ellentét okozza a fenntarthatatlanságot. Egy esetben maradhat mégis életképes ez a dolog, amire kiváló példa az Egyesült Államok. Az emberek kétharmada túlsúlyos. Ez minden bizonnyal a fogyasztás és az igények mesterséges növelésének hatása. Hiába kevesebb az ember, azok többet esznek, és többet fogyasztanak az egész világ bármely más országánál. Talán lehet összefüggés azzal, hogy ők kapják legrégebb óta a reklámokat. Ezek a szomorú tények.

Várszegi Martin
minden jog fenntartva

Közeleg a tél

Bár már december van, de a tél még várat magára az idő sem túl hideg mostanság. Azonban azok számára, akik összhangban élnek a természettel egy jóval nyugodtabb időszak következik. A téli tűzifa felaprítva a libákat már novemberben levágtuk, és lassan előkerülnek a pálinkák, amik ilyenkor télen a disznóvágás elengedhetetlen kellékei. De ha inkább az otthon melegét kívánjuk élvezni, akár a kandallónk előtt, ha van, akár egy kényelmes fotelben, akkor sem muszáj passzívan tölteni a telet. A korai sötétedés és hideg idő kiváló lehetőséget ad a szellemi fejlődéshez. Olvassunk könyveket, hallgassunk zenéket vagy végezzünk kézművesmunkákat a melegben. Kiváló könyvek kerültek a napokban a kezembe, melyek társaink lehetnek a téli estékre. Először ajánlanám Jack London: A barna Farkas című kötetét, mely más kutyás történeteket is tartalmaz, hisz igazán leköti az embert. Ha regényre vagyunk kíváncsiak tőle ajánlhatom a Fehér Agyar  című írását, melyből filmadaptáció is készült, tehát akár meg is nézhetjük. J. F. Cooper neve talán ismerős lehet egyesek számára, hisz ő írta a szintén filmvászonra vitt regényt Az utolsó mohikánt. Egy másik műve, mely az én könyvespolcomon is megtalálható a Vadölő. Érdemes elolvasni. Hogy a hölgyekre és azokra is gondoljak, akik a romantikus történetekért rajonganak, egy hazai gyöngyszemet, Fekete István: Hajnal Badányban című könyvét szeretném még ajánlani, bár ezt més nem volt szerencsém elolvasni, de jó véleményt hallottam róla.
Kívánok mindenkinek kellemes feltöltődést és stresszmentes készülődést a karácsonyra, hisz oly fölösleges az a sok idegesség nem?

Lakás egymillió forintból

"Hobbit ház" minimális költségekből

Walesben egy fiú, bizonyos Simon Dale sokmillió kortársához hasonlóan rajongott a Gyűrűk ura világáért, különösen a hobbitok nőttek a szívéhez. Arról álmodozott, hogy egyszer majd ő is ilyen föld alatti házban fog élni. Simon azóta felnőtt, megnősült, és két gyermeke is született. De az álmáról nem mondott le. Családja is támogatta az ötletet, ezért hozzáfogott a megvalósításához.


Egy erdős domboldalon földet vásárolt, kiásta a ház helyét, és a környéken található természetes anyagokból megépítette a házat. A munkában apósa, barátai, és az arra járók segítették. A ház építése során gondosan odafigyelt a környezetre és a környezetvédelemre. Simon nem építész, különösebb gyakorlata sem volt az ácsmunkákban.
A munkákhoz mindössze egy fűrészt, egy kalapácsot, és egy vésőt használt. Becslése szerint 1000-1500 munkaórát, és kb.3000 fontot (kb. 1.000.000 Ft) fektetett a házba. Célja az volt, hogy a természetben éljen, és ne egy kemikáliákkal szennyezett dobozban a zsúfolt városban.
Forrás: http://toochee.postr.hu


Ezért szeretem az angolokat. Elég merészek ahoz, hogy megvalósítsák az álmaikat (Lásd: Hugh F-W - River Cottage).
Thoreau körülbelül a számításaim szerint 300.000 Ft-ból építhette a házát, de ő csak egyedül lakott és jóval egyszerűbb épületet húzott fel, sokkal kevesebb idő alatt. Mindenesetre az azt jelentheti számunkra, hogy egy ilyen, vagy talán még kicsit szerényebb épület építéséhez, még talán a telek árával is elég 1.5 millió. Most komolyan... egy olcsóbb új autó kerül ennyibe. Manapság ez nem pénz, főleg, ha valaki úgy vágyakozik erre az életre, mint azt mondjuk én teszem.
Számoltam egy kicsit, és figyelembe véve, hogy az első évben még mindent meg kell venni, amiből az ember élni akar, amíg a növények nem teremnek, és amiből az első állatokat felhizlalja, kb. 5 millió forintból el lehetne indítani egy ilyen csodás kalandot egy ilyen házban. De lehet, hogy sokat mondtam...
Irány a tervezőasztal!

Ham-misszió, Felfogás-helyzet, avagy az évszakokra való rálátás


Az évszakok folyamatosan változnak és a mai rohanó világban bizony azt vehetjük észre, hogy nemrég még a trikót is leizzadtuk magunkról árnyékban hűsölve, ma pedig már dideregve várjuk a buszt hajnalban. Bizonyára mindenkinek megvan a maga sajátos ízlése időjárást tekintve, de úgy vettem észre, hogy lassan már divatszerű dologgá vált a panaszkodás ebben a témában. Ha meleg van az a baj, ha hideg van az, ha esik az eső akkor azért nem jó, de ha szemünkbe süt a nap akkor az zavar.


B
izonyára mindenkinek ismerős ez vagy az ilyesféle mondat a hidegebb időkben(hiszen most ez az aktuális): mikor lesz már végre nyár ?
Nem szeretem hallani ezt a mondatot, mert az én felfogásomban minden évszaknak megvan a maga varázsa és úgy gondolom, hogy ahelyett, hogy a bizonyos évszakok negatív dolgaira koncentrálnánk, vegyük észre a bennük rejlő szépséget és az úgynevezett életérzést, hangulatot.
Véleményem szerint érdemes magunkat felkészíteni lelkileg a hidegebb időjárásra, míg át nem esünk a holtponton és már kevésbé fognak zavarni minket a mínuszok.
Fontos, hogy a természettel összhangban legyünk, mert ez az egyik kevés dolgok egyike, amit még nem tudunk közvetlenül megváltoztatni(hála istenek), hiszen csak saját magunknak okozunk szenvedést, ha mindig csak a rosszat keressük.

Tiszteljük a természetet, az időjárást és próbáljunk meg ráhangolódni az éppen aktuális évszakra!

Forralt bor

Tegnap sikerült elhasogatni az utolsó adag tüzelőt is a télre nagyapámmal, és hát az időjárás nem kedvezett az udvaron dolgozóknak, de hát muszáj volt befejezni a faaprítást. Reggel elkezdtük, de már kora délutánra be is fejeztük az egészet, nem volt már sok hátra, alig kettő köbméter. A körfűrészasztal egész délelőtt zúgott, aztán csattogott a balta. Majd talicskával mindent hátrahordtunk a féltető alá, hogy megvédjük a csapadék elől.
Természetesen ebben a hidegben az ember könnyen átfagy, akármilyen keményen dolgozik. Éppen ezért finoman jeleztem édesanyámnak, hogy a férfiaknak jólesne egy kis forralt bor abból a jó ki háziból (cserekereskedelem 2.0)... pár perc múlva már szürcsölhettük is a szív és testmelengető italt. Személy szerint nem vagyok bor párti, de a forralt bor teljesen más. A fűszerek ízének keveréke mindig a téli hangulatot idézi számomra, ez felbecsülhetetlen. Továbbá hozzá kell tennem, hogy azért még mindig élénken él bennem, hogy a legfinomabb a város közepén, átfagyva műanyagpohárból inni a forralt bort. A hangulat, csak az számít.

Bizonyára mindenkinek megvan a saját receptje, a saját ízlése, vagy a családi hagyomány szerint. Továbbá az internet is tele van receptekkel, amik a bor, víz, cukor szegfűszeg, fahéj, citrom, és egyéb fűszerek pontos keverékét adja meg. Mindenki találja meg a saját ízlésének megfelelőt és egészségére!

Interjú egy biogazdával

Jávor András 
biogazdálkodó
-- Mitől biofarm ez a farm?
-- Attól, hogy itt az ökológiai és biológiai törvényeknek megfelelően igyekszünk gazdálkodni. Teljesen más szemlélettel, mint a hagyományos mezőgazdaságban. Teljes mértékben kizárjuk a vegyszereket, a műtrágyákat, és igyekszünk a kerten kívül az életmódunkat és a környezetünket is úgy alakítani, hogy az biológiailag, ökológiailag a legteljesebb, a legegészségesebb legyen.
-- Városi ember létetekre hogyan kerültetek ide, a zselici tanyavilágba, Visnyeszéplakra?
-- Nyugat-Németországban biofarmon dolgoztunk. Ott szereztünk tapasztalatokat arról, hogyan lehet egy ilyen gazdaságot és kertet beindítani, működtetni. Ezután a Zselicségi Tájvédelmi Körzet szomszédságában találtunk megfelelő életteret magunknak, ahol ezt a fajta gazdálkodást és életmódot meg tudjuk valósítani, önmagunk és mások számára megfelelő minőségű, garantáltan vegyszermentes élelmiszert tudunk előállítani.
-- Meg lehet ebből élni? Tehát mennyire tekinthető gazdaságos vállalkozásnak egy biofarm?
-- A gazdaságossági kérdést is teljesen más szemlélettel kell nézni, mint mondjuk egy városi embernek. Az egésznek az a kulcskérdése, hogy más szemlélettel kell termelni, és más szemlélettel kell értékesíteni ezeket a termékeket, mint a hagyományosakat. Ahogy a termelésnél, tehát a gazdálkodásnál is szemléletváltozásra van szükség, úgy a rentabilitás kiszámításához is másképp kell hozzáállnunk. Természetesen egy városi ember igényeihez képest nem lehet ebből a gazdaságból megélni, de az itteni körülmények között megfelelő megélhetést biztosit. Az utóbbi két év, tehát amióta itt lakunk, azt igazolta, hogy igenis meg lehet ebből élni.
-- Itt, Visnyeszéplakon magatok vagytok, vagy mások is foglalkoznak biogazdálkodással?
-- Szerencsére már négy minősített gazdaság van, melyeket ellenőriz a Biokultúra Egyesület. Tehát négy család foglalkozik ezzel, ezenkívül az ideköltözött, újonnan jövő lakosok is szinte mind vegyszer nélkül gazdálkodnak. És ahogy mostanában kiderült, az itt élöktől sem áll igazán távol, hogy ilyen módon műveljék a kertjüket.
Létrehoztuk a Biofarm-Zselic Alapítványt, amelynek célja egy organikus egység kialakítása. Ennek alapja a biogazdaság, de belefér a népművészet, az ökoépítészet és minden egyéb, e témakörhöz kapcsolódó dolog. Hála Istennek lassan kapunk már támogatásokat is. Munkagépünk is van, és szerelékek hozzá. Lassan-lassan kiépül az a gazdaság, amit terveztünk. 
-- Mit jelent számotokra ez a hatalmas kert? 
-- Rengeteg munkát és sok örömöt. Reméljük, hogy az elkövetkező időkben, mikor a feltételek egyre inkább biztosítottak lesznek, még több örömünk lehet benne. 
-- Egyáltalán nem vágytok vissza a városba? 
-- Nem. Abszolút nem vágyunk vissza, kezdetben sem és azóta sem. Úgy néz ki, hogy számunkra ez egy visszafordíthatatlan folyamat.

Forrás: 
http://www.okotaj.hu/szamok/02/teszt.html


Aláhúzhatnám a lényeget a férfi beszámolójában, de szerintem erre nincs szükség. Ha valaki legközelebb furcsán néz rám, mikor felvetem, hogy tanyán akarok élni, távol a modern civilizációtól, eddig is kész válaszaim mellett most már eggyel több emberrel érvelhetek. (Szerk.)

Egészség a természet patikájából III.

Tegnap különös dologgal kísérleteztem...

Mivel Móni már két napja nem tudott szabadulni a köhögéstől elment az orvoshoz. Természetesen előre szóltam neki, bármit ír fel az orvos, ne váltsa ki egyből, hátha ingyen, de legalábbis olcsón ki tudjuk kúrálni itthon. Elment hát az orvoshoz, aki egy sima köptetőt írt fel neki. Erre én mondtam, ne vegyen meg semmit, estére kész a köptetője. Már régóta terveztem, hogy házilag főzzek köptetőt, de valahogy eddig mindig hiányzott a motiváció. Azt hiszem, hogy Móni egészsége most megfelelő célnak bizonyult. Korábbi "tanulmányaimból" (ha az önszorgalomból való utánaolvasást lehet annak nevezni) már tudtam, hogy a kakukkfű az egyik legjobb gyógynövény az ilyen panaszokra. Amúgy ilyen kérdésekkel bárki bármikor fordulhat hozzánk, hisz szerkesztőinknek rengeteg szakirodalom áll rendelkezésre ebben a témában.

Mivel idén még nem tudok saját gyűjtésű gyógynövényekkel dicsekedni, egy gyógynövényboltban vettem meg az egyik alapanyagot, a kakukkfüvet. Emellett mézre volt szükségem, amiből pedig van bőven a spájzban (kamra, élelmiszer-tároló kisszoba), hisz az ismerősök mindig ellátnak minket cserébe egy kis kóstolóért a libavágásból. Szóval éljen a cserekereskedelem! Emellett csak vízre és az alapvető konyhai eszközökre volt szükségem. Amúgy a kakukkfűnek nagyon jellegzetes illata van, nekem a tipikus "mező illat" ugrott be. Nagyon szeretem!
Persze köptetőt számos recept alapján lehet csinálni, de én a legegyszerűbb, leggyorsabb változattal akartam próbálkozni. A következő recept alapján készítettem a köptetőt:

Forrázunk le 3 dl vízzel 1 maréknyi friss vagy szárított kakukkfüvet, és hagyjuk kihűlni, majd szűrjük le. A főzetet újfent forraljuk fel, majd kis lángon sűrítsük be, és keverjünk hozzá 150-200 g mézet. Naponta 1-2 evőkanálnyi fogyasztása ajánlott.

És a végeredmény nagyanyám labori üvegcséjébe töltve (kevesebb, mint 2.5 dl):

Az íze olyan, mintha mézet nyelne az ember, de kicsit érezni a kakukkfüves utóízt is. Minden esetre kellemesebb, mint a gyógyszertári változat.

Levelek

Itt van az ősz itt van újra,
hova tegyem a rengeteg levelem?

Persze csak a mai poszt kedvéért módosítottam a jól ismert versen. Valószínűleg sokan már teljesen eltakarították a leveleket az udvarból, hisz a levelek eltakarítása nem csak esztétikai szempontból előnyös. Fontos a lehullott levelek eltávolítása azért is, mert bizonyos baktériumok, és kór okozó anyagok a leveleken is át tudnak telelni. Három
 lehetőségünk van. Égetünk, ami újabb tilos egyes helyeken, jó mélyen elássuk, vagy, ami a lehető legjobb megoldás, komposztálunk. Ez utóbbi megoldás a leghatékonyabb, de sajnos a diófa leveleit ez esetben nem használhatjuk fel. Ezt sajnálattal vettem tudomásul, hisz a kertünkben a legnagyobb fa dió, és kettő is van belőle. Na mindegy - gondoltam, a cseresznye, körte, meggy, szilva, és barackfák levelei még jók lesznek a komposztba.A levelekből 4-6 hónap alatt lesz komposzt, amely nyers, sötét és omlós. A leveles komposztot általában a szerves talaj módosítására és kondicionálására használják, nem pedig műtrágyaként mert alacsony a tápanyagtartalma. Azonban figyeljünk oda, hogy ez esetben föléjük kell hinteni valamilyen más réteget, lehetőleg nitrogénben gazdag anyagot. Ezek: trágya, élelmiszer maradékok, leveles anyagok pl: pázsit és zöld levelek (bár ezt nehezen szerzünk novemberben).

További információk a komposztálásról:  http://onellato.blogspot.com/2011/06/komposztalasrol-roviden.html

Könyvajánló II.

A napokban böngésztem az antik könyvek között az interneten, és számos nagyon hasznos kiadványra bukkantam, ezek közül pár darabra, azonnal le is csaptam, és már ma át is vehettem őket Veszprémben.
Ezek közül az első, amit azonnal kézbe vettem egy igen vékony kis könyvecske. Nem számít, ha nem túl tartalmas, pár száz forintot megért - gondoltam magamban. Amikor azonban fellapoztam, meglepetten láttam, hogy ez nem egy szakkönyv, hanem sokkal inkább egy szótár. Rá kellett jönnöm, hogy sokkal értékesebb darabot tartok a kezemben, mint az elsőnek tűnik.
Kaplonyi Károly: Mezőgazdasági kiskalauz című műve ez, melyet 1962-ben adtak ki. Bár elavultnak gondolhatnánk a majd' ötven éves kiadványt, el kell gondolkoznunk, hogy egy olyan ősi mesterség esetén, mint a mezőgazdaság, elavultságról szó sem lehet 50 év alatt. Ezt azért is állítom ilyen bátran, mivel az utóbbi 20 év kormánytól, és politikától függetlenül egyértelműen hanyatlást hozott ebben az iparágban, így aktuális és komolyan hasznos művekre már senki nem számíthat esetleg a hobbikertészkedés témakörét érintve.
A könyv a szerző elmondása szerint nem értelmező szótár, és nem is lexikon, valahol a kettő között határozhatnánk meg. Elsősorban egyszerűsége, tömörsége és lényegre törő megfogalmazásai teszik olyan nagyszerű kézikönyvé, amilyen. Ezt magam is megállapítottam, hiszen nem csak az egyszerű mezőgazdaság, de az állattenyésztés, állategészségügy, növénytermesztés, vadászat, erdészet, halászat szakszavai is megtalálhatóak benne. a megközelítőleg 3500 szócikkhez nem csak egyszerű magyarázat, de olykor használati, alkalmazási leírás is található. összefoglalva bárki számára hasznos lehet, aki a gazdálkodás valamely területén szeretne elmélyedni, és előfordulhat, hogy ismeretlen szavakkal is találkozik.
Író: Kaplonyi Károly
Cím: Mezőgazdasági kiskalauz
Alcím: A legfontosabb mezőgazdasági fogalmak és szakkifejezések magyaázata
Kiadó: Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1962.

További könyvajánlók előkészületben:
Kozma György (Szerk.): Házunk tája - aranybánya
Dr. Merényi Károly : Kiskerti tanácsadó
Pappné Dr. Tarányi Zita: Zöldségek termesztése a kiskertben
Pappné Dr. Tarányi Zita: Gyümölcsök termesztése a kiskertben

Walden könyvbeszámoló

Egy kedves barátom ajánlására vettem kézbe ezt a könyvet, mely két mű egyben. Az első a Walden, amiben az író leírja hogyan élt két éven keresztül az erdőben, elzárva a civilizációtól, a második egy rövidebb értekezés, „A polgári engedetlenség iránti kötelességről”.
A XIX. században megjelent műveket, néhányan talán elavultnak ítélhetik, de ahogy az a kiadó előszavában is benne van, nem véletlenül adták ki a gyakorlati gondolkodó e két művét újra, hisz talán ismét aktuális lehet sokak számára a „vissza a természetbe” filozófia, melyet talán először Rousseau vetett fel a felvilágosodás gondolkodói közül. Thoreau is az ő alapelveit és Emerson tanításait továbbgondolva jutott el addig, hogy ezt a világnézetet, ha csak két évre is, de a gyakorlatban is megvalósítsa.
A gazdaságról címmel olvashatjuk az első fejezetet, ami hatvan oldalon keresztül próbálja ráhangolni az olvasót a könyvre, elmagyarázza, miért választotta ezt az életmódot, és, hogy mégis hogy kezdett bele az egészbe. Főbb idézetek: „Írásom talán elsősorban szegény diákoknak szól.” „az emberek tévesen sorsnak értelmezett kényszer hatására azzal foglalkoznak, hogy olyan kincseket gyűjtsenek, amelyeket, megemészt a moly és a rozsda, és tolvajok, latrok martalékává leszen” „Ha megnézzük mik az élet igazi kellékei és nélkülözhetetlen szükségletei, úgy tetszik, mintha az ember szánt szándékkal választotta volna az élet legelterjedtebb módját, mert ezt jobban vélte bármi másnál. De nem: a legtöbben őszintén és szentül hiszik, hogy nincs választásuk.” „Cselekvés, gondolkodás semmilyen módozatát nem szabad vizsgálatlanul elfogadnunk, akármilyen ősi” (Kételkedem, tehát vagyok – világfelfogás is egyben) „Amiről az öregek azt állítják, hogy nem tudod megcsinálni, próbáld csak meg, és tapasztalni fogod, hogy igenis tudod.” Felsorolja a négy valós életszükségletet (élelem, hajlék, ruházat, tüzelő), majd a továbbiakban elmeséli, Ő hogyan jutott hozzá mindezekhez. Megismertet a frugális életmóddal, ami szerint az ember csak a saját maga által előállított, vagy levadászott élelmet eszik, de nem állít elő felesleget. Véleménye szerint egy filozófus nemzet nem követné el azt a hibát, hogy állatok munkáját felhasználja. Évi hat heti munkával kereste meg betevőjét. S a legfontosabb számomra ez a mondat az egész fejezetből: A kereskedés az átok bélyegét nyomja rá mindenre.
„Legyünk mi magunk is egészségesek, és egyszerűek, mint maga a természet, űzzük el a fejünket elborító felhőket, és szívjunk egy kis életet a pórusainkon által!”
A következő fejezetekben bővebb kifejtést kapunk életmódjáról.
„Azért mentem ki az erdőbe, mert nyíltan szemtől szembe akartam kerülni az élet alapvető tényeivel, s kitapasztalni, mit tanulhatok az élettől, nehogy majd halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem is éltem.”
„Napi három étkezés helyett érjük be eggyel, százféle fogás helyett öttel.”
„Ha az igazsággal foglalkozunk, halhatatlanok vagyunk.”
Ezek után, szinte a könyv végéig, kivéve a befejezést érzékletes természetleírások, és rövid történetek találhatók a Walden tó környékéről. Ezek talán nagy kontrasztban állnak az ezt megelőző mély filozófiai gondolatmenetekkel, de a kitartó olvasás, és a fantázia használata meghozza gyümölcsét.
A befejezésben ismét visszatér a filozófiai jelleghez, s azt is elmondja, miért tért vissza két év után újra a civilizációban, de ezt a nem szeretném elmondani, olvassátok el!
A polgári engedetlenség iránti kötelességről-ben a kor aktuálpolitikai kérdéseit vitatja meg. Első olvasásra, és hogyha az ember elkezdi úgy olvasni, mintha a mai korról szólna, csak a konkrét történelmi események nem stimmelnek, de kiváló tanulmány, mely meghatározhatta volna egy kor gondolkodását, és akkor most nem itt tartana a világ, mint most.

Téliesítés a fáknak

Talán még kicsit korán van így november elején az ilyesmihez, de furcsa kényszert éreztem a poszt megírására.
A gyümölcsfáink védelme nagyon fontos, hiszen rengeteg kártevő garázdálkodik a környéken, kezdve a legapróbb, ártalmatlannak tűnő bogaraktól a szabadon kószáló nyulakig. Továbbá érdemes a földdel is foglalkozni egy picit.
A fa kérgének apró repedéseiben megbúvó rovarok ellen legjobb védekezés a meszelés. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy régebben azért hagyták abba a meszelést, mert a vastag megrepedezett mészréteg alatt a rovarok éppen hogy megbújhattak, ezért fontos a vékony felhordás. Másik nagy előnye, hogy a meszeléstől a fa törzse nem lesz annyira sötét, így télen nem melegítik fel annyira a nap sugarai. Ez azért hátrányos, mert ha nappal felmelegszik, éjjel pedig újra fagy, akkor idővel fagyrepedések jelentkeznek, az pedig hosszútávon tönkreteszi a fát. Tehát fontos, hogy meszelés előtt tisztítsuk meg a törzset óvatosan egy drótkefével, majd a helyesen kikevert meszet* nagyon vékonyan hordjuk fel (nem baj, ha úgy látszik nem fed rendesen). Száradás után szépen kifehéredik még jobban.
Ez után megtehetjük az első lépéseket a nyulak rágcsálása elleni védelem felé. A lényeg, hogy a fa törzsét vegyük körbe valamilyen anyaggal, ami gátolja a hozzáférést. Ez leggyakrabban a közönséges tyúkháló szokott lenni, de akinek kedve és forrása van hozzá, kipróbálhatja a csőszerelők által használt polifoamot.
A fa körüli földet, attól függően, hogy fiatal, vagy idősebb, kétféleképpen kezelhetjük. Ha idősebb fáról van szó, nyugodtan meglazíthatjuk, megforgathatjuk a talajt a törzs körül, hogy a téli csapadékot jobban beigya a föld. Ez nem tehető meg a fiatal, idei ültetésű fáknál, hisz a gyökerük még nem tarthat olyan erősen. Itt fontos feladat a törzs köré emelni egy kis földkupacot, betakarva azzal azt.

Remélem ismét sokat tudtam segíteni, sok sikert a téliesítéshez!
* mész keverési receptek kicsit később

Vissza a természetbe!

Nagy meglepetés volt, mikor ma hallottam a tévében, hogy az egyik kereskedelmi csatorna magazinműsora felfigyelt az önellátó életmódra.
Talán a ma reklámozott adás okozhatta a kiugróan magas, majd' 500 fős látogatottságunkat is a mai napon (átlag 10 fő/nap).
A csatorna rövid összefoglaló cikke a témáról így hangzik:

"A nyugalom szigete, ahol megállt az idő

A hely, ahol nem szirénázik percenként mentőautó, ahol nincs közvilágítás, mégsem történik erőszak, és ahol nem pénzben mérik az értéket.

A hely, ahol érdemes nagyot beleszippantani a levegőbe, ahol minden a környezettudatosságról szól, ahol az állatok harmóniában élnek az emberrel, és ahol az ember összhangban él a természettel.

Manapság sokan elgondolkodnak azon, hogy életmódot váltsanak. Az ökofalu egy alternatíva lehet számukra, ahol a valódi a lóerő és a két kerék veszi át a szerepet, és persze gyalogosan is besétálhatunk az erdő közepén megbúvó nyugalom szigetére.

Mint egy hagyományos faluban, úgy élnek itt, de a környezetkímélés, az ökogazdálkodás, a bioszemlélet kerül előtérbe.

Nem kapkodnak, csak madárcsicsergést lehet hallani, és sok mosolygó arcot látni. Az ott élők szerint ez a szemlélet a jövő: egy életforma túl a rohanó világon."
Aki ennél többre is kíváncsi (és miért ne lenne), a teljes riportot itt nézheti meg:

Talán kicsit elnagyolt és felületes ez a riport, de szerintem erről az életmódról nem riportot, hanem filmet kéne forgatni. Mindenesetre ez is több a semminél, hogy legalább elgondolkodásra ösztönözze az embereket, persze csak azokat, akik képesek még gondolkodni, és tudják, milyen fontos, nekünk embereknek a természet maga!

Madáretetők

Novemberben a tél közeledtével el kell kezdenünk gondolni a nagy hidegekre. A téliesítés egyik fontos eleme a madáretetők kihelyezése lehet. Ezek az etetők gondoskodnak a gazdaságunk, vagy kertünk szempontjából hasznos madarak téli elemózsiájáról, a különlegesebb darabok kiváló díszei lehetnek kertünknek, továbbá ha szemfülesek vagyunk rendszeresen figyelhetünk meg madarakat a környékén egy-egy derűs téli napon is.
Manapság a boltban is vásárolhatunk kész madáretetőket, de aki kellemes időtöltésre vágyik, vagy csak pusztán személyesebbé kívánja tenni ezeket a tárgyakat, az magának is bátran elkészítheti a több célból hasznos madárlakot.
Ha a természetes fát választjuk alapanyagul, pusztán egy deszka és pár szerszám elég hozzá. Először is tervezzük el milyen madáretetőt szeretnénk, mekkorát, és milyen alakút. ez után a a deszkából kivágjuk a megfelelő méretű és alakú darabokat, és faragasztóval összeragasztjuk. Tervezésnél vegyük figyelembe a rendelkezésre álló faanyag mennyiségét, és azt, hogy csinálhatunk egy oldalról-, teljesen nyitott, vagy bejáratos verziót is. A bejárat egy madáretető esetén nem más, mint az egyik oldalra fúrt lyuk. Ennek méretét alaposan fontoljuk meg az etetni kívánt madarak testméretétől függően, hiszen, ha nem férnek be, hiába próbáltunk kedveskedni.
Ha ebbe is az újrahasznosítás nemes gondolatát szeretnénk belecsempészni, akkor választhatjuk a sokkal egyszerűbb műanyag flakonos megoldást, amikor egy lyukat vágunk a flakonra, és felfüggesztjük a fára.
Az etetők elhelyezésénél legyünk figyelemmel arra, hogy szélvédettek legyenek és a macskák ne érhessék el.
Továbbá fontos a rendszeres utánpótlás is!

Kellemes barkácsolást!

Hugh Fearnley-Whittingstall

Talán első hallásra nem mindenkinek ismerős Hugh neve, de azt mondom River Cottage, már sokkal többen kapják fel a fejüket. Ő az a hóbortos hippi, aki Magyarországon többnyire a Spektrum (-home) televíziós csatornán látható, amint vidéki ízekkel főz, süt. Sok felületes szemlélődő azt veheti észre, hogy egy sima főzőműsorról van szó, pedig nem. Hugh lelkes élharcosa a "Vissza a természetbe!" filozófiájának. Ezeket a nézeteket azonban a korábban séf ként dolgozó úriember a gyakorlatban is megvalósította. 1997-ben költözött ki, akkor még bérelt telkére Dorsetben. Életmódja, világfelfogása mind jó alap lehet azoknak, akikben az ilyen életmód iránti gondolkodás egyáltalán felmerül. Műsora a River Cottage (és még egyéb hasonló címek), megmutatja a hétköznapi, tévénéző embereknek, hogy milyen is az az alternatíva, amit ő választott.
Természetesen én sem úgy ébredtem, egyik nap, hogy tanyára akarok költözni. Gondolkodásmódom megváltozásában nagy szerepet játszott Hugh műsora. Neki köszönhetem, hogy felismertem, hogy így is lehet, szóval számomra elhivatottság, és filozófia tekintetében abszolút követendő példa.
Műsorait ahogy már említettem a Spektrum home televízión nézhetitek leggyakrabban, de számos lehetőség van az internetről való letöltésre is.
Egy kis ízelítő (sajnos csak angolul):

Filmajánló

Általában elsiklok a Városi Művelődési Központ "nagyon izgalmas" programjai fölött a szórólapokon, amikkel elárasztják a várost, de nemrég ezzel a címmel találkoztam: A hülyeség kora. Mondanom sem kell, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Ingyenes vetítés, tehát még a szűkre szabott egyetemista pénztárcámat sem terhelte meg. Elmentem Moncsival, és végignéztük a dokumentumfilmet, mely 2055-ben készült.
Szóval, csak hogy eloszlassam a pillanatnyi képzavart a filmet úgy készítették, mintha már 2055 lenne, és onnan tekintenek vissza a mai állapotokra. Azt hiszem ha valami, akkor ez a film alkalmas lehet arra, hogy egész gondolkodásmódokat változtasson meg. Rávilágít korunk igazi nagy baklövéseire, és megtudjuk, hogy 2055-ben teljesen jogosan nevezhetnének majd minket olyan embereknek, akik a "hülyeség korában" éltek, amikor az emberek nem törődtek a bolygójukkal, a zöldeket, és az aktivistákat pedig csak kiröhögték, naplopónak nézték.
A film honlapja: http://nelegyhulye.com

A TELJES film, szinkronosan itt nézhető meg (1:29:11):

Jó filmezést!

A komposztálásról "röviden"

Fontos, hogy a kertünkben képződő, környezetünkben fellelhető szerves anyagokat ne pazaroljuk el, hanem komposztáljuk ezeket és használjuk fel a tápanyag-utánpótlásra. Erre a kerti és a konyhai szerves anyagok
egyaránt felhasználhatók.
Gyorsan bomló, jó alapanyag a gyümölcsfák és a szőlőtőkék hajtásvá-
logatásakor, csonkozásakor eltávolított lombja. Hasonlóan alkalmas az
egészséges zöldségfélék héja, szára, levele. A gyep lekaszált füvét először
ajánlatos megszárítani és más anyagokkal keverve tenni a komposztkazalra, mert különben a falevelekhez hasonlóan nemezszerıen összetapad, penészedik és nehezen bomlik. A komposzthalomra tehetők a még virágzás,
de legfőképp maghozás előtt kikapált, levágott gyomok. A fahamu és a szalonnasütés után visszamaradó faszén jelentős kálium- és egyéb ásványi
tápanyagtartalma következtében egyaránt értékes összetevője a komposztnak. A fırészpor is beletehető a komposztba, úgy 5–6 százalékos mennyiségben. A lombos fák fırészpora gyorsabban, a fenyőfáké lassabban bomlik. A lignitport se dobjuk a szemetestartályba, mert bár nehezen feltárható,
de értékes tápanyagokat tartalmaz, javítja a talajt. Ebből is 5–6 százaléknyit használjunk. Különösen értékes adalékanyagok az istállótrágyák. Nagy
a nitrogéntartalmuk, ezért gyorsítják a komposzt bomlását a baromfi-, a
galamb- és a nyúltrágyák. A komposztba 15–20 százaléknyit célszerű belőlük – egyenletesen elkeverve – felhasználni.
A szerves anyag bomlását segíti az agyag, kedvező, lazító hatású a folyami homok és a tőzeg. A komposztba tehető az apróra tört fakéreg és a
talajszerkezetet javító, de nehezen bomló törköly is.
Nem való viszont a szerves anyagok közé a szennyvízderítőkből kikerülő iszap, az emésztőgödrökből származó fekália. Ezek nemcsak veszé-
lyes betegségeket terjeszthetnek, hanem a növényekre káros különféle mosószermaradványokat is tartalmaznak. A szénsalak sem alkalmas, mert alig
tartalmaz értékes anyagokat, ugyanakkor általában a benne lévő nagy
mennyiségı kén károsítja a növényeket. Kerüljük a dió- és a vadgesztenyelevél felhasználását is, mert növekedésgátló anyagokat tartalmaznak.
A komposzttelepet a kert félreeső részében, lehetőleg fák árnyékában,
másfél-két méter szélességben készítsük el. Ássunk 20–30 cm mély alapot, hogy a földigiliszták könnyen felhúzódhassanak. Alulra kerüljenek a
gyümölcsfa- és szőlővesszők, a vastagabb növényi szárak. Ha ezeket
metszőollóval, baltával, szecskázóval, komposztaprítóval feldaraboljuk,
gyorsabban bomlanak. Minden 20–30 cm-nyi rétegre – amit előtte alaposan megtapostunk – 5 cm vastag, jó minőségı, lehetőleg agyaggal kevert földet terítsünk. A bomlást segíti, ha a rétegekre 2–3 százaléknyi porrá tört meszet vagy dolomitot szórunk. Meszes talajon természetesen ezt hagyjuk el! A komposzt tápanyag-, illetve mikroelem-tartalmát növeli, ha Zeolitot, bazaltlisztet keverünk a rétegbe. Az érést gyorsítja, ha a rétegek közé
a mikroorganizmusok szaporodását segítő csalánt és cickafarkat is teszünk. Ügyeljünk, hogy a komposzthalom mindig földnedves legyen, mert
csak így érik megfelelő ütemben. Ha a halom száradna, öntözzük be esővízzel. Még jobb, ha vödörbe néhány órára összevágott csalánlevelet vagy cickafarkot áztatunk, és azzal pótoljuk a nedvességet.
A baromfikat tartsuk távol a komposzthalomtól, mert kiszedik a földigilisztákat. Az elkészült halmot fıvel, szénával takarjuk. Az a kedvező, ha az
új rétegekbe zöld növényi rész is kerül.

Gyümölcsfáink tavaszi metszése

Megyei körkép - A gyümölcsfák metszését a rügyek kibomlásáig lehet károsodás nélkül elvégezni, mert később könnyen letörhetjük a hajtáskezdeményeket és ezzel csökkentjük a termést.

Akkor, ha sok termést akarunk, hosszúra metsszünk, ha viszont a hajtásképzés serkentése a célunk, rövidre kell metszeni. Nem szabad a nagy termés reményében metszetlenül hagynunk a fákat, mert ezzel megszüntetjük a termőrészek megújhodását, és hosszú távon inkább csökken a termés mennyisége. A helyes metszés egyensúlyt teremt a termő- és hajtórészek között. A visszametszés erősségét az előző évi növekedésből kalkulálhatjuk ki.
A fiatal fák alakító metszése után a termőre fordult gyümölcsfák hajtásait rendszeresen ritkítani kell, mert a termőfelület az évek során egyre inkább a korona külső részére húzódik. Ilyenkor a meredeken felfelé törő, sűrűsítő részeket tőből el kell távolítani, a kedvezőtlen irányba növő ágakat pedig a kedvező irányba néző csúcsrügyre metsszük vissza. Metszéskor a másik lényeges szempont a termőrész-ifjítás. A legtöbb fajta a két-három éves részeken terem, ezért az idős hajtások levágásával elérhetjük, hogy újak képződjenek. Metszéskor szedjük le a fákról és semmisítsük meg tavalyról maradt, betegségek kiindulópontjait jelentő gyümölcsmúmiákat.

A metszés nemcsak faj-, hanem fajtaspecifikus is. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a körtét kell másként metszetni, mint a kajszit, hanem a jonatán metszése is különbözik a húsvéti rozmaringétól. A jonatán sok hosszú vesszőt nevel, de ezek kevésbé termékenyek, ezért célszerű visszametszeni őket, de az idared minden vesszőn megfelelően terem, ezért csak ritkítani kell. Az alma és a körte egyaránt a kétéves gallyakon hozza a legértékesebb termővesszőket, de a körte termőrészei lassabban öregednek, ezért ritkábban kell lecserélni őket.
Cseresznyénél és meggy- nél a hosszú vesszők alsó és középső részein találhatók a virágrügyek, ezeket túlságosan nem célszerű visszametszeni. A meggy gyorsan felkopaszodik, ha nem metsszük vissza a vázágakhoz közelebb eső elágazásokra.

Varga Ibolya/NAPLO

7 milliárd

Földmegosztás

Járkálva az utcán és nézelődve, mikor éppen a hajnali buszra, vagy hazafele sietek, mindig megakad a szemem azon a másfél-ezer négyzetméteres telken, ami már évek óta eladó, de senki nem veszi meg. 8 darab kiöregedett gyümölcsfa, ennyi áll rajta. Nyáron, igaz átjárnak ide a szomszédból legelni a lovak, és közben egy kicsit trágyázzák is a földet, de senki nincs, aki elkezdene rajta termelni. Ez a jelenség szinte mindenhol megfigyelhető, városban éppen úgy, mint falun. Hatalmas kihasználatlan területek, melyeken csak gyom nő, és csak a gond van a lekaszálásával.
Hallottam róla, hogy Angliában már elterjedt hagyomány, hogy azok akik fölösleges földdel rendelkeznek, és azok, akik szívesen termelnének, de nincsen földjük, földmegosztásba kezdenek. Ez a dolog arról szól, hogy az aki a földön dolgozik, tulajdonképpen bérli azt, a termény meghatározott százalékáért cserébe. Magyarországon azonban már kevésbé elterjedt ez a szokás, pedig a kiváló magyar termőföldek kihasználtsági aránya alacsonyabb az angliaiakénál. Vajon miért van ez? Pedig vannak emberek, akik jó példával járnak előttünk, csak ugye a híradó nem ezzel van tele, hanem a gyilkosságokkal.
Ezen az íráson gondolkodtam, kutatgattam, mikor erre a cikkre akadtam: http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/telekre-hivas-foldmegosztas-ingyen-batraknak-358151
A házaspár kitűnő példa lehet mindenki számára, hogy ne hagyjuk parlagon heverni értékes földünket, udvarunkat, kertünket.
Let's land share

Üdv.: Martin

Disznóvágás után...

            A disznóvágás után, ha valaki nem rendelkezik mélyhűtővel, vagy csak szereti a füstölt, sózott falatokat, rengeteg tartósítási mód közül válogathat. Engedjétek meg, hogy bemutassak néhányat most:

A sonka formázása
Mikor disznóvágáskor eldöntöttük, hogy hány sonkát hagyunk, hozzáláthatunk a formázáshoz. A sonkát bőrével az asztalra fektetjük, majd a csülök felső részétől kiindulva szépen, lehetőleg egy vágással körülvágjuk. A szalonnás rész ne legyen szélesebb, mint a comb húsa, és a bőrös rész felől nézve szép kerek legyen. A sonkáról éles késsel minden lógó, bevágott részt levágunk, hogy mindenütt lehetőleg sima felületet kapjunk.
Az első sonkánál (lapockánál) is hasonló, kerek vágást kell végezni. Itt viszont meg lehet hagyni lapockával vagy lapocka nélkül az egészet. Ha a lapockát, illetve a lapockacsontot kivesszük, csak vékonyabb, kisebb sonka marad. Ennél is minden lógó hús-, illetve zsírdarabot le kell vágni.
A sonka sózása
A sonka sózásához kilogrammonként 12–15 dkg só kell. A sózást általában fakádban (medence, teknő stb.) végezzük. Az eresztett levével naponta megöntözzük őket. A sonkák sorrendjét 2-3 naponta változtatjuk. A sonka sózása a húsok méretétől függően több hétig tarthat.
A sonka pácolása
A sózást követi a pácolás művelete. A pácolásnál mindig ügyeljünk arra, hogy a páclé állandóan ellepje a húst.
Sonkapác 1.: 2-2 kanál kakukkfű, fenyőmag, koriander, mustármag, majoránna. 2 liter vizet felforralunk a páclé hozzávalóival, majd további 5 percig főzzük. Lehűlés után hozzáöntjük a sózóléhez, ez lesz a páclé.
Sonkapác 2.: 2 marék só, 10 szem bors, 3 babérlevél, 2 dkg koriander, 2 kanál mustármag, 2 dkg borókabogyó, 3-4 gerezd fokhagyma. 10 liter vizet felforralunk, beletesszük a páclé hozzávalóit, majd 10 percig főzzük, hidegen a sonkára öntjük.
Sonkapác 3.: sonkánként fél kiló só, egy kanál bors, egy kanál szegfűbors, egy kanál koriander, egy kanál majoránna, két kanál fenyőmag, egy fej hagyma, pár babérlevél.
A hozzávalókat a megfelelő mennyiségű vízben felforraljuk, majd lehűlés után ráöntjük a páclevet a sonkára. A páclének el kell lepnie a húst. A sonka a bőrös részével legyen a pácolókád alja felé. Általában 3-4 hétig pácoljuk a húsféléket, pár naponta forgatva a húst.
A sonka füstölése
A füstölés során több dologra is figyelnünk kell: általában hideg füstöt használunk, csak parázsnak szabad lennie, láng nem lehet a füstölőben. A fafajták sajátos aromát adnak a húsnak, használhatunk bükkfát, bükkfafűrészport, gyümölcsfát, gyümölcsfafűrészport, gyanta illatú fát, pl. fenyőt, sohase használjunk. Sok helyütt szőlőtőkét is használnak füstölésre. Szép piros színű sonkát kapunk, ha az utolsó füstölésnél egy marék kukoricadarát dobunk a tűzre. Sonkánk finom aromát kap, ha másnaponként egy-egy marék borókabogyót is a parázsra szórunk. A füstölés időtartamát a húsdarabok nagyságával arányosan kell növelni.
A szalonnakészítés
A disznóvágás egyik legtartósabb terméke a szalonna. Régen olcsó volt, ma már azonban ára egyre jobban közelít a „nemesebb” húsokéhoz. A zsírszalonna egy részét (egyre kevesebb részét) kiolvasztjuk zsírnak, tepertőnek, a másik részét pedig szalonnának dolgozzuk fel. A szalonnának szánt darabokról távolítsuk el a véres részeket és formázzuk meg őket. Vágjunk nyílást a madzag számára, hiszen majd fel akarjuk akasztani. Sózáshoz csak jódozatlan konyhasót használunk. A sózási idő leteltét követően (kb. 3-4 hétig tart) leszikkasztjuk, majd füstre akasztjuk. A szalonna füstölése kb. 3–5 napig tart. A megfüstölt szalonnákat száraz, hűvös helyre akasztjuk, ügyelve arra, hogy ne érintsék egymást. A szalonnát fogyaszthatjuk abálva, sózva és füstölve.

Bugaci pácolt sonka
Hozzávalók: 1 kb. 5 kilós comb, fél kiló só, 3 dkg egész bors, 1 nagy fej hagyma, 1 kanál borókabogyó.
A sonkát megformázzuk, majd sóval bedörzsöljük, két napig hűvös helyen, lefedve tároljuk. A harmadik nap annyi vizet forralunk a fűszerekkel együtt, amennyi a combot ellepi, majd kihűlés után a húsra öntjük. A húst hűvös helyen egy hónapig pácoljuk (2-3 naponta forgatva). Utána a pácból kivéve egy napig szárítjuk, majd 5-6 napra hideg füstre tesszük.
Szárított sonka
Hozzávalók: 2 comb, 1 kg só, 3 dkg törött cayenne-bors, 1 dkg rozmaring, 5 dkg babérlevél, 10 dkg fokhagyma.
A fűszereket összekeverjük a zúzott fokhagymával, majd bedörzsöljük vele a még ki nem hűlt combokat. Hűvös helyre rakjuk, ahol egy-két nap után levet fog ereszteni, amellyel naponta locsoljuk, illetve amelyben a sonkát forgatjuk. Három hét után kiemeljük ebből a pácléből, és deszkára helyezzük, majd lenyomatjuk. 2-3 napon keresztül préseljük, hogy a nedvesség kifolyjon belőle. Az így nyert sonkákat hűvös, szellős helyre akasztjuk szárítani.
Szárazon pácolt sonka
Négy középnagyságú sonkát melegen sóval erősen bedörzsölünk. Két óra múlva újra átdörzsöljük, éspedig négy marék törött koriandermaggal, négy marék fenyőmaggal, négy deka törött salétrommal, négy gerezd fokhagymával, amit előzőleg egy pohár vízben megáztattunk. Ha ezt mind rádörzsöltük, egy tálba vagy kis teknőbe szorosan egymáshoz tesszük a sonkákat. A hideg helyen álló sonkát mindennap megforgatjuk, és a tál fenekén képződő kis sós lével megdörzsöljük, és mindig egy kanálnyi vízzel leöblítjük a kezünket. Négy hét múlva, egynapi szellős helyen való szikkasztás után, füstre lehet tenni a sonkákat, és ha jól megfüstölődtek, kis fahamuval bedörzsölve szellős helyre tesszük.
Sózott fehér szalonna
A disznóvágás után a szalonnát hagyjuk lehűlni. Kilogrammonként 10 dkg sót számítva egyenletesen bekenjük a nagyobb darabokban hagyott szalonnát, 4-5 naponta átforgatjuk, kb. egy hónapig tartjuk a sóban, majd hűvös, szellős helyre akasztjuk. Akár 6–8 hónapig is eláll.
Füstölt tokaszalonna
A tokaszalonnát előkészítjük (kivágjuk az oldalsó mirigyeket). Rövid ideig (kb. fél óra) abáljuk, majd hideg vízben lehűtjük. Sóval jól bedörzsöljük, naponta forgatva 3 hétig van a sózóban, időnként újrasózva. Ezt követően felfüstöljük, 3-4 hónapig tárolhatjuk.
Füstölt szalonna
A hátaszalonna-hasábokat egyenletes, széles darabokra vágjuk, a táblákat jól bedörzsöljük konyhasóval, majd 3 hétig a sóban állni hagyjuk. Két-három alkalommal megforgatjuk, ismét bedörzsöljük. Ezután langyos vízzel lemossuk, zsinegre akasztjuk, megszárítjuk, majd sárgásbarnára füstöljük. Szellős, hűvös helyen tárolandó.
Kenyérszalonna
A megformázott hátaszalonna táblákat jól bedörzsöljük konyhasóval, majd 3 hétig a sóban állni hagyjuk. Két-három alkalommal megforgatjuk, ismét bedörzsöljük. Ezután langyos vízzel lemossuk, zsinegre akasztjuk, megszárítjuk, majd sárgásbarnára füstöljük. Szellős, hűvös helyen tárolandó. Egész évben fogyasztjuk.



Tűzifa

Bizony, közeledik a tavasz, reméljük nem sokáig kell már minden nap fűteni a lakást, a tűzifa is fogyóban, de el jött az ideje az utolsó nagyobb adag összehasogatásának is, ha eddig még nem tettük meg.

A tűzifa gondos kiválasztása viszonylag egyszerű, de annál lényegesebb eszköze a pénztárcánk, és a kazán, vagy kályha kímélésének. Valószínűleg nagyon kevesen rendelkeznek annyi, és olyan erdőterülettel, melyből minden évben, egész télre elegendő tűzifa mennyiséget ki lehet termelni, anélkül, hogy pár év alatt elfogynának a fák. Éppen ezért a fa beszerzése egy negatív dolog az önellátó gazdaságok számára. Ezért bizony fizetni kell. Ezt megtehetjük a közeli település fatelepén, vagy beszélhetünk az erdészettel, és akár saját magunk által kivágott fákat is szállíthatunk, miután lemérték és felköbözték. Akárhogyan is vizsgáljuk a tüzelő kérdését nem tudjuk megoldani önmagunk. Ehhez bizony pénz kell.

Viszont ha már drága pénzért megvesszük a fát, ugye szeretnénk vele minél többet, minél hatékonyabban fűteni. Köztudott ugyanis, hogy nem mindegy, hogy milyen fával gyújtunk be. Aki valaha rakott már tüzet, tudhatja, hogy a száraz fa természetesen jobb mint a nedves, és nem csak azért, mert könnyebben begyullad. A fa égésekor energia szabadul fel, és ez termeli a hőt, viszont a fában lévő nedvesség elpárologtatására is hő/energia kell. Ez által sokkal kevesebb hőt ad le egy nedves fa, mint a száraz, rosszabb a fűtőértéke. Így a fa amúgy 15.000 kJ/kg fűtőértéke jelentősen csökken, ha a víz párologtatására is kell fordítani.
Nedves fának nem csak az számít, amit vizes helyről, ázottan szállítanak, vagy eláztatta az eső, hanem a közönséges friss fa is, mely mély rostjaiban, szálaiban raktározza a vizet. Sok telepen azonban nem akad túl sok szárazfa, így a legszerencsésebb, hogyha nem tudunk száraz anyaghoz hozzájutni, hogy miután megvesszük, egy évig várunk vele, hogy kiszáradjon. Tehát előre kell megvenni a fát, ha hatásos tüzelést akarunk.

Nézzük meg, milyen fát veszünk...

Új vagyok!


Sziasztok!

Ezzel a kis szösszenettel szeretnék bemutatkozni és így szeretném megosztani veletek a gondolataim. Amiről az oldal szól, azt hiszem eléggé nyilvánvaló : kiszakadni ebből az őrült világból és a természetre, az élet valódi szépségeire összpontosítani.

Ma olyan világot élünk, ahol a környezetünk, a természet és maga a föld igen csúnyán arcon lett vágva, a ranglétrán igen nagyot huppant...azon a ranglétrán, amit ma már a pénz ural. Azt hiszem ezt főként annak a bizonyos felső 10.000-nek köszönhetjük, akiknek hatalmukban áll irányítaniuk az alsóbb rétegekben élők, a nép és mondhatni az ország életét. Elérik azt, hogy az embereknek ne legyen idejük és energiájuk, sőt már kedvük se foglalkozni ezekkel a dolgokkal. (ezen szeretnénk, ill. én szeretnék segíteni).

Kiszorítják a magyar termékeket, árukat, ugyanis be hozzák azokat a külföldi portékákat, ami ott kint már a kutyának se kell és jó olcsón elpasszolják itthon, a hipermarketekben. Ennek az egyik eredménye az, hogy a magyar termékek ára nem csökkeni fog, hanem nőni. Ezek lehetnek bár elcsépelt mondatok, de akármennyire is elcsépeltek lennének, nagy szerepet játszanak abban, hogy a magyar gazdaság fejlődését gátolják.

A mai Magyarországon az élet rettentő nehéz, az emberek sorra menekülnek ki a jobb lét reményében és a kilábalás lehetőségének semmi nyoma. A politika beszivárgott minden hova és ezen hatalmuknál fogva élhetnének azzal a lehetőséggel, hogy az ország talpra állításán fáradozzanak, de sajnos nem ez a céljuk, akár jobb, akár bal oldalról beszélünk (már ha van egyáltalán ilyen, hogy jobb vagy bal oldal).

Ötletünk(ami egyenlőre csak álom), egy önellátó farm, ami egy békés menedék lenne a fent felsorolt problémák elől, ahol a természettel összhangban élve tengethetnénk mindennapjainkat.

Ham

Linkek I.

A minap ismét böngésztem a neten és egy kiválóan hasznos blogra találtam. Egy férfi 4-5 éve kezdte el vezetni, és szinte minden fontos dolgot leír, amit egy kisgazdaságnak tudni kell. A honlap bemutatja számunkra a szőlészettől a disznóvágásig, a lakberendezésen át a fák ápolásáig, hogyan él a szerkesztője ezek között a körülmények közt. Nagyon megfogott pár cikk, és bizonyára a közeljövőben én és szerkesztőtársaim rengeteget fogunk munkálkodni azon, hogy hasonló, színvonalon kielégíthessük a téma iránt érdeklődők kíváncsiságát. A honlap már nem üzemel, de meg lehet tekinteni a kiváló leírásokat, tanácsokat a gazdálkodáshoz.
http://paraszthaz.com/

Egy másik honlap egy közösséget akart összehozni, ahogy észrevettem sajnos kevesebb sikerrel, de nagyon megfogtak a köszöntő szövegükben elhangzottak, hisz valóban így érezheti magát mindenki, aki csak tanyasi életen töri a fejét. Sajnos szerintem már régóta nem frissült a honlap, de megér egy elolvasást.
http://www.ujelet.atw.hu/

Valamint azoknak, akik már holnap belevágna, vagy már bele is vágott egy ilyen gazdálkodásba, egy kiváló agrár kereskedelmi oldalt is ajánlhatok. Itt rengeteg hasznos áruval, és néha alkalmi vételekkel is találkozhatunk. Kategóriánként válogathatunk a különféle felszerelések, kellékek, gépek és állatok tárházából.
http://www.agrarapro.hu/

Laknál-e tanyán?

Egy fórumon vetődött fel a téma, hogy ki lakna szívesen tanyán... Az egyik hozzászólás nagyon elgondolkodtatott, és megerősített abban, hogy van jövője egy ilyen tervnek, úgyhogy mindent bele és csak tervezgessetek!!!

Sajnos a hölgy nevét nem tudom, de itt egy idézet a kommentjéből:

"Amikor belefáradtunk Pestbe, és lakást kerestünk vidéken, véletlenül tévedtünk ide 3 gyerekkel. Szerelem volt első látásra.
Az első év iszonyú volt. Valahogy mindennel több hónapos csúszásban voltunk. A férjem dolgozott, közben tanult, a srácoknak kezdődött az iskola. Néha bőgtem a fáradtságtól. Mivel nincs szomszédunk, csak az erdő vesz körül, és 5 km-re van a falu, az utazás is komoly szervezést igényelt. Októberben jöttünk rá, hogy 20 mázsa tüzifa édeskevés egy ekkora házban. Azon a télen a hó alól kotortuk ki az aznapi tüzelőt, örültünk a 17 foknak is, de általában még annyi sem volt. De nem adtuk fel.
Lassan rájöttünk, mi az, amit át kell alakítanunk, meg kell javítanunk ahhoz, hogy kényelmes legyen. Újraraktuk a cserepeket, kandallót vettünk, megoldottuk a szennyvizet. És megtanultunk minden munkát időben elvégezni. A mai napig vannak megoldatlan helyzetek, pl. nem tudom megmenteni a 2 sor kukoricámat az őzektől. De kit érdekel?! Ha reggel kinézek az ablakon, szinte mindig ott legel 1-2 őzike 2 méterre az orromtól.
Azóta született még egy gyerekünk, sőt várjuk a következőt. Soha nem érzem magam magányosnak, elég egy séta az erdőben, és minden újra rendben van.
A város 15 km-re van tőlünk, üzletekkel, kórházzal. Csak akkor megyünk, ha muszáj.
Ez az otthonom."

Reggeltől- estig a Nap áldotta a házat

Fölmenőink azt tartották, akinek nincs háza, annak nincs hazája. A régiségben minden család azzal kezdte az életét, hogy a rokonsággal összefogva házat épített. Az építkezés annyiba került, amit megettek, megittak. Csak a helyben fellelhető anyagból készült a ház, fából, vagy földből. Még a szomszédba sem mentek alapanyagért, ismeretlen helyről nem szállítottak anyagot.

A szeres településen két-három holdas belső telkek voltak - ezeket a székelyek ma is életnek nevezik - , ezen belül a megfelelő helyet választották ki. Oda, ahol macska feküdt, nem építettek, mert vízér húzódott, oda sem, ahova a mennykő, vagy a villám becsapott, vagy ahol előzőleg már leégett egy ház, ahol viszont a kutya, tehén megpihent, oda igen.



A téglából való házépítés egyik módja volt, hogy a cigányok kiváló vályogtéglát tudtak vetni, s ezt kiégetni is tudták. Fizetségként ételt, alapanyagokat kaptak. A cigány téglával harangozni lehetett - folytatta József. - Óriási bölcsesség volt a természetbeni elszámolásnak, hiszen a lehető legkevesebb ráfordítással mindenki megkapta, amit akart. Minden ház keletelt volt, vagyis kelet-nyugat fekvésű: reggel estig a nap áldotta a házat, s a benne lévőket is. Ha új család került a telekre, nekik is új házat építettek, keletelt volt és soha nem árnyékolta a másik házat. Ezen érdemes lenne a mai embernek is elgondolkodni.


József a felvetésre, hogy ma már nehéz lenne ehhez tartani magunkat, elismerte, nehéz, de nem lehetetlen. Egyre több, a városi életre ráunó értelmiségi család költözik falura, tanulja ki a régi mesterségeket, gazdálkodik és eltartja a családját.
- Nagyon kemény életet választottak, de véleményem szerint ez a jövő. A jelen az, amiben most szenvedünk. Még a két háború között is, amikor valóban tízmillióan voltunk, a többség faluban élt, mértékes városok voltak, éppen akkorák, amik ellátták a szükségleteket, amit ott lehetett csak létrehozni. A falusi ember akkora házat épített, amire szüksége volt.



Kezdetben kétosztatú házakat építettek. A Gyimesekben látni még ilyeneket. Az egyik osztat kelet felé nézett, ez, a tiszta szoba a ház szó szoros értelmében vett kápolnája volt. Ott nem laktak. Volt benne egy bevetett ágy, amin kilenc hímespárna sorakozott három sorban. Itt öltözködtek fel vasárnap az asszonyok, az embernek nem volt olyan fontos, hogy tükörbe nézzen. Volt benne egy a tükör előrehajtva, fiókos szekrény ruhával, azon a feszület, Mária szobor, gyertya, vagyis a házi oltár.


Az asztal a keleti déli falnál állt. A tiszta szobát akkor használták, amikor gyerek született,  mert a gyereknek otthon kellett születnie, hiszen aki otthon születik, az nem lesz hazátlan, csavargó. A tiszta szoba ágyában, amit Boldog asszony ágyának is hívtak, feküdt az édesanya csecsemőjével. A keresztelés után bölcsőbe került a gyermek, s még mindig a ház kápolnájában, a tiszta szobában lakott az új asszonnyal.

A tiszta szobában kontyolták a menyasszonyt, megfelelő szertartás kellett hozzá, hogy megértessék vele, már nem hajadon, bekötötték a fejét. A tiszta szobát használták akkor is, amikor valakinek el kellett távozni. Ezt az ágyat használták a ravatalnak: az érkező és távozó lélek helye is volt.



A ház másik fele a konyha, a gyerekek és asszonyok hálóhelye volt. A férfiak fagyos télen az istállóban, jobb időben a pajtában, nyáron a szérűskertben aludtak.
 Mindenütt volt kemence, egyszerre fűtötte a konyhát és a tiszta szobát. Szakrális szerepe volt annak, hogy a tüzet nem hagyták kialudni: mi, magyarok úgy tartjuk, hogy Isten tűzzel teremtette a világot, a tűzból kipattanó sziporkával. Ezért becsülték: a tűz túlmutat önmagát, Istenre utal. A legnagyobb nyárban is izzott a parázs a 

hamu alatt, nagy szégyen volt, ha kialudt a házban a tűz.

Németh F. Bernadett / NAPLO

Gyógyszeripari ízelítő

A magyar temékek

Tanyára cserélték a városi életet

Ópusztaszer - Nagyvárosi életét cserélte le tanyasi önellátásra Nagy Tamás és családja. Az ópusztaszeri portán gyermekkori álmát valósította meg: a természet közelében él feleségével és kislányával. Unatkozni sosincs idejük, azt mondják, ezt az életmódot nem cserélnék el semmiért.

Hepehupás földút vezet be a takaros parasztházhoz, mely előtt a póznán üresen árválkodik már a gólyafészek. A bozontos kutya bizalmatlanul ugatva köszönti a vendéget, mely nem túl gyakori itt, az ópusztaszeri tanyavilágban. Egy fiatal családhoz érkeztünk, akik nagyvárosi életüket cserélték le az önellátó gazdálkodásra.
- Nekem ez volt a gyerekkori álmom – mutat körbe takaros portájukon a házigazda, Nagy Tamás. A zöld ablakos vályogházban barátságos meleg fogad, ropog a tűzifa, az asztalon, mázas bögrékben pedig már ott gőzölög a mézes tea, amellyel az iskolából hazaérkező Kincsőt várták szülei.

A férfi és felesége Szegeden, az egyetemen ismerkedett meg. Krisztina korábban a fővárosban élt, így számára már az Alföld is nagy változást jelentett. Nem is bírta sokáig hegyek nélkül, így a diploma megszerzése után Tokajba költöztek. Adódott azonban egy lehetőség, hogy a természetszerető Tamás álma megvalósuljon, így döntöttek: visszaköltöznek Csongrád megyébe, egy ópusztaszeri tanyára.

Portájukon gyakorlatilag minden a természet szeretetéről szól. Napenergiával állítják elő meleg vizüket – nyáron az udvari hordóban, ősztől tavaszig pedig napkollektorral. Mellékhelyiségük száraz komposztvécé, vagyis szalmával leszórva gyakorlatilag szennyvíz létrehozása nélkül tudják használni. Egyetlen „modernizációs hívságról" nem mondtak le: a villanyról.


– Bár én még dolgozom, a célunk, hogy fő foglalkozásunk a tanyasi élet legyen – árulta el Tamás. Ettől pedig már nem is járnak messze, hiszen néhány dolgot leszámítva önellátóak. Az ebédre asztalra került gyöngyös levesből is csupán a tésztát nem ők állították elő: veteményeskertjükben megterem a zöldség, kecskéik adják a tejet, amelyből Krisztina sajtot, túrót, joghurtot készít, tartanak még rackát és baromfit is, hobbiként pedig lovakat.

– Azon gondolkoztunk a minap, hogy mikor unatkoztunk utoljára, de nem tudtuk felidézni – mesélte mosolyogva Krisztina arra a kérdésre, hogy mivel töltik itt napjaikat. A televízióról például már évekkel ezelőtt lemondtak, mert nincs idejük leülni elé. Egyedül a társasági életet hiányolják néha, de tulajdonképpen azt sem kell nélkülözniük: időről időre segítenek tanyaszomszédjaiknak a ház körüli munkákban, ezek jó alkalmak egy-egy nagy beszélgetésre is.

Hogy hogyan találja meg a helyét ebben a világban egy 8 éves kislány? Kincsőt látva kijelenthetjük: remekül. Ő a tanyán nőtt fel, és nem is vágyik a városi életre. Iskola után nem játszóterezni jár, hanem cicájával játszik, lovagol vagy éppen tyúkokat etet. De persze a társaság sem hiányzik az életéből, hiszen sokszor késő délutánig az iskolában marad szakkörökön, foglalkozásokon, hogy ne maradjon ki semmiből.

TIMÁR KRISZTA - DÉLMAGYARORSZÁG NAPILAP