Mokaszinkészítés

Jack London novelláit olvasva, amik a "Messzi északon" játszódnak, és sokszor az aranyásók életét dolgozzák fel, sokszor találkoztam egy egyszerű lábbelivel. Ez az indiánok által is kedvelt mokaszin. Úgy gondoltam, hogy folytatva a blog csináld magad elveit, utánanézek, mégis hogy lehetne otthon csinálni egy ilyen mokaszint. Persze ez csak puszta érdekesség, egy kis unaloműző a hideg téli napokra, amikből így február elején járva már bizony, reméljük, nem sok van hátra.

A mokaszin alapvetően bőrből készül, szóval természetesen ez a legfontosabb alapanyagunk. Ha komolyan lábbeliként kívánjuk használni a darabot, érdemesebb vastagabb bőrökkel próbálkozni, bár ezek munkálhatósága jóval nehezebb. Szóval szükségünk lesz egy elég nagy darab bőrre, ollóra, mérőszalagra, tűre, mesterséges, vagy természetes ín, ami elég erős ahhoz, hogy egybentartsa az anyagot. bőrlyukasztóra, fogóra, no meg papírra a szabásminta elkészítéséhez.

Először is el kell készíteni a szabásmintát. A papiron rajzoljuk körbe a lábunkat, majd a körvonalat nagyoljuk,  kerekítsük ki úgy, hogy az alap talpformát kapjuk meg. Ezt várjuk ki és körvonalát rajzoljuk rá egy papírra, kétszer, szorosan egymás mellé, kicsit egymásra csúsztatva, akárcsak a képen. A képen láthatjuk még a nyelv szabásmintáját is, ez is bőrből lesz majd később kivágva. Ha megbizonyosodtunk, hogy a méret megfelelő, akkor a duplázott lenyomatot és a nyelvet kivághatjuk a bőrből.

Mivel két lábbelit akarunk készíteni, két lábunkra, így ezt meg kell ismételni, a másik lábunkkal is, hogy megkapjuk a képen látható két bőrdarabot, a szabásmintán megjelölt bevágásokkal, hiszen ezek közül egy-egy fog egy mokaszint alkotni, úgy, hogy hosszában félbehajtjuk.

Tehát akkor jöhet a varrás, amihez erős tűt kell használnunk, ha át akarjuk szúrni a bőrt. Újaink védelmét szolgálóan gyűszűt is használhatunk. Ám, vigyázat, ha nem vagyunk otthon a varrás technikájában nézzünk utána, gyakoroljunk más anyagokon, hogy a mokaszinon már tökéletesen menjen. Ha nem tudunk, és nincs is kedvünk varrni, bátran megkérhetjük valamelyik ismerősünket, aki tud varrni, hogy legyen olyan kedves, és segítsen nekünk.

Az egymásra hajtásnál a nem varrott rész fog belülre kerülni, a belső talpélhez, majd körbe, a talp körvonalában varrjuk össze a bőrt, kis zsákot kapva így, aminek aztán a száját is csaknem végig összevarrjuk, ám figyeljünk oda, hogy a képen látható módon, ne varrjuk végig, hanem hagyjunk egy kb. 2cm-es szabad részt, ahol szintén 2 cm-re bevágjuk a bőrt. Ez a rész azért nagyon fontos, mert ebből lesz a mokaszinunk sarka, amit gondosan kell összevarrni, nehogy szétbomoljon. A lábbelit leendő talpára állítva (a nem bevágott oldal) az előbb bevágott sarok rész kibiccen, ezt fogjuk a következő lépésben ödavarrni, hogy sarkot képezzen ezt a következő képen láthatjátok.

 A kibiccenő sarkot láthatod a képen, úgy, hogy maga az anyag ki van fordítva, akárcsak az előző képen. Ezt a sarkot kell úgy odavarrni, hogy visszafordítva az alsó képen látható formát adjon ki.

 Ezután már csak a nyelv bevarrása van hátra (jobbra) és a fűző kivágása spirálisan egy darab bőrből (jobbra lent).
Ha hosszúszárú mokaszint szeretnénk készíteni, a szár a maradék bőrből könnyen hozzávarrható a lábfejet takaró részhez, csak egy kis találékonyság kell hozzá.

  

És végül az elkészült magas szárú mokaszin, melyet ha nyers bőrből készítünk és kutyaszánunk elakadt a nagy hóban, minden kutyánkat megettük már, és elfogyott az élelmünk, fél éjszakán át főzve megehetünk, hogy késleltessük az elkerülhetetlent, az éhhalált.

Forrás: http://paleoplanet69529.yuku.com