Menü

Cseresznyebefőtt


Hozzávalók:
  • 1 kg cseresznye
  • 1/2 l víz
  • 30 dkg cukor
  • 1 vaníliarúd
  • 1/2 citrom frissen facsart leve
  • Elkészítés:
A cseresznyét megmosom, kimagozom, a félbevágott vaníliával, a vízzel, cukorral felforralom, majd 10 percig főzöm. A vanília magjait belekaparom, belefacsarom a citromlevet, még egyszer felforralom és sterilizált üvegekbe töltöm, fejjel lefelé, dunsztban hagyom kihülni.

A receptet deepspace, blogunk olvasója ajánlotta.

Aszalókészítésről házilag

Eljött a nyár és elkezdtek megérni a gyümölcsök is, melyek finom ízét legszívesebben nem csak nyáron, hanem télen is élveznénk. Azonban természetes úton nem terem decemberben alma, vagy szilva, így marad a tartósítás. Bár az igazán nagy nyári gyümölcsszüretekre még várni kell egy kicsit, de nem árthat előre felkészülni.
A befőzésről egy másik cikkben lesz szó, azonban itt most az aszalással foglalkozunk bővebben.
Rengeteg technikával és módszerrel ismerkedtem meg, mikor a téma után kutakodtam, azonban legátfogóbbnak és legalaposabbak egy kiadványt találtam, ami nagy segítségemre lehet.
Ez az Aszalás hagyományos módon és napkollektor segítségével című kiadvány, melyet az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány 1997-ben hozott létre.
Nem csak elmond minden hasznos információt az aszalásról, hanem házi készítésű aszalóhoz való utasításokat és teljesen méretarányos tervrajzokat is tartalmaz, ahogy azt a képek is mutatják:





ELŐSZÓ

Furcsa népség vagyunk mi emberek.
Ősidők óta próbálunk újabb és újabb módszerekkel élelmet tartósítani, hogy a szűkebb
napokat biztonsággal átvészelhessük, de ahogy több és több energiát tudunk kikényszeríteni
környezetünktől, hálátlanul hagyjuk a feledésbe merülni elődeink bölcsességét, tudását, elfeledve
hogy évmilliárdok lassú fejlődéséből kialakult tapasztalat vagyunk mi magunk is, s elfeledve, hogy
csak sérülékeny környezetünkhöz alkalmazkodva, a jelen múltban gyökerező törvényeit tiszteletben
tartva van esélyünk a megmaradásra.
Az ember által megismert egyik legrégebbi tartósítási módszer, az aszalás, ma méltatlanul
háttérbe szorult a fagyasztógépek, hűtőgépek, mikrohullámú sütők, a konzervek, egyéb
tartósítószerek ezerféle hegye melett. Pedig az aszalás teljesértékű, garantáltan tartósítószermentes
eljárásaival változatosan és tartalmasan egyészíthetnénk ki étrendünket.
Az aszalás a kezdeti időkben szinte teljesen a napfény segítségével ment végbe, s csak
később alkották meg a tüzeléses aszalókat. Ezek az aszalók bár nem voltak környezetbarát
berendezések, mégis sokkal kisebb környezetpusztítást jelentettek mint az őket felváltó
energiazabáló masinák, hiszen ma a világ nagyrészén az energia előlállítása egyet jelent a
környezetpusztítással, a globális problémákkal. Megvan azonban a lehetőségünk arra, hogy a mai
nap technikáját a múlt tapasztalataival ötvözve, a napkolletorok segítségével közvetlenül a nap
energiáját hasznosítva, tartósítsuk élelmiszereink, gyógyszeralapanyagaink egy részét.
E kiadványunkban be szeretnénk mutatni, ha csak érintőlegesen is, az aszalás hagyományos
eljárásait és részletesebben megismertetni az olvasót a világ mai tudományos eredményeit és a
hagyományos eszközöket ötvöző, egyszerű, otthon is elkészíthető gépezetével, a napkollektoros
gyümölcsaszalóval és használatával.
Kiadványunkat abban a reményben készítettük, hogy kézzelfogható, megvalósítható választási lehetőségeket kínál olyan emberek számára akik felelősségel gondolnak arra környezetre amelyben élniök kell, s amelyben utánuk gyermekeik is szeretnének élni.

A teljes dokumentum (28 oldal) PDF formátumban elérhető az alábbi linken!

INGYEN LETÖLTÉS: http://www.ecolinst.hu/letoltok/kiadvanyok/aszalas.pdf

Öko-ötletek házunknak


Ökoházak és öko-ötletek
Nem kétséges, mennyire meghatározza életvitelünket, közérzetünket, a környezethez való viszonyunkat és persze költségeinket is az a lakás vagy ház, amelyben élünk. Az utóbbi időben egyre többet hallani olyan építészeti megoldásokról és kiegészítőkről, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy energiatakarékosabban, a környezetünket kevésbé szennyezve és egészségesebb körülmények között élhessünk.
Az ökoház fogalma új, de amit takar, az régi, csupán eddig nem volt szükség a megkülönböztető jelentésre. Mondhatjuk, hogy régen az emberek szinte kizárólag ökoházakban éltek. Az alapanyagot a közvetlen környezetükből szerezték be, az építkezéshez élőmunkát használtak, és alkalmazkodtak a helyi éghajlati viszonyokhoz. Az összhang az ipari forradalom során bomlott meg, amikor lehetőség nyílt messziről hozni az alapanyagokat, és megjelentek a súlyos környezetszennyezéssel előállított építőanyagok. Ma már nem is tudjuk, honnan erednek a ház alkotóelemei, amelyben lakunk, és mi az ára mindennapi kényelmünknek. Pedig érezhetnénk magunkat kellemesen, sőt még kellemesebben egy olyan házban is, amely sokkal környezetkímélőbb módon épült és működik.
Ökoházak, melyekről senki sem tudta, hogy azok
A föld, agyag, kő, fa, nád, fű kezdetek óta alapanyagként szolgálnak az emberek építkezéseihez. Magyarország területén a vályogtégla és a döngölt földfal volt a legelterjedtebb házalapanyag, fafödémmel és nád- vagy zsúptetővel kiegészítve. A körös-körül kinyúló tető nemcsak a nyári meleg és a tűző nap ellen nyújtott védelmet, hanem védte a nedvességre érzékeny falat az esővel szemben. A vastag vályogfalak kiváló hőtároló képessége egyenletes hőmérsékletet biztosított, jó hőszigetelésük pedig lehetővé tette, hogy kevés tüzelővel jól befűthető legyen az épület. A kemencék a ház körül előforduló hulladékokkal fűthetők voltak, rendszerint két helyiséget melegítettek, s alkalmasak voltak sütésre, főzésre, vízmelegítésre is.
A helyiségek csupán akkorák voltak, mint amekkorára valóban szükség volt, így nagyon takarékosan bántak mind a meleggel, mind az építőanyaggal. A vályogházak építéséhez gyakorlatilag nem volt szükség pénzre, sem messziről szállított alapanyagokra, viszont annál több élőmunkát igényeltek. Rendszerint kalákában építették őket, és mindenki tudta, ki kinek mennyi élőmunkával tartozik.
Korunk ökoházai

Ma már megkülönböztető jelzőt használunk azokra a házakra, amelyek az átlagosnál energiatakarékosabbak és környezetkímélőbbek. Nagyon sokféle ökoház létezik. Vannak, amelyek a modern kor kényelméhez szokott ember minden igényét kielégítik, és különféle technikai eszközökkel teszik lehetővé, hogy mégse szennyeződjön úgy a környezet, ne legyenek igénybe véve úgy az energiaforrások — különös tekintettel a nem megújuló energiaforrásokra —, mint a hagyományos házak esetében. Vannak olyanok is, amelyek a tulajdonos szerény anyagi lehetőségei miatt nem tartalmazzák a legújabb technikai vívmányokat, esetleg nem is ökoháznak épültek eredetileg, de kis méretük és ötletgazdagságuk miatt — — és természetesen a tulajdonosuk életmódja következtében — rendkívül energiatakarékosak és környezetkímélők.
Mint ahogy a fogyasztási cikkekre általánosan jellemző, az ökoházak is akkor igazán környezetkímélők, ha már az alapanyagok gyártása során is kevés energiára van szükség, és ekkor sem szennyeződik lényegesen a környezet. Szintén követelmény, hogy az élettartam lejárta után az alkotórészek lebomoljanak a természetben, vagy újrahasznosíthatók legyenek. Ezért az ökoépítészetben különösen szívesen alkalmazzák a földet, vályogot, fát, ellenben vasbetont, műanyagot és hasonlókat csak ott használnak, ahol ezt elkerülhetetlennek látják.
Napházak, dombházak és társaik
Az ökoházak jól alkalmazkodnak a helyi természeti viszonyokhoz, az időjárási körülményekhez. Természetes, hogy különböző éghajlatú területeken különféle ökoházak épülnek. Szeles, hűvös helyeken például nagyon fontos a jó szigetelés. Ilyen helyeken a dombházak a leginkább népszerűek. A mérsékelt, viszonylag egyenletes éghajlatú területeken lehetőség van arra, hogy a ház jobban megnyíljon: hőcsapdaként szolgáló nagy üvegfelületek jellemzik. A túlzottan meleg hőmérsékletű területeken megint fokozott hőszigetelésre van szükség.
A tájolás szintén nagyon fontos. Északról, illetve a meghatározó szélirány felől zártak az épületek, az ablakok főleg dél felé nyílnak. A napház esetében üvegházat építenek a déli oldalon, ami hőcsapdaként szolgál. A beérkező napsugárzás valamiféle jó hőfelvevő képességű anyagot ér — például kavicsot —, ahonnan aztán beljebb vezetik a lakás többi részébe, fűtés vagy melegvíz-előállítás céljára.
Magyarországon már léteznek napházak, mint például a Szász János tervezte pécsi napház, vagy Kuba Gellért és Koppány Imre napházai.
Magyarországon a nagy hőmérséklet-ingadozás indokolttá teszi a vastag, jó hőszigetelésű és jó hőtároló képességű falakat. Nem véletlen, hogy a hagyományos építőanyagok közül a vályog és a döngölt földfal a legáltalánosabb. A hőszigetelést és az egyenletesebb mikroklímát szintén segíti a növénytakaró. Ez lehet a falakra felfutó borostyán vagy vadszőlő, és lehet gyeptakaró a ház dombszerűen kialakított külső felületén.
"Biorganikus" építészet
A dombházak továbbfejlesztéseképpen alakította ki Hegedűs Zsolt sajátságos építészeti stílusát, amelyet biorganikus építészetnek nevezett el. Ebben a stílusban épült fel Lőrinciben az Ifjúsági Telep épület-együttese, a gyűrűfűi közösségi ház és több más épület. Stabilizált földtéglából épülnek meg a boltozatos szerkezetű falak, majd egy vékony beton- és fólia rétegre vastagon földet hordanak — a nagy terhelés a boltozatos-kupolás szerkezet miatt nem jelent problémát —, s gyepet telepítenek. Ezek a házak pompásan beleolvadnak a természetes környezetbe, s kiváló hőszigeteléssel rendelkeznek. A másik alkalmazott tetőszerkezetük a nád- vagy zsúptető, ahol nincs szükség külön faszerkezetre, hanem a nád- vagy zsúpfedél közvetlenül a földtéglaboltozatra kerül.
Egyes házak oldalán vagy tetején megjelenik a télikert, amely nemcsak a dísznövények nevelésére vagy zöldségtermesztésre alkalmas, hanem a napházaknál leírt módon hozzájárulhat a ház fűtéséhez és melegvíz-ellátásához.
Fűtésre kombinált változatot javasolnak, ahol a lakótérben fa vagy biobrikett tüzelésű központi kemence van, a többi helyiségben pedig gáz- vagy villamos fűtésű radiátorok. Egy olyan, takarékosabb és ökologikusabb megoldás is létetik, ahol a központi kemencében van egy víztáska, amelyből a meleg víz egy csőrendszeren keresztül eljut az épület távolabbi részeibe, így a kemence az egész épületet fűti.
Vannak elképzelések még gazdaságosabb fűtési rendszer kialakítására is, ahol a ház központjában lenne az egyetlen kályha, s a szobák cikkes elrendezésben vennék körül. A kályha az összes helyiséget melegítené, biztosítaná a melegvíz- ellátást, s a teteje az emeleten elhelyezett konyhában főzőfelületként működne. Ehhez persze szükség lenne ahhoz, hogy lazítani tudjunk szokásos lakáselrendezési beidegződéseinken.
A "biorganikus" jelző utal rá, hogy a házak tervezésekor nemcsak ökológiai szempontokat vesznek figyelembe, hanem a természetközeliséget is. Kerülik a műanyagok, a fölösleges vezetékek, a különféle vegyi anyagok használatát, s a terek belső kialakításában, sőt, a javasolt bútorozásban a fáé és egyéb természetes anyagoké a főszerep.
Az autonóm ház
A Naturexpón nagy sikert aratott a nulla rezsijű ház, amely különféle alternatív energiaforrásokkal és környezetkímélő berendezésekkel nem csupán a külső energiaforrások igénybevételét teszi elkerülhetővé, hanem a ház szennyvíz- és hulladéktermelését is a lehető legkisebbre csökkenti. Jó hír, hogy Magyarországon is mind beszerezhető, ami egy ilyen házhoz szükséges.
Az autonóm ház alternatív berendezései öt csoportba sorolhatók:
— fűtési rendszer (a melegvíz-előállítást és a főzési lehetőséget is beleértve),
— villamosenergia-ellátás,
— vízellátás és szennyvízkezelés,
— hulladékgazdálkodás,
— természetes anyagok használata.
A fűtés részbeni alternatív forrásokból való kinyeréséhez a napkollektorokat ajánlják leginkább. A kollektor nyomásálló réz csőkígyóból és réz abszorberlemezekből áll, szelektív bevonattal. A bevonat a beeső napsugárzás 85%-át elnyeli, így —15oC-os külső hőmérséklet esetén is 60-65 fokos vízhőmérséklet érhető el. A rendszerhez tartozik kiegészítő fűtés is, amely a leghidegebb téli napokban is pótolja a napsütést.
Az villamosenergia-ellátást szélmotorral vagy napelemekkel lehet alternatív módon megoldani. Sajnos, a napelem még csak kevesek számára megfizethető, de reméljük, ez hamarosan változni fog. Energiatakarékos fogyasztók használatával körülbelül egy 1 kW-os szélmotor és 15-20 négyzetméter napelem fedezi egy háztartás energiaigényét.
Az autonóm ház vízháztartása több tekintetben eltér a szokásostól. A mosógéphez például nem ivóvizet továbbít, hanem ciszternákban összegyűjtött esővizet, ami a lágysága miatt kimondottan előnyös a mosáshoz. A víztakarékos vécéhez, amely alkalmanként mindössze 3 liter vízzel öblít, szintén esővizet, vagy pedig a használt mosóvizet használják. A szennyvíz a ház mellett lévő nádgyökérzónás tisztítóba jut. Ez nem más, mint egy szigetelt teknőben lévő, mesterségesen létrehozott nádas. A gyökereknél aktív baktériumok és mikroszkopikus gombák serege bontja le a szennyvizet. Így külön energiaigény nélkül jutunk a szennyvízből, ha nem is ivóvíz-tisztaságú, de mindenesetre öntözésre alkalmas vízhez.
A vízöblítéses vécénél jobban ajánlják a komposztáló toalettet, amely a fekáliából és a konyhai hulladékból komposztot készít.
A hulladékkezelésre a szelektív gyűjtést ajánlják. Különválaszthatjuk az értékes komposzt-nyersanyagot, az újrahasznosítható — s ha minden kötél szakad, jól éghető — papírt, s minden mást, ami még valamiképpen használható. Tudatos vásárlási szokások mellett ezek után alig marad hulladék.

Néhány ötlet, melyek megvalósításával sokat tehetünk az ügy érdekében:
esővízgyűjtő hordó
esőcsatornába épített vízszűrő
ciszterna kútvíz utántöltővel és házi vízellátó rendszerrel
fúrt kút szivattyúval
esővízzel működő mosógép, melegvíz-ellátás napkollektorral
vízkarékos WC esővel vagy használt mosóvízzel
mosóvíztároló padlástérben
szélmotor (12V egyenáram)
napelem (12V egyenáram)
kompakt fénycső és szivattyúk 12V-ról
mosogató
szelektív hulladékgyűjtő edények és hulladékprés
komposztáló toalett
inverter 12V egyenáram átalakítására 220V váltóáramra
oda-vissza számláló villanyóra az áramfelesleg eladásához
víztakarékos csaptelepek
faelgázosító fűtőkazán szolárfűtés rásegítéséhez
szolárhőtároló puffertartály fűtéshez és melegvíz készítéséhez
falfűtés
napkollektor
napcsapda (üvegház)
oldómedence
nádgyökérszűrős szennyvíztisztító
12V-os hűtőgép
természetes építőanyagok (vályog, zsindely, parafa, linóleum, favédő szerek stb.)
fatüzelésű tűzhely
biobrikett tüzelésű kandalló
komposztaprító és kerti komposztáló

Nyári tábor kicsiknek


Egy nyári napközis tábor, ahol a gyerekek szórakozhatnak kikapcsolódhatnak és rengeteg hasznos dolgoz tanulhatnak: Gerilla kis-kertész tábor!!!

Erős Paprika Project No.1

Idén különböző okok miatt lemaradtam a palántanevelés lehetőségeiről, azonban egy jó barátomnak köszönhetően sikerült hozzájutnom 20 db fóliaházban nevelt Erős paprika palántához. Nagyon szerettem volna erős paprikát nevelni, hogy készíthessek a termésekből erős paprika port és már-már feladtam (vásárolni nem szerettem volna), azonban a barátomnak köszönhetően beindulhat a "prodzsekt".
Még szaporítóládában és cserepekben várakoznak
 Nos, a palánták megvannak, így nincs más hátra, mint kiültetni őket, hogy megízlelhessék a szabad föld zamatát és új erőre kaphassanak. Mint említettem, 20 db palántával rendelkezem, ezeknek pedig különösebben nagy hely nem kell és mások elmondása szerint ennyi palántától már szép mennyiségű termés leszedhető, így kevés helyigény mellett elég jó termés-mennyiségre számítok.
Ki is néztem egy kb. 100X50 cm-es helyet.
A kiszemelt terület
Különösebb dolgom nem volt, se-perc alatt felástam, a felső füves réteget eltávolítottam nagyjából, kicsit átporhanyítottam a földet (egyik részén kicsit száraz,kemény volt), majd egy egyszerű kis szerszám segítségével csináltam 10 cm mély gödröket, amikbe a cserépből kiemelve, behelyeztem a növényeket.
Felásva, beültetve
Ezután megöntöztem a tövüket óvatosan kevés vízzel, majd készítettem köréjük egy kis védelmet, ugyanis van kutyánk, aki szereti az újdonságokat és ha nem látja, hogy valamivel védve van a terület, akkor rögtön betalálja.
Beöntözve, bevédve
Sok ilyent várok
Innen még szebb!
Legközelebb a termés beérésekor a szürettel és egyéb nyalánkságokkal jelentkezem!

Cseresznyeszedés

Ezzel a pár képpel emlékeznék a mai napról, hogy Móni és én leszedtük a cseresznyefát.
Mivel ez nem túl nagy tudomány, inkább mellőzöm a cseresznyeszedés módszertani ismertetőt... :D

Szép lassan teltek a vödrök!

Vissza a fára!

Műkörömben is lehet dolgozni (Móni)...

Nemsokára a körte következik...

Ehető virágok


Nevelés, gyűjtés

Az ehető virágok dísznövényként nevelhetők. Próbáljunk a legoptimálisabb körülményeket teremteni számukra. Kerüljük a műtrágyázást és növényvédő szerek használatát. Sokukat konténerben is tarthatjuk. Ha többféle növényt nevelünk együtt, a széles rovar populáció csökkenti a növényvédelmi problémákat.
Néhány tipp:
Az elhalt körömvirág fejeket szórjuk el a növényeink körül.
Ültessük össze a szamócát és a sarkantyúvirágot.
A hagyma minden környezetnek jót tesz.

A virágok ízét begyűjtés előtt teszteljük. Hűvös napszakban szüreteljünk, amikor a harmat már felszáradt. Csak kinyílt virágokat szedjünk. Nem megfelelőek sem az elnyílt, sem a bimbós virágok. A portokot és porzószárat ajánlatos eltávolítani. Felhasználásig hűvös helyen tároljuk a virágokat. A hosszú szárúakat vízbe is tehetjük. A rövid szárú virágokat rövidebb ideig lehet tárolni. Benedvesített szűrőpapírba csavarjva tegyük őket nejlon zacskóba, hűtőbe.

Amit mindenkinek tudni kell!

Nem minden virág ehető. Vagyis, fogyasztása, díszítésre használata előtt győződjünk meg arról, hogy valóban fogyasztható-e. Nem fogyaszthatók a kemikáliákkal kezelt növények virágai! Végül, de nem utolsósorban kizárólag kis mennyiségben használjuk őket, különben emésztési problémák jelentkezhetnek. Ne fogyasszunk kertészetben, virágboltban vásárolt virágokat. Allergiások ne fogyasszanak virágokat!

Néhány ehető virágról röviden:

Hagyma (Allium)

A hagyma nemzetségbe tartozó növények virágai mind ehetőek. A metélőhagyma (Allium schoenoprasum) virágainak íze a legkevésbé markáns. A rózsaszín vagy fehér virágú fokhagyma (Allium sativum) virágának zamata enyhébb a hagymáénál.

Angyalgyökér (Angelica archangelica)

A nyár közepén, végén virágzó, kétnyári orvosi angyalgyökér (Angelica archangelica) virágainak színe a levendulakéktől a rózsa-vörösig változik. A növény minden része, így virága is fogyasztható. Íze a zelleréhez, az édesgyökérhez hasonlatos.

Almafa (Malus)

Az almafa (Malus) virágai gyümölcsös édességek remek kiegészítői. Esetenként cianid előanyagokat tartalmazhat, ezért csak kis mennyiségben fogyaszthatók.

Büdöske (Tagetes)

A büdöske (Tagetes) virága nem csupán kertünket díszíti. A büdöskék virágszirmait gyógyteák, saláták, köretek ízesítésére használhatjuk. A sáfrányt helyettesíti. Létezik citrom zamatú változat is. Összevágott szirmait ajánlják rizshez, liszthez keverve, levesekbe. A T. paprika fűszeres ízű szirmaival fűszervaj, főtt tészta ízesíthető.

Ibolya (viola odorata)

Az ibolya (viola odorata) virágát édességek díszítésére, cukrok, teák, ecetek illatosítására is felhasználják. Sok női parfüm virágillatának eleme az ibolyaillat. Levelét saláták készítésénél használhatjuk. Sőt a leveleket főve is fogyaszthatjuk levesek, szaftos ételek ízesítőjeként.

Rózsák (Rosa)

A rózsák mérete, illata, íze igen nagy változatosságot mutat. A régi nemesítések virágai ízesebbek (Rosa rugosa). A virágok íze parfümös, a zöld almáéra és szamócáéra emlékeztet. A virágok szirmait úgy szedjük, hogy az alsó fehéres részt eltávolítjuk. Édességeket, desszerteket, salátákat ízesíthetünk velük.

Sarkantyúvirág (Tropaeolum majus)

A sarkantyúvirág (Tropaeolum majus) a kertek álom virága. Gondozást alig igényel, magról szaporodik, és minden évben előbukkan. Hamar elszaporodik. A hagyományosan sárga-, narancsszínű, krepp papírhoz hasonló virágok mellet egyre több színvariáció fordul elő. A virágok íze az édes borséra emlékeztet. Sajtokkal, salátákkal fogyasztják.

Még néhány virág

Begónia: kissé csípős, citromos ízű.
Szegfű: szegfűszeghez hasonló ízű.
Krizantém: pikánsan kesernyés ízű.
Sásliliom: friss salátalevélhez hasonló ízű, enyhe gesztenyés beütéssel.
Körömvirág: erős "zöld" ízű, csak a szirmok ehetők, a pollen allergiát okozhat.
Kankalin: édes ízű.
Tök: édes ízű.
Tulipán: uborkáéhoz hasonlító ízű, ropogós; csak a szirmok ehetők, a pollen allergiát okozhat.

Rózsaital recept


Hozzávalók:3 kinyílt, friss virág, 1 l. víz, 1 ek. citromlé, 3 ek. cukor.

Elkészítés: A forrásban lévő vízhez adjuk hozzá a gondosan előkészített rózsaszirmokat, a citromlét. Majd húzzuk le a tűzről, és 6-10 óra hosszat hagyjuk állni. Öntsük át kancsóba, vegyük ki a szirmokat, és adjuk hozzá a cukrot. Hűtsük le a hűtőben, és fogyasszuk el.

forrás: kertpont.hu