Menü

A komposztálásról "röviden"

Fontos, hogy a kertünkben képződő, környezetünkben fellelhető szerves anyagokat ne pazaroljuk el, hanem komposztáljuk ezeket és használjuk fel a tápanyag-utánpótlásra. Erre a kerti és a konyhai szerves anyagok
egyaránt felhasználhatók.
Gyorsan bomló, jó alapanyag a gyümölcsfák és a szőlőtőkék hajtásvá-
logatásakor, csonkozásakor eltávolított lombja. Hasonlóan alkalmas az
egészséges zöldségfélék héja, szára, levele. A gyep lekaszált füvét először
ajánlatos megszárítani és más anyagokkal keverve tenni a komposztkazalra, mert különben a falevelekhez hasonlóan nemezszerıen összetapad, penészedik és nehezen bomlik. A komposzthalomra tehetők a még virágzás,
de legfőképp maghozás előtt kikapált, levágott gyomok. A fahamu és a szalonnasütés után visszamaradó faszén jelentős kálium- és egyéb ásványi
tápanyagtartalma következtében egyaránt értékes összetevője a komposztnak. A fırészpor is beletehető a komposztba, úgy 5–6 százalékos mennyiségben. A lombos fák fırészpora gyorsabban, a fenyőfáké lassabban bomlik. A lignitport se dobjuk a szemetestartályba, mert bár nehezen feltárható,
de értékes tápanyagokat tartalmaz, javítja a talajt. Ebből is 5–6 százaléknyit használjunk. Különösen értékes adalékanyagok az istállótrágyák. Nagy
a nitrogéntartalmuk, ezért gyorsítják a komposzt bomlását a baromfi-, a
galamb- és a nyúltrágyák. A komposztba 15–20 százaléknyit célszerű belőlük – egyenletesen elkeverve – felhasználni.
A szerves anyag bomlását segíti az agyag, kedvező, lazító hatású a folyami homok és a tőzeg. A komposztba tehető az apróra tört fakéreg és a
talajszerkezetet javító, de nehezen bomló törköly is.
Nem való viszont a szerves anyagok közé a szennyvízderítőkből kikerülő iszap, az emésztőgödrökből származó fekália. Ezek nemcsak veszé-
lyes betegségeket terjeszthetnek, hanem a növényekre káros különféle mosószermaradványokat is tartalmaznak. A szénsalak sem alkalmas, mert alig
tartalmaz értékes anyagokat, ugyanakkor általában a benne lévő nagy
mennyiségı kén károsítja a növényeket. Kerüljük a dió- és a vadgesztenyelevél felhasználását is, mert növekedésgátló anyagokat tartalmaznak.
A komposzttelepet a kert félreeső részében, lehetőleg fák árnyékában,
másfél-két méter szélességben készítsük el. Ássunk 20–30 cm mély alapot, hogy a földigiliszták könnyen felhúzódhassanak. Alulra kerüljenek a
gyümölcsfa- és szőlővesszők, a vastagabb növényi szárak. Ha ezeket
metszőollóval, baltával, szecskázóval, komposztaprítóval feldaraboljuk,
gyorsabban bomlanak. Minden 20–30 cm-nyi rétegre – amit előtte alaposan megtapostunk – 5 cm vastag, jó minőségı, lehetőleg agyaggal kevert földet terítsünk. A bomlást segíti, ha a rétegekre 2–3 százaléknyi porrá tört meszet vagy dolomitot szórunk. Meszes talajon természetesen ezt hagyjuk el! A komposzt tápanyag-, illetve mikroelem-tartalmát növeli, ha Zeolitot, bazaltlisztet keverünk a rétegbe. Az érést gyorsítja, ha a rétegek közé
a mikroorganizmusok szaporodását segítő csalánt és cickafarkat is teszünk. Ügyeljünk, hogy a komposzthalom mindig földnedves legyen, mert
csak így érik megfelelő ütemben. Ha a halom száradna, öntözzük be esővízzel. Még jobb, ha vödörbe néhány órára összevágott csalánlevelet vagy cickafarkot áztatunk, és azzal pótoljuk a nedvességet.
A baromfikat tartsuk távol a komposzthalomtól, mert kiszedik a földigilisztákat. Az elkészült halmot fıvel, szénával takarjuk. Az a kedvező, ha az
új rétegekbe zöld növényi rész is kerül.