Menü

Gyümölcsfáink tavaszi metszése

Megyei körkép - A gyümölcsfák metszését a rügyek kibomlásáig lehet károsodás nélkül elvégezni, mert később könnyen letörhetjük a hajtáskezdeményeket és ezzel csökkentjük a termést.

Akkor, ha sok termést akarunk, hosszúra metsszünk, ha viszont a hajtásképzés serkentése a célunk, rövidre kell metszeni. Nem szabad a nagy termés reményében metszetlenül hagynunk a fákat, mert ezzel megszüntetjük a termőrészek megújhodását, és hosszú távon inkább csökken a termés mennyisége. A helyes metszés egyensúlyt teremt a termő- és hajtórészek között. A visszametszés erősségét az előző évi növekedésből kalkulálhatjuk ki.
A fiatal fák alakító metszése után a termőre fordult gyümölcsfák hajtásait rendszeresen ritkítani kell, mert a termőfelület az évek során egyre inkább a korona külső részére húzódik. Ilyenkor a meredeken felfelé törő, sűrűsítő részeket tőből el kell távolítani, a kedvezőtlen irányba növő ágakat pedig a kedvező irányba néző csúcsrügyre metsszük vissza. Metszéskor a másik lényeges szempont a termőrész-ifjítás. A legtöbb fajta a két-három éves részeken terem, ezért az idős hajtások levágásával elérhetjük, hogy újak képződjenek. Metszéskor szedjük le a fákról és semmisítsük meg tavalyról maradt, betegségek kiindulópontjait jelentő gyümölcsmúmiákat.

A metszés nemcsak faj-, hanem fajtaspecifikus is. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a körtét kell másként metszetni, mint a kajszit, hanem a jonatán metszése is különbözik a húsvéti rozmaringétól. A jonatán sok hosszú vesszőt nevel, de ezek kevésbé termékenyek, ezért célszerű visszametszeni őket, de az idared minden vesszőn megfelelően terem, ezért csak ritkítani kell. Az alma és a körte egyaránt a kétéves gallyakon hozza a legértékesebb termővesszőket, de a körte termőrészei lassabban öregednek, ezért ritkábban kell lecserélni őket.
Cseresznyénél és meggy- nél a hosszú vesszők alsó és középső részein találhatók a virágrügyek, ezeket túlságosan nem célszerű visszametszeni. A meggy gyorsan felkopaszodik, ha nem metsszük vissza a vázágakhoz közelebb eső elágazásokra.

Varga Ibolya/NAPLO

7 milliárd

Földmegosztás

Járkálva az utcán és nézelődve, mikor éppen a hajnali buszra, vagy hazafele sietek, mindig megakad a szemem azon a másfél-ezer négyzetméteres telken, ami már évek óta eladó, de senki nem veszi meg. 8 darab kiöregedett gyümölcsfa, ennyi áll rajta. Nyáron, igaz átjárnak ide a szomszédból legelni a lovak, és közben egy kicsit trágyázzák is a földet, de senki nincs, aki elkezdene rajta termelni. Ez a jelenség szinte mindenhol megfigyelhető, városban éppen úgy, mint falun. Hatalmas kihasználatlan területek, melyeken csak gyom nő, és csak a gond van a lekaszálásával.
Hallottam róla, hogy Angliában már elterjedt hagyomány, hogy azok akik fölösleges földdel rendelkeznek, és azok, akik szívesen termelnének, de nincsen földjük, földmegosztásba kezdenek. Ez a dolog arról szól, hogy az aki a földön dolgozik, tulajdonképpen bérli azt, a termény meghatározott százalékáért cserébe. Magyarországon azonban már kevésbé elterjedt ez a szokás, pedig a kiváló magyar termőföldek kihasználtsági aránya alacsonyabb az angliaiakénál. Vajon miért van ez? Pedig vannak emberek, akik jó példával járnak előttünk, csak ugye a híradó nem ezzel van tele, hanem a gyilkosságokkal.
Ezen az íráson gondolkodtam, kutatgattam, mikor erre a cikkre akadtam: http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/telekre-hivas-foldmegosztas-ingyen-batraknak-358151
A házaspár kitűnő példa lehet mindenki számára, hogy ne hagyjuk parlagon heverni értékes földünket, udvarunkat, kertünket.
Let's land share

Üdv.: Martin

Disznóvágás után...

            A disznóvágás után, ha valaki nem rendelkezik mélyhűtővel, vagy csak szereti a füstölt, sózott falatokat, rengeteg tartósítási mód közül válogathat. Engedjétek meg, hogy bemutassak néhányat most:

A sonka formázása
Mikor disznóvágáskor eldöntöttük, hogy hány sonkát hagyunk, hozzáláthatunk a formázáshoz. A sonkát bőrével az asztalra fektetjük, majd a csülök felső részétől kiindulva szépen, lehetőleg egy vágással körülvágjuk. A szalonnás rész ne legyen szélesebb, mint a comb húsa, és a bőrös rész felől nézve szép kerek legyen. A sonkáról éles késsel minden lógó, bevágott részt levágunk, hogy mindenütt lehetőleg sima felületet kapjunk.
Az első sonkánál (lapockánál) is hasonló, kerek vágást kell végezni. Itt viszont meg lehet hagyni lapockával vagy lapocka nélkül az egészet. Ha a lapockát, illetve a lapockacsontot kivesszük, csak vékonyabb, kisebb sonka marad. Ennél is minden lógó hús-, illetve zsírdarabot le kell vágni.
A sonka sózása
A sonka sózásához kilogrammonként 12–15 dkg só kell. A sózást általában fakádban (medence, teknő stb.) végezzük. Az eresztett levével naponta megöntözzük őket. A sonkák sorrendjét 2-3 naponta változtatjuk. A sonka sózása a húsok méretétől függően több hétig tarthat.
A sonka pácolása
A sózást követi a pácolás művelete. A pácolásnál mindig ügyeljünk arra, hogy a páclé állandóan ellepje a húst.
Sonkapác 1.: 2-2 kanál kakukkfű, fenyőmag, koriander, mustármag, majoránna. 2 liter vizet felforralunk a páclé hozzávalóival, majd további 5 percig főzzük. Lehűlés után hozzáöntjük a sózóléhez, ez lesz a páclé.
Sonkapác 2.: 2 marék só, 10 szem bors, 3 babérlevél, 2 dkg koriander, 2 kanál mustármag, 2 dkg borókabogyó, 3-4 gerezd fokhagyma. 10 liter vizet felforralunk, beletesszük a páclé hozzávalóit, majd 10 percig főzzük, hidegen a sonkára öntjük.
Sonkapác 3.: sonkánként fél kiló só, egy kanál bors, egy kanál szegfűbors, egy kanál koriander, egy kanál majoránna, két kanál fenyőmag, egy fej hagyma, pár babérlevél.
A hozzávalókat a megfelelő mennyiségű vízben felforraljuk, majd lehűlés után ráöntjük a páclevet a sonkára. A páclének el kell lepnie a húst. A sonka a bőrös részével legyen a pácolókád alja felé. Általában 3-4 hétig pácoljuk a húsféléket, pár naponta forgatva a húst.
A sonka füstölése
A füstölés során több dologra is figyelnünk kell: általában hideg füstöt használunk, csak parázsnak szabad lennie, láng nem lehet a füstölőben. A fafajták sajátos aromát adnak a húsnak, használhatunk bükkfát, bükkfafűrészport, gyümölcsfát, gyümölcsfafűrészport, gyanta illatú fát, pl. fenyőt, sohase használjunk. Sok helyütt szőlőtőkét is használnak füstölésre. Szép piros színű sonkát kapunk, ha az utolsó füstölésnél egy marék kukoricadarát dobunk a tűzre. Sonkánk finom aromát kap, ha másnaponként egy-egy marék borókabogyót is a parázsra szórunk. A füstölés időtartamát a húsdarabok nagyságával arányosan kell növelni.
A szalonnakészítés
A disznóvágás egyik legtartósabb terméke a szalonna. Régen olcsó volt, ma már azonban ára egyre jobban közelít a „nemesebb” húsokéhoz. A zsírszalonna egy részét (egyre kevesebb részét) kiolvasztjuk zsírnak, tepertőnek, a másik részét pedig szalonnának dolgozzuk fel. A szalonnának szánt darabokról távolítsuk el a véres részeket és formázzuk meg őket. Vágjunk nyílást a madzag számára, hiszen majd fel akarjuk akasztani. Sózáshoz csak jódozatlan konyhasót használunk. A sózási idő leteltét követően (kb. 3-4 hétig tart) leszikkasztjuk, majd füstre akasztjuk. A szalonna füstölése kb. 3–5 napig tart. A megfüstölt szalonnákat száraz, hűvös helyre akasztjuk, ügyelve arra, hogy ne érintsék egymást. A szalonnát fogyaszthatjuk abálva, sózva és füstölve.

Bugaci pácolt sonka
Hozzávalók: 1 kb. 5 kilós comb, fél kiló só, 3 dkg egész bors, 1 nagy fej hagyma, 1 kanál borókabogyó.
A sonkát megformázzuk, majd sóval bedörzsöljük, két napig hűvös helyen, lefedve tároljuk. A harmadik nap annyi vizet forralunk a fűszerekkel együtt, amennyi a combot ellepi, majd kihűlés után a húsra öntjük. A húst hűvös helyen egy hónapig pácoljuk (2-3 naponta forgatva). Utána a pácból kivéve egy napig szárítjuk, majd 5-6 napra hideg füstre tesszük.
Szárított sonka
Hozzávalók: 2 comb, 1 kg só, 3 dkg törött cayenne-bors, 1 dkg rozmaring, 5 dkg babérlevél, 10 dkg fokhagyma.
A fűszereket összekeverjük a zúzott fokhagymával, majd bedörzsöljük vele a még ki nem hűlt combokat. Hűvös helyre rakjuk, ahol egy-két nap után levet fog ereszteni, amellyel naponta locsoljuk, illetve amelyben a sonkát forgatjuk. Három hét után kiemeljük ebből a pácléből, és deszkára helyezzük, majd lenyomatjuk. 2-3 napon keresztül préseljük, hogy a nedvesség kifolyjon belőle. Az így nyert sonkákat hűvös, szellős helyre akasztjuk szárítani.
Szárazon pácolt sonka
Négy középnagyságú sonkát melegen sóval erősen bedörzsölünk. Két óra múlva újra átdörzsöljük, éspedig négy marék törött koriandermaggal, négy marék fenyőmaggal, négy deka törött salétrommal, négy gerezd fokhagymával, amit előzőleg egy pohár vízben megáztattunk. Ha ezt mind rádörzsöltük, egy tálba vagy kis teknőbe szorosan egymáshoz tesszük a sonkákat. A hideg helyen álló sonkát mindennap megforgatjuk, és a tál fenekén képződő kis sós lével megdörzsöljük, és mindig egy kanálnyi vízzel leöblítjük a kezünket. Négy hét múlva, egynapi szellős helyen való szikkasztás után, füstre lehet tenni a sonkákat, és ha jól megfüstölődtek, kis fahamuval bedörzsölve szellős helyre tesszük.
Sózott fehér szalonna
A disznóvágás után a szalonnát hagyjuk lehűlni. Kilogrammonként 10 dkg sót számítva egyenletesen bekenjük a nagyobb darabokban hagyott szalonnát, 4-5 naponta átforgatjuk, kb. egy hónapig tartjuk a sóban, majd hűvös, szellős helyre akasztjuk. Akár 6–8 hónapig is eláll.
Füstölt tokaszalonna
A tokaszalonnát előkészítjük (kivágjuk az oldalsó mirigyeket). Rövid ideig (kb. fél óra) abáljuk, majd hideg vízben lehűtjük. Sóval jól bedörzsöljük, naponta forgatva 3 hétig van a sózóban, időnként újrasózva. Ezt követően felfüstöljük, 3-4 hónapig tárolhatjuk.
Füstölt szalonna
A hátaszalonna-hasábokat egyenletes, széles darabokra vágjuk, a táblákat jól bedörzsöljük konyhasóval, majd 3 hétig a sóban állni hagyjuk. Két-három alkalommal megforgatjuk, ismét bedörzsöljük. Ezután langyos vízzel lemossuk, zsinegre akasztjuk, megszárítjuk, majd sárgásbarnára füstöljük. Szellős, hűvös helyen tárolandó.
Kenyérszalonna
A megformázott hátaszalonna táblákat jól bedörzsöljük konyhasóval, majd 3 hétig a sóban állni hagyjuk. Két-három alkalommal megforgatjuk, ismét bedörzsöljük. Ezután langyos vízzel lemossuk, zsinegre akasztjuk, megszárítjuk, majd sárgásbarnára füstöljük. Szellős, hűvös helyen tárolandó. Egész évben fogyasztjuk.