Elmúlt a karácsony, közeleg az újév

Bizonyára rendszeres olvasóink csalódhattak, hogy a karácsony témájában idén semmilyen fortély és érdekesség nem került fel. Pedig őszintén állíthatom, a lehetőségek tárháza, melyekkel ezekben a napokban is közelebb érezhetjük magunkat a természethez szinte kifogyhatatlan. Azonban mint mindenki, a blog szerkesztői is ilyenkor a szeretteikre és az ünnep melegére koncentrálnak. Én személy szerint nem szívesen törtem meg a készülődés hangulatát a gép előtt való ücsörgéssel. Azonban ennyi elég is lesz a magyarázkodásból...
Közeleg a szilveszter és bár ha a természet körforgását figyeljük ez nem is igazán valami új elindulása, hisz azt inkább a tavaszra mondhatnánk, mégis mindenki megünnepli ezt az alkalmat. Egy hét múlva már 2012-t fogunk írni, de most inkább koncentráljunk az ünneplésre.
Gondolom sokan töltenék ezt az alkalmat is szívesen a természetben, de sajnos az éjszakai hidegek ezt megnehezítik. Bevallom magam is eljátszottam a gondolattal, hogy hatalmas máglya mellett eszünk iszunk, zenélünk és beszélgetünk a barátaimmal, de ez egyelőre kivitelezhetetlennek tűnt. Ilyenkor előkerülhet a legjobb forralt bor receptek, a házi pálinkák, likőrök és borok. Gyümölcskenyerek, kalácsok, a legfinomabb húsok, sütni való kismalacok stb.
Azonban hadd ragadjam meg az alkalmat az egyik kedvenc leírásomra hivatkozzak a Waldenből: egy állítólagos Bartram a Mucolasse-indiánok újévkezdési ünnepét mutatja be. Sajnos most nem tudok pontosan idézni, de az én könyvemben (Fekete sas kiadó, 2008) az 55. oldal alján kezdődő, és után a folytatódó leírásban megismerhetjük az óév búcsúztatásának egy igen ősi formáját. Ebben a leírásban megismerhetjük mennyire fontos volt ennek a népcsoportnak a tűz, és hogy mennyire tisztelték. Talán mi is többre becsülhetnénk az otthonainkat melegítő elemet, melynek felfedezése kiemelt bennünket az állatok szintjéről. Gondoljunk bele, milyen lenne az élet e létfontosságú elem nélkül!
Ezekkel a gondolatokkal zárom az újévi bejegyzésemet, remélem jövőre is sokan olvasnak majd minket, mert mi itt leszünk, hisz kitartunk az álmaink mellett.