Csalánsör - hibák és tapasztalatok



Borkősav és a csalán, kettő fontos alapanyag!



Egy előző bejegyzésben (http://onellato.blogspot.com/2012/05/csalan.html) már említettem a csalánsörrel való kísérletezésemet. Ennek most minden mozzanatáról szeretnék beszámolni a készített fényképek segítségével.

Előszöris a szükséges alapanyagok (ezekről bővebben később) megvásárlása után, leszedését követően nekiálltam a főzésnek.
A receptet az internetről szedtem, de alaposan oda kellett figyelnem, mivel több hamis, vagy hibás recept is található (többekközött ezért nem sikerült a tavalyi kísérlet).
Hozzávalók:
- 5l víz
- 25g szárított csalánlevél
- 550g kristálycukor
-1db citrom leve
-2 teáskanál borkősav
- 25 g élesztő
 
 
először is, mintha csak 5 liter teát főznék, megfőztem a csalánt, kicsit állni is hagytam, majd leszűrtem nagy szűrőn és finom rongyon is jól kinyomkodva a leveleket. Kicsit vártam, hogy hűljön, hogy ne legyen forró, majd sorba beletettem a cukrot, a borkősavat és a citromlevet és elkevertem, hogy minden feloldódjon. Aztán Megfuttattam az élesztőt egy kevés langyos lötyiben, némi porcukor hozzáadásával, hogy gyorsítsa a felhabzást. Nekem nem indult meg túlságosan néhány perc után se, de gondoltam beleönthetem. Ezt is elkevertem, majd lefedve tettem el a kamrába 24 órára. Ezután újra finom szövetet használva a lezűrésre átöntöttem az egész lét 2 literes flíkonokba, de gondoan helyet hagytam a fejlődő széndioxidnak.
Két hét után naponta kicsit engedve a túlfeszült palackokból, nehogy felrobbanjanak, ma eljött a palackozás napja. A sör íze egészen finom volt, kivéve az egyik palackot, melyet a fazék aljáról öntöttem, ezáltal a legsűrűbb volt, és sokkal inkább hasonlított romlott borra az íze, mint sörre (ezt kiöntöttem). Bártan öntöttem a többit üvegekbe, amik a képen is látszanak.


A palackozott csalánsör és így néz ki
kiöntve pohárba (kicsit opálos és elég világos)




Az erjesztést ezekben a műanyag palackokban végeztem,
melyeket a fejlődő gázoktól naponta meg
tudtam szabadítani, nehogy felrobbanjanak.



Azonban a végére maradt, majd egy litert úgyhatároztam, én iszom meg próba képpen. Szomorúan tapasztaltam, hogy az íze közel sem olyan jó, mint akkor volt, mikor megkóstoltam. Először nem értettem mi lehetett a hiba, majd gondolkozva azon, hogy mit, hogyan csináltam, rájöttem mindenre.

Hibák: Az öntés

Soha többet nem szabad öntenem, mert a főzet aljára lerakódott anyagok belekeverednek a tisztának vélt italba és ihatatlanná teszik azt. - A fejtést legközelebb műanyag csővel, vagy merőkanállal fogom csinálni, hogy az alsó üledég ne jöhessen fel. Ez érdényes bármely munkafázisra.

A szín

Az eredeti recept narancsot is tartalmaz, én azt kihagytam, valószínűleg ezért is olyan világos. Az opálosságért a már előbb említett lerakódások felkeveredése volt a felelős.

Egyenetlen erjedés

A három palacknak köszönhetően három különböző összetételű söröm lett, amik különböző tempóban erjedtek, a harmadik (a legutoljára kiöntött a fazékból) ihatatlan volt, a második finom, az első kicsit híg. Együtt kell erjeszteni őket, egy ötliteres üvegben.



Aki sörfőzésre adja a fejét, ne várja, hogy elsőre sikerülni fog neki, az ilyen italok készítése sok gyakorlást és el nem magyarázható tapasztalatot igényel. Sok sikert annak, aki kipróbálja, és figyeljetek oda, az én hibáimat nehogy elkövessétek. Jó ha a sörfőzés alapvető dolgaival is tisztában vagytok.