Menü

Nick Weston kísérlete


Egy fiatal londoni férfi kiköltözött a vadonba egy fél évre, hogy bebizonyítsa saját magának, ma is lehet önfenntartó módon, a civilizációtól minél kevésbé függve élni.
A 27 éves Nick Weston London déli részén lakott, tavasszal költözött ki a kenti erdőség közepén, egy fa tetejéresaját kezűleg épített kunyhójába.
A rendezvényszervezői állását gyűjtögető, halászó-vadászó életmódra, illetve túlélői szerepre felcserélő Nick célja, hogy felmérje: mennyire lehet környezetbarát, fenntartható és egyben teljesen önellátó módon élnie ma egy embernek.
A romantikus regényekből és filmekből ismerős kunyhót ő maga építette. A házikóban sem villany, sem víz nincs, viszont a lábakon álló csinos építménynek van ajtaja, ablaka, sőt terasza is, és még zuhanyt is eszkábált hozzá.
Még rádiót sem vitt magával, látogatója alig van, jobbára könyveket olvas, ha az élelem megszerzése mellett marad még ideje bármire.





Ebből lesz a nyúlpaprikás

Még szerencse, hogy Weston a túlélés szakértője. Tavaly szerepelt a ‘Hajótöröttek’ nevű brit valóságsóban, amely egy lakatlan szigeten játszódik, és ahol a versenyzők a túlélésért küzdenek egymás ellen. Az autodidakta túlélő önerőből tanult meg vadászni, halászni, gyűjtögetni, csapdát állítani, horgászni, és mindezen készségeket nyári táborokban igyekszik minél több embernek tovább is adni.

A féléves önkéntes száműzetésben egy kétszer három méteres kiskertet alakított ki, ahol zöldségeket termeszt: borsót, babot, paradicsomot, hagymát, krumplit, salátát, tököt és spenótot. A folyóból pisztrángot fog ki, galambot, nyulat és mókust vadászik.
Ez utóbbit saját bevallása szerint “rémálom” megnyúzni, és elég rágós a húsa is, legalább tíz órát kell főzni. Szerencsére van fatüzelésű tűzhelye, készített füstölőt is a hús és a hal tartósítására, és éppen most épít egy kemencét is. Így a zsákmány feldolgozását szakszerűen tudja elvégezni. Kikísérletezte, hogy kell csalánsört főzni, és már érlelődik a bodzapezsgő is…
Mindez drámaian különbözik eddigi londoni életétől. Barátnője ugyan nem vállalta vele együtt a vadonban a kísérletet, de legalább meglátogatja néha.
“Hiányoznak a barátaim, a barátnőm, az, hogy este vacsorázni menjünk. Londonban minden ott van egy karnyújtásnyira. De csak akkor jöttem rá, mennyire szerencsés vagyok, hogy mindez a rendelkezésemre áll, amikor otthagytam. Az ember csak akkor értékeli ezeket a dolgokat, amikor hirtelen elveszti. Itt mindent újra kell tanulni, és ez többnyire tévedések sorozatán keresztül sikerül csak. A vadonban minden sokkal tovább tart, még egy csésze teát megfőzni is. Nagyon hiányzik, hogy egy mozdulattal bekapcsoljam a teafőzőt… Ami viszont cseppet sem hiányzik, az a mobiltelefonok szüntelen csörgése” – mondja nevetve.

forrás: http://www.168ora.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése