Öko-ötletek házunknak

Ökoházak és öko-ötletek

Nem kétséges, mennyire meghatározza életvitelünket, közérzetünket, a környezethez való viszonyunkat és persze költségeinket is az a lakás vagy ház, amelyben élünk. Az utóbbi időben egyre többet hallani olyan építészeti megoldásokról és kiegészítőkről, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy energiatakarékosabban, a környezetünket kevésbé szennyezve és egészségesebb körülmények között élhessünk.

Az ökoház fogalma új, de amit takar, az régi, csupán eddig nem volt szükség a megkülönböztető jelentésre. Mondhatjuk, hogy régen az emberek szinte kizárólag ökoházakban éltek. Az alapanyagot a közvetlen környezetükből szerezték be, az építkezéshez élőmunkát használtak, és alkalmazkodtak a helyi éghajlati viszonyokhoz. Az összhang az ipari forradalom során bomlott meg, amikor lehetőség nyílt messziről hozni az alapanyagokat, és megjelentek a súlyos környezetszennyezéssel előállított építőanyagok. Ma már nem is tudjuk, honnan erednek a ház alkotóelemei, amelyben lakunk, és mi az ára mindennapi kényelmünknek. Pedig érezhetnénk magunkat kellemesen, sőt még kellemesebben egy olyan házban is, amely sokkal környezetkímélőbb módon épült és működik.

Ökoházak, melyekről senki sem tudta, hogy azok

A föld, agyag, kő, fa, nád, fű kezdetek óta alapanyagként szolgálnak az emberek építkezéseihez. Magyarország területén a vályogtégla és a döngölt földfal volt a legelterjedtebb házalapanyag, fafödémmel és nád- vagy zsúptetővel kiegészítve. A körös-körül kinyúló tető nemcsak a nyári meleg és a tűző nap ellen nyújtott védelmet, hanem védte a nedvességre érzékeny falat az esővel szemben. A vastag vályogfalak kiváló hőtároló képessége egyenletes hőmérsékletet biztosított, jó hőszigetelésük pedig lehetővé tette, hogy kevés tüzelővel jól befűthető legyen az épület. A kemencék a ház körül előforduló hulladékokkal fűthetők voltak, rendszerint két helyiséget melegítettek, s alkalmasak voltak sütésre, főzésre, vízmelegítésre is.

A helyiségek csupán akkorák voltak, mint amekkorára valóban szükség volt, így nagyon takarékosan bántak mind a meleggel, mind az építőanyaggal. A vályogházak építéséhez gyakorlatilag nem volt szükség pénzre, sem messziről szállított alapanyagokra, viszont annál több élőmunkát igényeltek. Rendszerint kalákában építették őket, és mindenki tudta, ki kinek mennyi élőmunkával tartozik.

Korunk ökoházai

Ma már megkülönböztető jelzőt használunk azokra a házakra, amelyek az átlagosnál energiatakarékosabbak és környezetkímélőbbek. Nagyon sokféle ökoház létezik. Vannak, amelyek a modern kor kényelméhez szokott ember minden igényét kielégítik, és különféle technikai eszközökkel teszik lehetővé, hogy mégse szennyeződjön úgy a környezet, ne legyenek igénybe véve úgy az energiaforrások — különös tekintettel a nem megújuló energiaforrásokra —, mint a hagyományos házak esetében. Vannak olyanok is, amelyek a tulajdonos szerény anyagi lehetőségei miatt nem tartalmazzák a legújabb technikai vívmányokat, esetleg nem is ökoháznak épültek eredetileg, de kis méretük és ötletgazdagságuk miatt — — és természetesen a tulajdonosuk életmódja következtében — rendkívül energiatakarékosak és környezetkímélők.

Mint ahogy a fogyasztási cikkekre általánosan jellemző, az ökoházak is akkor igazán környezetkímélők, ha már az alapanyagok gyártása során is kevés energiára van szükség, és ekkor sem szennyeződik lényegesen a környezet. Szintén követelmény, hogy az élettartam lejárta után az alkotórészek lebomoljanak a természetben, vagy újrahasznosíthatók legyenek. Ezért az ökoépítészetben különösen szívesen alkalmazzák a földet, vályogot, fát, ellenben vasbetont, műanyagot és hasonlókat csak ott használnak, ahol ezt elkerülhetetlennek látják.

Napházak, dombházak és társaik

Az ökoházak jól alkalmazkodnak a helyi természeti viszonyokhoz, az időjárási körülményekhez. Természetes, hogy különböző éghajlatú területeken különféle ökoházak épülnek. Szeles, hűvös helyeken például nagyon fontos a jó szigetelés. Ilyen helyeken a dombházak a leginkább népszerűek. A mérsékelt, viszonylag egyenletes éghajlatú területeken lehetőség van arra, hogy a ház jobban megnyíljon: hőcsapdaként szolgáló nagy üvegfelületek jellemzik. A túlzottan meleg hőmérsékletű területeken megint fokozott hőszigetelésre van szükség.

A tájolás szintén nagyon fontos. Északról, illetve a meghatározó szélirány felől zártak az épületek, az ablakok főleg dél felé nyílnak. A napház esetében üvegházat építenek a déli oldalon, ami hőcsapdaként szolgál. A beérkező napsugárzás valamiféle jó hőfelvevő képességű anyagot ér — például kavicsot —, ahonnan aztán beljebb vezetik a lakás többi részébe, fűtés vagy melegvíz-előállítás céljára.

Magyarországon már léteznek napházak, mint például a Szász János tervezte pécsi napház, vagy Kuba Gellért és Koppány Imre napházai.

Magyarországon a nagy hőmérséklet-ingadozás indokolttá teszi a vastag, jó hőszigetelésű és jó hőtároló képességű falakat. Nem véletlen, hogy a hagyományos építőanyagok közül a vályog és a döngölt földfal a legáltalánosabb. A hőszigetelést és az egyenletesebb mikroklímát szintén segíti a növénytakaró. Ez lehet a falakra felfutó borostyán vagy vadszőlő, és lehet gyeptakaró a ház dombszerűen kialakított külső felületén.

"Biorganikus" építészet

A dombházak továbbfejlesztéseképpen alakította ki Hegedűs Zsolt sajátságos építészeti stílusát, amelyet biorganikus építészetnek nevezett el. Ebben a stílusban épült fel Lőrinciben az Ifjúsági Telep épület-együttese, a gyűrűfűi közösségi ház és több más épület. Stabilizált földtéglából épülnek meg a boltozatos szerkezetű falak, majd egy vékony beton- és fólia rétegre vastagon földet hordanak — a nagy terhelés a boltozatos-kupolás szerkezet miatt nem jelent problémát —, s gyepet telepítenek. Ezek a házak pompásan beleolvadnak a természetes környezetbe, s kiváló hőszigeteléssel rendelkeznek. A másik alkalmazott tetőszerkezetük a nád- vagy zsúptető, ahol nincs szükség külön faszerkezetre, hanem a nád- vagy zsúpfedél közvetlenül a földtéglaboltozatra kerül.

Egyes házak oldalán vagy tetején megjelenik a télikert, amely nemcsak a dísznövények nevelésére vagy zöldségtermesztésre alkalmas, hanem a napházaknál leírt módon hozzájárulhat a ház fűtéséhez és melegvíz-ellátásához.

Fűtésre kombinált változatot javasolnak, ahol a lakótérben fa vagy biobrikett tüzelésű központi kemence van, a többi helyiségben pedig gáz- vagy villamos fűtésű radiátorok. Egy olyan, takarékosabb és ökologikusabb megoldás is létetik, ahol a központi kemencében van egy víztáska, amelyből a meleg víz egy csőrendszeren keresztül eljut az épület távolabbi részeibe, így a kemence az egész épületet fűti.

Vannak elképzelések még gazdaságosabb fűtési rendszer kialakítására is, ahol a ház központjában lenne az egyetlen kályha, s a szobák cikkes elrendezésben vennék körül. A kályha az összes helyiséget melegítené, biztosítaná a melegvíz- ellátást, s a teteje az emeleten elhelyezett konyhában főzőfelületként működne. Ehhez persze szükség lenne ahhoz, hogy lazítani tudjunk szokásos lakáselrendezési beidegződéseinken.

A "biorganikus" jelző utal rá, hogy a házak tervezésekor nemcsak ökológiai szempontokat vesznek figyelembe, hanem a természetközeliséget is. Kerülik a műanyagok, a fölösleges vezetékek, a különféle vegyi anyagok használatát, s a terek belső kialakításában, sőt, a javasolt bútorozásban a fáé és egyéb természetes anyagoké a főszerep.

Az autonóm ház

A Naturexpón nagy sikert aratott a nulla rezsijű ház, amely különféle alternatív energiaforrásokkal és környezetkímélő berendezésekkel nem csupán a külső energiaforrások igénybevételét teszi elkerülhetővé, hanem a ház szennyvíz- és hulladéktermelését is a lehető legkisebbre csökkenti. Jó hír, hogy Magyarországon is mind beszerezhető, ami egy ilyen házhoz szükséges.

Az autonóm ház alternatív berendezései öt csoportba sorolhatók:

— fűtési rendszer (a melegvíz-előállítást és a főzési lehetőséget is beleértve),

— villamosenergia-ellátás,

— vízellátás és szennyvízkezelés,

— hulladékgazdálkodás,

— természetes anyagok használata.

A fűtés részbeni alternatív forrásokból való kinyeréséhez a napkollektorokat ajánlják leginkább. A kollektor nyomásálló réz csőkígyóból és réz abszorberlemezekből áll, szelektív bevonattal. A bevonat a beeső napsugárzás 85%-át elnyeli, így —15oC-os külső hőmérséklet esetén is 60-65 fokos vízhőmérséklet érhető el. A rendszerhez tartozik kiegészítő fűtés is, amely a leghidegebb téli napokban is pótolja a napsütést.

Az villamosenergia-ellátást szélmotorral vagy napelemekkel lehet alternatív módon megoldani. Sajnos, a napelem még csak kevesek számára megfizethető, de reméljük, ez hamarosan változni fog. Energiatakarékos fogyasztók használatával körülbelül egy 1 kW-os szélmotor és 15-20 négyzetméter napelem fedezi egy háztartás energiaigényét.

Az autonóm ház vízháztartása több tekintetben eltér a szokásostól. A mosógéphez például nem ivóvizet továbbít, hanem ciszternákban összegyűjtött esővizet, ami a lágysága miatt kimondottan előnyös a mosáshoz. A víztakarékos vécéhez, amely alkalmanként mindössze 3 liter vízzel öblít, szintén esővizet, vagy pedig a használt mosóvizet használják. A szennyvíz a ház mellett lévő nádgyökérzónás tisztítóba jut. Ez nem más, mint egy szigetelt teknőben lévő, mesterségesen létrehozott nádas. A gyökereknél aktív baktériumok és mikroszkopikus gombák serege bontja le a szennyvizet. Így külön energiaigény nélkül jutunk a szennyvízből, ha nem is ivóvíz-tisztaságú, de mindenesetre öntözésre alkalmas vízhez.

A vízöblítéses vécénél jobban ajánlják a komposztáló toalettet, amely a fekáliából és a konyhai hulladékból komposztot készít.

A hulladékkezelésre a szelektív gyűjtést ajánlják. Különválaszthatjuk az értékes komposzt-nyersanyagot, az újrahasznosítható — s ha minden kötél szakad, jól éghető — papírt, s minden mást, ami még valamiképpen használható. Tudatos vásárlási szokások mellett ezek után alig marad hulladék.

Néhány ötlet, melyek megvalósításával sokat tehetünk az ügy érdekében:

esővízgyűjtő hordó

esőcsatornába épített vízszűrő

ciszterna kútvíz utántöltővel és házi vízellátó rendszerrel

fúrt kút szivattyúval

esővízzel működő mosógép, melegvíz-ellátás napkollektorral

vízkarékos WC esővel vagy használt mosóvízzel

mosóvíztároló padlástérben

szélmotor (12V egyenáram)

napelem (12V egyenáram)

kompakt fénycső és szivattyúk 12V-ról

mosogató

szelektív hulladékgyűjtő edények és hulladékprés

komposztáló toalett

inverter 12V egyenáram átalakítására 220V váltóáramra

oda-vissza számláló villanyóra az áramfelesleg eladásához

víztakarékos csaptelepek

faelgázosító fűtőkazán szolárfűtés rásegítéséhez

szolárhőtároló puffertartály fűtéshez és melegvíz készítéséhez

falfűtés

napkollektor

napcsapda (üvegház)

oldómedence

nádgyökérszűrős szennyvíztisztító

12V-os hűtőgép

természetes építőanyagok (vályog, zsindely, parafa, linóleum, favédő szerek stb.)

fatüzelésű tűzhely

biobrikett tüzelésű kandalló

komposztaprító és kerti komposztáló

Újabb ötletek egyszerű házakra

Lakás egymillió forintból

"Hobbit ház" minimális költségekből

Walesben egy fiú, bizonyos Simon Dale sokmillió kortársához hasonlóan rajongott a Gyűrűk ura világáért, különösen a hobbitok nőttek a szívéhez. Arról álmodozott, hogy egyszer majd ő is ilyen föld alatti házban fog élni. Simon azóta felnőtt, megnősült, és két gyermeke is született. De az álmáról nem mondott le. Családja is támogatta az ötletet, ezért hozzáfogott a megvalósításához.

Egy erdős domboldalon földet vásárolt, kiásta a ház helyét, és a környéken található természetes anyagokból megépítette a házat. A munkában apósa, barátai, és az arra járók segítették. A ház építése során gondosan odafigyelt a környezetre és a környezetvédelemre. Simon nem építész, különösebb gyakorlata sem volt az ácsmunkákban.

A munkákhoz mindössze egy fűrészt, egy kalapácsot, és egy vésőt használt. Becslése szerint 1000-1500 munkaórát, és kb.3000 fontot (kb. 1.000.000 Ft) fektetett a házba. Célja az volt, hogy a természetben éljen, és ne egy kemikáliákkal szennyezett dobozban a zsúfolt városban.
Forrás: http://toochee.postr.hu


Ezért szeretem az angolokat. Elég merészek ahoz, hogy megvalósítsák az álmaikat (Lásd: Hugh F-W - River Cottage).
Thoreau körülbelül a számításaim szerint 300.000 Ft-ból építhette a házát, de ő csak egyedül lakott és jóval egyszerűbb épületet húzott fel, sokkal kevesebb idő alatt. Mindenesetre az azt jelentheti számunkra, hogy egy ilyen, vagy talán még kicsit szerényebb épület építéséhez, még talán a telek árával is elég 1.5 millió. Most komolyan... egy olcsóbb új autó kerül ennyibe. Manapság ez nem pénz, főleg, ha valaki úgy vágyakozik erre az életre, mint azt mondjuk én teszem.
Számoltam egy kicsit, és figyelembe véve, hogy az első évben még mindent meg kell venni, amiből az ember élni akar, amíg a növények nem teremnek, és amiből az első állatokat felhizlalja, kb. 5 millió forintból el lehetne indítani egy ilyen csodás kalandot egy ilyen házban. De lehet, hogy sokat mondtam...
Irány a tervezőasztal!

Madáretetők

Novemberben a tél közeledtével el kell kezdenünk gondolni a nagy hidegekre. A téliesítés egyik fontos eleme a madáretetők kihelyezése lehet. Ezek az etetők gondoskodnak a gazdaságunk, vagy kertünk szempontjából hasznos madarak téli elemózsiájáról, a különlegesebb darabok kiváló díszei lehetnek kertünknek, továbbá ha szemfülesek vagyunk rendszeresen figyelhetünk meg madarakat a környékén egy-egy derűs téli napon is.
Manapság a boltban is vásárolhatunk kész madáretetőket, de aki kellemes időtöltésre vágyik, vagy csak pusztán személyesebbé kívánja tenni ezeket a tárgyakat, az magának is bátran elkészítheti a több célból hasznos madárlakot.

Ha a természetes fát választjuk alapanyagul, pusztán egy deszka és pár szerszám elég hozzá. Először is tervezzük el milyen madáretetőt szeretnénk, mekkorát, és milyen alakút. ez után a a deszkából kivágjuk a megfelelő méretű és alakú darabokat, és faragasztóval összeragasztjuk. Tervezésnél vegyük figyelembe a rendelkezésre álló faanyag mennyiségét, és azt, hogy csinálhatunk egy oldalról-, teljesen nyitott, vagy bejáratos verziót is. A bejárat egy madáretető esetén nem más, mint az egyik oldalra fúrt lyuk. Ennek méretét alaposan fontoljuk meg az etetni kívánt madarak testméretétől függően, hiszen, ha nem férnek be, hiába próbáltunk kedveskedni.
Ha ebbe is az újrahasznosítás nemes gondolatát szeretnénk belecsempészni, akkor választhatjuk a sokkal egyszerűbb műanyag flakonos megoldást, amikor egy lyukat vágunk a flakonra, és felfüggesztjük a fára.
Az etetők elhelyezésénél legyünk figyelemmel arra, hogy szélvédettek legyenek és a macskák ne érhessék el.
Továbbá fontos a rendszeres utánpótlás is!

Kellemes barkácsolást!

Reggeltől- estig a Nap áldotta a házat

Fölmenőink azt tartották, akinek nincs háza, annak nincs hazája. A régiségben minden család azzal kezdte az életét, hogy a rokonsággal összefogva házat épített. Az építkezés annyiba került, amit megettek, megittak. Csak a helyben fellelhető anyagból készült a ház, fából, vagy földből. Még a szomszédba sem mentek alapanyagért, ismeretlen helyről nem szállítottak anyagot.

A szeres településen két-három holdas belső telkek voltak - ezeket a székelyek ma is életnek nevezik - , ezen belül a megfelelő helyet választották ki. Oda, ahol macska feküdt, nem építettek, mert vízér húzódott, oda sem, ahova a mennykő, vagy a villám becsapott, vagy ahol előzőleg már leégett egy ház, ahol viszont a kutya, tehén megpihent, oda igen.


A téglából való házépítés egyik módja volt, hogy a cigányok kiváló vályogtéglát tudtak vetni, s ezt kiégetni is tudták. Fizetségként ételt, alapanyagokat kaptak. A cigány téglával harangozni lehetett - folytatta József. - Óriási bölcsesség volt a természetbeni elszámolásnak, hiszen a lehető legkevesebb ráfordítással mindenki megkapta, amit akart. Minden ház keletelt volt, vagyis kelet-nyugat fekvésű: reggel estig a nap áldotta a házat, s a benne lévőket is. Ha új család került a telekre, nekik is új házat építettek, keletelt volt és soha nem árnyékolta a másik házat. Ezen érdemes lenne a mai embernek is elgondolkodni.


József a felvetésre, hogy ma már nehéz lenne ehhez tartani magunkat, elismerte, nehéz, de nem lehetetlen. Egyre több, a városi életre ráunó értelmiségi család költözik falura, tanulja ki a régi mesterségeket, gazdálkodik és eltartja a családját.
- Nagyon kemény életet választottak, de véleményem szerint ez a jövő. A jelen az, amiben most szenvedünk. Még a két háború között is, amikor valóban tízmillióan voltunk, a többség faluban élt, mértékes városok voltak, éppen akkorák, amik ellátták a szükségleteket, amit ott lehetett csak létrehozni. A falusi ember akkora házat épített, amire szüksége volt.


Kezdetben kétosztatú házakat építettek. A Gyimesekben látni még ilyeneket. Az egyik osztat kelet felé nézett, ez, a tiszta szoba a ház szó szoros értelmében vett kápolnája volt. Ott nem laktak. Volt benne egy bevetett ágy, amin kilenc hímespárna sorakozott három sorban. Itt öltözködtek fel vasárnap az asszonyok, az embernek nem volt olyan fontos, hogy tükörbe nézzen. Volt benne egy a tükör előrehajtva, fiókos szekrény ruhával, azon a feszület, Mária szobor, gyertya, vagyis a házi oltár.


Az asztal a keleti déli falnál állt. A tiszta szobát akkor használták, amikor gyerek született,  mert a gyereknek otthon kellett születnie, hiszen aki otthon születik, az nem lesz hazátlan, csavargó. A tiszta szoba ágyában, amit Boldog asszony ágyának is hívtak, feküdt az édesanya csecsemőjével. A keresztelés után bölcsőbe került a gyermek, s még mindig a ház kápolnájában, a tiszta szobában lakott az új asszonnyal.

A tiszta szobában kontyolták a menyasszonyt, megfelelő szertartás kellett hozzá, hogy megértessék vele, már nem hajadon, bekötötték a fejét. A tiszta szobát használták akkor is, amikor valakinek el kellett távozni. Ezt az ágyat használták a ravatalnak: az érkező és távozó lélek helye is volt.


A ház másik fele a konyha, a gyerekek és asszonyok hálóhelye volt. A férfiak fagyos télen az istállóban, jobb időben a pajtában, nyáron a szérűskertben aludtak.
 Mindenütt volt kemence, egyszerre fűtötte a konyhát és a tiszta szobát. Szakrális szerepe volt annak, hogy a tüzet nem hagyták kialudni: mi, magyarok úgy tartjuk, hogy Isten tűzzel teremtette a világot, a tűzból kipattanó sziporkával. Ezért becsülték: a tűz túlmutat önmagát, Istenre utal. A legnagyobb nyárban is izzott a parázs a 
hamu alatt, nagy szégyen volt, ha kialudt a házban a tűz.

Németh F. Bernadett / NAPLO