Flakonkertek

Sokan panaszkodnak, hogy kicsi a hely és nem férnek el a növények, akár lakásról, akár erkélyről legyen szó. íme, itt a megoldás: a kiürült mosószeres flakonokat nem kell többé kidobni, érdekes sziklakertek nevelhetők benne. Érdekes hatás érhető el, ha futó növényeket is ültetünk.

Ésszerű a flakon szájába önteni a vizet, és nem a „zsebekbe”. Eleinte nehézkes ugyan az öntözés, mert az ültetéskor nehéz megnyomkodni a földet, de ahogy betömörödik, már nem okoz gondot a kicsurgó víz. A flakonok dekorálhatóak is, így maradtak meg nálam a piros kupakok, melyeket kilyukasztottam az öntözés miatt, de bármi más bevethető. Nálam már tavasz van, jöhetnek a lepkék! :)

Plussz tipp: a flakon alját mindenképp ki kell lyukasztani, így alátét szükséges. Mivel én szeretek mindent újrahasznosítani és az általam ültetett kövirózsák amúgy sem szeretik a sok vizet, egy kiürült, vastag földeszsákból készítettem alátétet. Felfogja a vizet és az alsó szomszéd sem kap hideg zuhanyt.

Kellemes ültetgetést!

Hordókészítés

Aszalókészítésről házilag

Eljött a nyár és elkezdtek megérni a gyümölcsök is, melyek finom ízét legszívesebben nem csak nyáron, hanem télen is élveznénk. Azonban természetes úton nem terem decemberben alma, vagy szilva, így marad a tartósítás. Bár az igazán nagy nyári gyümölcsszüretekre még várni kell egy kicsit, de nem árthat előre felkészülni.
A befőzésről egy másik cikkben lesz szó, azonban itt most az aszalással foglalkozunk bővebben.
Rengeteg technikával és módszerrel ismerkedtem meg, mikor a téma után kutakodtam, azonban legátfogóbbnak és legalaposabbak egy kiadványt találtam, ami nagy segítségemre lehet.
Ez az Aszalás hagyományos módon és napkollektor segítségével című kiadvány, melyet az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány 1997-ben hozott létre.
Nem csak elmond minden hasznos információt az aszalásról, hanem házi készítésű aszalóhoz való utasításokat és teljesen méretarányos tervrajzokat is tartalmaz, ahogy azt a képek is mutatják:




ELŐSZÓ

Furcsa népség vagyunk mi emberek.
Ősidők óta próbálunk újabb és újabb módszerekkel élelmet tartósítani, hogy a szűkebb
napokat biztonsággal átvészelhessük, de ahogy több és több energiát tudunk kikényszeríteni
környezetünktől, hálátlanul hagyjuk a feledésbe merülni elődeink bölcsességét, tudását, elfeledve
hogy évmilliárdok lassú fejlődéséből kialakult tapasztalat vagyunk mi magunk is, s elfeledve, hogy
csak sérülékeny környezetünkhöz alkalmazkodva, a jelen múltban gyökerező törvényeit tiszteletben
tartva van esélyünk a megmaradásra.
Az ember által megismert egyik legrégebbi tartósítási módszer, az aszalás, ma méltatlanul
háttérbe szorult a fagyasztógépek, hűtőgépek, mikrohullámú sütők, a konzervek, egyéb
tartósítószerek ezerféle hegye melett. Pedig az aszalás teljesértékű, garantáltan tartósítószermentes
eljárásaival változatosan és tartalmasan egyészíthetnénk ki étrendünket.
Az aszalás a kezdeti időkben szinte teljesen a napfény segítségével ment végbe, s csak
később alkották meg a tüzeléses aszalókat. Ezek az aszalók bár nem voltak környezetbarát
berendezések, mégis sokkal kisebb környezetpusztítást jelentettek mint az őket felváltó
energiazabáló masinák, hiszen ma a világ nagyrészén az energia előlállítása egyet jelent a
környezetpusztítással, a globális problémákkal. Megvan azonban a lehetőségünk arra, hogy a mai
nap technikáját a múlt tapasztalataival ötvözve, a napkolletorok segítségével közvetlenül a nap
energiáját hasznosítva, tartósítsuk élelmiszereink, gyógyszeralapanyagaink egy részét.
E kiadványunkban be szeretnénk mutatni, ha csak érintőlegesen is, az aszalás hagyományos
eljárásait és részletesebben megismertetni az olvasót a világ mai tudományos eredményeit és a
hagyományos eszközöket ötvöző, egyszerű, otthon is elkészíthető gépezetével, a napkollektoros
gyümölcsaszalóval és használatával.
Kiadványunkat abban a reményben készítettük, hogy kézzelfogható, megvalósítható választási lehetőségeket kínál olyan emberek számára akik felelősségel gondolnak arra környezetre amelyben élniök kell, s amelyben utánuk gyermekeik is szeretnének élni.

A teljes dokumentum (28 oldal) PDF formátumban elérhető az alábbi linken!

INGYEN LETÖLTÉS: http://www.ecolinst.hu/letoltok/kiadvanyok/aszalas.pdf

Mokaszinkészítés

Jack London novelláit olvasva, amik a "Messzi északon" játszódnak, és sokszor az aranyásók életét dolgozzák fel, sokszor találkoztam egy egyszerű lábbelivel. Ez az indiánok által is kedvelt mokaszin. Úgy gondoltam, hogy folytatva a blog csináld magad elveit, utánanézek, mégis hogy lehetne otthon csinálni egy ilyen mokaszint. Persze ez csak puszta érdekesség, egy kis unaloműző a hideg téli napokra, amikből így február elején járva már bizony, reméljük, nem sok van hátra.

A mokaszin alapvetően bőrből készül, szóval természetesen ez a legfontosabb alapanyagunk. Ha komolyan lábbeliként kívánjuk használni a darabot, érdemesebb vastagabb bőrökkel próbálkozni, bár ezek munkálhatósága jóval nehezebb. Szóval szükségünk lesz egy elég nagy darab bőrre, ollóra, mérőszalagra, tűre, mesterséges, vagy természetes ín, ami elég erős ahhoz, hogy egybentartsa az anyagot. bőrlyukasztóra, fogóra, no meg papírra a szabásminta elkészítéséhez.

Először is el kell készíteni a szabásmintát. A papiron rajzoljuk körbe a lábunkat, majd a körvonalat nagyoljuk,  kerekítsük ki úgy, hogy az alap talpformát kapjuk meg. Ezt várjuk ki és körvonalát rajzoljuk rá egy papírra, kétszer, szorosan egymás mellé, kicsit egymásra csúsztatva, akárcsak a képen. A képen láthatjuk még a nyelv szabásmintáját is, ez is bőrből lesz majd később kivágva. Ha megbizonyosodtunk, hogy a méret megfelelő, akkor a duplázott lenyomatot és a nyelvet kivághatjuk a bőrből.

Mivel két lábbelit akarunk készíteni, két lábunkra, így ezt meg kell ismételni, a másik lábunkkal is, hogy megkapjuk a képen látható két bőrdarabot, a szabásmintán megjelölt bevágásokkal, hiszen ezek közül egy-egy fog egy mokaszint alkotni, úgy, hogy hosszában félbehajtjuk.

Tehát akkor jöhet a varrás, amihez erős tűt kell használnunk, ha át akarjuk szúrni a bőrt. Újaink védelmét szolgálóan gyűszűt is használhatunk. Ám, vigyázat, ha nem vagyunk otthon a varrás technikájában nézzünk utána, gyakoroljunk más anyagokon, hogy a mokaszinon már tökéletesen menjen. Ha nem tudunk, és nincs is kedvünk varrni, bátran megkérhetjük valamelyik ismerősünket, aki tud varrni, hogy legyen olyan kedves, és segítsen nekünk.

Az egymásra hajtásnál a nem varrott rész fog belülre kerülni, a belső talpélhez, majd körbe, a talp körvonalában varrjuk össze a bőrt, kis zsákot kapva így, aminek aztán a száját is csaknem végig összevarrjuk, ám figyeljünk oda, hogy a képen látható módon, ne varrjuk végig, hanem hagyjunk egy kb. 2cm-es szabad részt, ahol szintén 2 cm-re bevágjuk a bőrt. Ez a rész azért nagyon fontos, mert ebből lesz a mokaszinunk sarka, amit gondosan kell összevarrni, nehogy szétbomoljon. A lábbelit leendő talpára állítva (a nem bevágott oldal) az előbb bevágott sarok rész kibiccen, ezt fogjuk a következő lépésben ödavarrni, hogy sarkot képezzen ezt a következő képen láthatjátok.

 A kibiccenő sarkot láthatod a képen, úgy, hogy maga az anyag ki van fordítva, akárcsak az előző képen. Ezt a sarkot kell úgy odavarrni, hogy visszafordítva az alsó képen látható formát adjon ki.

 Ezután már csak a nyelv bevarrása van hátra (jobbra) és a fűző kivágása spirálisan egy darab bőrből (jobbra lent).
Ha hosszúszárú mokaszint szeretnénk készíteni, a szár a maradék bőrből könnyen hozzávarrható a lábfejet takaró részhez, csak egy kis találékonyság kell hozzá.

  

És végül az elkészült magas szárú mokaszin, melyet ha nyers bőrből készítünk és kutyaszánunk elakadt a nagy hóban, minden kutyánkat megettük már, és elfogyott az élelmünk, fél éjszakán át főzve megehetünk, hogy késleltessük az elkerülhetetlent, az éhhalált.

Forrás: http://paleoplanet69529.yuku.com

Madáretetők

Novemberben a tél közeledtével el kell kezdenünk gondolni a nagy hidegekre. A téliesítés egyik fontos eleme a madáretetők kihelyezése lehet. Ezek az etetők gondoskodnak a gazdaságunk, vagy kertünk szempontjából hasznos madarak téli elemózsiájáról, a különlegesebb darabok kiváló díszei lehetnek kertünknek, továbbá ha szemfülesek vagyunk rendszeresen figyelhetünk meg madarakat a környékén egy-egy derűs téli napon is.
Manapság a boltban is vásárolhatunk kész madáretetőket, de aki kellemes időtöltésre vágyik, vagy csak pusztán személyesebbé kívánja tenni ezeket a tárgyakat, az magának is bátran elkészítheti a több célból hasznos madárlakot.

Ha a természetes fát választjuk alapanyagul, pusztán egy deszka és pár szerszám elég hozzá. Először is tervezzük el milyen madáretetőt szeretnénk, mekkorát, és milyen alakút. ez után a a deszkából kivágjuk a megfelelő méretű és alakú darabokat, és faragasztóval összeragasztjuk. Tervezésnél vegyük figyelembe a rendelkezésre álló faanyag mennyiségét, és azt, hogy csinálhatunk egy oldalról-, teljesen nyitott, vagy bejáratos verziót is. A bejárat egy madáretető esetén nem más, mint az egyik oldalra fúrt lyuk. Ennek méretét alaposan fontoljuk meg az etetni kívánt madarak testméretétől függően, hiszen, ha nem férnek be, hiába próbáltunk kedveskedni.
Ha ebbe is az újrahasznosítás nemes gondolatát szeretnénk belecsempészni, akkor választhatjuk a sokkal egyszerűbb műanyag flakonos megoldást, amikor egy lyukat vágunk a flakonra, és felfüggesztjük a fára.
Az etetők elhelyezésénél legyünk figyelemmel arra, hogy szélvédettek legyenek és a macskák ne érhessék el.
Továbbá fontos a rendszeres utánpótlás is!

Kellemes barkácsolást!