Természetes növényvédő-szerek házilag

Gyógygazok

Jön az ősz, itt van a nyakunkon. Sárgulnak a levelek, a fákon, bokrokon díszlő fénylő piros és fekete bogyók pedig azt jelzik, hogy a méhek áldásos tevékenysége, a beporzás ismét sikeres volt. Beérnek a gyümölcsök, a rétek pedig kezdenek magukhoz térni a hosszú, forró nyári időszak utáni párás hajnalokon.

El is töprengtem, hogy miért is vásárlunk még a boltban lekvárt, dzsemet, gyógyteát, ha mindez most karnyújtásnyira van, az orrunk előtt. Érik a bodza, a som, a madárberkenye. A kökény már kék, de még nem csípte meg a dér, a csipkebogyószüret is még várat magára. 

A kertek is burjánzanak, a virágok magokat hoznak, a gaz pedig mindig új erőre kap. De gondoltuk volna, hogy az útmenti gazok legjava mind gyógynövény? Tűzzel-vassal irtjuk a csalánt, a pitypangot, az útifüvet, pedig mind-mind a hasznunkra válhat, ha tudjuk, miként.

Kezembe vettem egy korábban vásárolt könyvem, amit hasznos útmutatóként most bátran ajánlok: Gertrud Scherftől a Vadon termő zöldségek és gyümölcsöket.

A könyvben részletes leírást kapunk a növényekről, felhasználásukról és az író még receptekkel is szolgál. Megtudhatjuk, hogyan készítsünk vadsalátát, zöldfűszeres vajat, kökénylevet, teákat, fűszerolajakat és kandírozott virágokat. A színes fotók segítenek a fajmeghatározásban, de nekem kedvet is adnak mindig valami újdonság kipróbálásához.

Ilyenkor, ősz elején mindig szívesen lapozgatom és rájövök, milyen gazdag éléskamra lehet egy erdő, egy kis rét vagy a kertünk egy kicsi szeglete. Merítsünk hát belőle bátran! Szedjünk csalánt, cickafarkot, mályvát magunk, ahelyett, hogy több száz forintot kiadnánk érte csak azért, mert csinos tasakban jól néz ki. Főzzünk a bogyókból dzsemet, lekvárt ízlésünk szerint. Sok idő, de megtérül, hiszen fillérekből kapunk finom, vitamindús, színezékmentes élelmiszereket. 

Van azonban, amire figyelni kell: csak azt szedjük le, amit ismerünk és ügyeljünk arra, hogy ne legyen a növény szennyezett.

Jó gyűjtögetést és spájzolást mindenkinek!

A csalán

Erdeink, mezeink és akár a legkisebb füves terület gyakori növénye a csalán. Ezzel a növénnyel bizonyára mindenki találkozott már gyermekkorában és feltehetően nem került be a kedvencei közé, hiszen a csípős növény igen rossz érzéseket tud okozni. Azonban tudnunk kell, hogy ez a szörnyen elterjedt növény nem csupán egy kiirtandó gaz, hanem értékes gyógynövény, sőt akár sör alapanyag is lehet.
No, de kezdjük az elejéről a leghétköznapibb felhasználása a teljes nevén fehér árvacsalánnak nevezett növénynek amikor minden elkészítési művelet nélkül, direkt csípetjük meg a beteget vele. Ez a módszer, bár elsőre eszementségnek tűnik, mégis jó módszernek tűnik a reuma ellen. Hiszen bár a csípések először csak nagyobb fájdalmat okoznak az adott terülten, mégis a növény által a testünkbe juttatott hatóanyagok jótékony hatással vannak.
Ezen kívül sokan előszeretettel eszik nyersen, s ezt a formát már tényleg betegesnek lehet nevezni, bár sokak szerint egészséges. Kérdés, hogy megéri-e? Megenni viszont mártásként, vagy egyéb főtt ételekben felhasználva is lehet.
A növényben található vitaminoknak köszönhetően teát készíthetünk belőlük, továbbá kiváló korpásodás elleni, hajápoló sampon és hajöblítő is készíthető belőle.
Mi azonban pár nappal ezelőtt egy teljesen új, és kevésbé gyógyászati célú megoldásba fogtunk bele, ugyanis belevágtunk a második kísérleti csalánsör főzésébe. Óva intek mindenkit, hogy most vadul nekiálljon keresgélni az interneten a receptért, és az első lehetőségnek egyből nekiesni, mert tavaly én is ezt csináltam és nem véletlenül kell most egy másik recepttel próbálkoznom.

A főzés megvolt, a főerjedés is megtörtént, most palackokban erjed tovább a nedű legalább 2 hetet, de több titkot nem szeretnék elárulni, sem receptet EGYELŐRE, hisz majd ha kész lesz a sör és iható is lesz, majd akkor beszámolok az eredményekről és bizonyára receptet is olvashattok majd. Addig is élvezzétek ki ezt a gyönyörű nyáriasan tavaszi időt, és szedjetek csalánt teának, samponnak, vagy aminek akarjátok...
(A kép csak illusztráció, én csak remélem, hogy ilyenre sikerül az én főzetem is...)

Gyógynövény szezon!

Kedves Olvasóink!

Lassan indul a gyűjtési szezon a gyógynövények terén. Bár az idő még kissé kora tavaszias, sokszor lehül, de az utóbbi hetek esőzései talán garantálják majd a bő "termést" az erdőket, mezőket járó gyűjtögetők számára. A legelső növényeket, melyeket már gyógyászati célra is fel lehet használni nemsokára fel lehet fedezni a már megszokott élőhelyeiken. Ám mint minden munka előtt, most is nagyon fontos a tervezés. Előre találjuk ki, hogy milyen növényekre lesz szükségünk, melyek lelőhelyében vagyunk biztosak és melyeket ismerjük fel biztonsággal. Hogyha tudásunkat hiányosnak érezzük, nyugodtan kutakodjunk szakirodalom után, vagy az interneten, hiszen manapság szinte kimeríthetetlen a gyógynövényekről szóló irodalom tárháza. Az első egy hónap fő növényei, melyeket lehet és érdemes is gyűjteni:
Virág: ibolya, kankalin, kökény, kamilla.

Levél: ibolya, gyöngyvirág, tüdőfű, keskenynyelvű útifű, papsajt, vidrafű.

A föld feletti, virágos rész: hérics, kökörcsin, vérehulló fecskefű, vadárvácska.
Gumó: kikerics, kosbor, sisakvirág.

Ezek közül a kammillát és a vérehulló fecskefüvet biztosan keresni fogom, hiszen alapvető növények lehetnek házi patikánkban.

Egészség a természet patikájából III.

Tegnap különös dologgal kísérleteztem...

Mivel Móni már két napja nem tudott szabadulni a köhögéstől elment az orvoshoz. Természetesen előre szóltam neki, bármit ír fel az orvos, ne váltsa ki egyből, hátha ingyen, de legalábbis olcsón ki tudjuk kúrálni itthon. Elment hát az orvoshoz, aki egy sima köptetőt írt fel neki. Erre én mondtam, ne vegyen meg semmit, estére kész a köptetője. Már régóta terveztem, hogy házilag főzzek köptetőt, de valahogy eddig mindig hiányzott a motiváció. Azt hiszem, hogy Móni egészsége most megfelelő célnak bizonyult. Korábbi "tanulmányaimból" (ha az önszorgalomból való utánaolvasást lehet annak nevezni) már tudtam, hogy a kakukkfű az egyik legjobb gyógynövény az ilyen panaszokra. Amúgy ilyen kérdésekkel bárki bármikor fordulhat hozzánk, hisz szerkesztőinknek rengeteg szakirodalom áll rendelkezésre ebben a témában.

Mivel idén még nem tudok saját gyűjtésű gyógynövényekkel dicsekedni, egy gyógynövényboltban vettem meg az egyik alapanyagot, a kakukkfüvet. Emellett mézre volt szükségem, amiből pedig van bőven a spájzban (kamra, élelmiszer-tároló kisszoba), hisz az ismerősök mindig ellátnak minket cserébe egy kis kóstolóért a libavágásból. Szóval éljen a cserekereskedelem! Emellett csak vízre és az alapvető konyhai eszközökre volt szükségem. Amúgy a kakukkfűnek nagyon jellegzetes illata van, nekem a tipikus "mező illat" ugrott be. Nagyon szeretem!
Persze köptetőt számos recept alapján lehet csinálni, de én a legegyszerűbb, leggyorsabb változattal akartam próbálkozni. A következő recept alapján készítettem a köptetőt:

Forrázunk le 3 dl vízzel 1 maréknyi friss vagy szárított kakukkfüvet, és hagyjuk kihűlni, majd szűrjük le. A főzetet újfent forraljuk fel, majd kis lángon sűrítsük be, és keverjünk hozzá 150-200 g mézet. Naponta 1-2 evőkanálnyi fogyasztása ajánlott.

És a végeredmény nagyanyám labori üvegcséjébe töltve (kevesebb, mint 2.5 dl):

Az íze olyan, mintha mézet nyelne az ember, de kicsit érezni a kakukkfüves utóízt is. Minden esetre kellemesebb, mint a gyógyszertári változat.