Kiút a mókuskerékből

Egyre jobban úgy vagyok vele, hogy amint lehet csatlakozom egy ilyen közösséghez, vagy ha mást nem alapítok egyet. Ha ez az álmom teljesülne, valószínűleg a legboldogabb emberek közé tartozhatnék...

Előadás az önellátásról

Egy rettentő okos ember előadása arról a célról, melyet mi is el szeretnénk érni...

Zéro hulladék

Szerintetek, lehetséges, hogy egy négy tagú család a XXI. században, több hónap alatt mindössze egy marék háztartási hulladékot termeljen?

A kaliforniai Johnson családról az amerikai médiában már sokan cikkeztek, a youtube-on található egy riport is róluk, a családanya pedig egy blogot vezet arról, hogy vezetik ezt a bizonyos zero waste, vagyis nulla hulladék háztartást.

A blogban azt is megosztották az érdeklődőkkel, hogy mi inspirálta őket az életmódváltásra: pár évvel ezelőtt új házba költöztek és az átmeneti időszakban egy nagyon kis lakásban laktak, a költözéskor pedig megdöbbenve tapasztalták, hogy mennyi fölösleges cuccok van. (Ismerős?) Átnéztek mindent és megállapították, hogy a háztartási javaik 80%-ra nincs is valójában szükségük. Ekkor döntöttek úgy, hogy tudatosan figyelni fognak arra, hogy az új házukat ne árasszák el szeméttel, innen pedig már csak egy lépés volt a nulla hulladék háztartás.

Hogy néz ki ez a mindennapokban?

Bea Johnson első lépése az volt, hogy teljesen száműzte a műanyag zacskókat a bevásárlásokból. Újrahasznosítható táskákat szereztek, zöldségeshez, boltba, piacra csak azzal mentek.

Gondoljatok bele, hány műanyag zacskót visztek haza a boltból egy nap? Egy a kenyérnek, külön zacskó a különféle gyümölcsöknek, zöldségeknek?

Bea Johnson ezek után beszerzett kisebb nagyobb befőttes és fűszeres üveget, ígykimérve ezekben az üvegekben veszi meg a vajat, sajtot és húst is, az otthonában is külön üvegekben tárolja ezeket. A zöldségeket a hűtőben sem műanyag zacskókban tárolja, hanem szövet zsákocskákban. A bevásárlásokat nem napi szintén intézik, hanem hetente egy alkalommal járják végig a már bevált beszállítóikat. A lisztet, cukrot, kakaót, magokat is kisebb-nagyobb zsákokban kimérve szállítják haza és otthon üvegben tárolják azokat.

Új lakhelyüket úgy választották, hogy elérhető közelségben legyen piac, mozi, iskola, így hétköznapokon nincs szükségük autóhasználatra. Azt viszont belátják, hogy kirándulásokra, nyaralásokra nem tudják nélkülözni az autót.

Két iskolás fiúk van, akiknek a ruhatárra szezononként 4 nadrágból, 8 pólóból 1 hálóruhából, 1 szabadidős összeállításból és alsóruházatból áll. (persze Kaliforniában kicsit egyszerűbb az öltözködés a klíma miatt, de ettől függetlenül könnyű elképzelni, hogy Amerikában a szegényebb családok is jóval többet költenek a ruhatárukra). Természetesen a felnőtteknek is korlátozott számú ruha áll a gardróbban, Bea évente 2 alkalommal vásárol, főleg second-hand ruhákat.

A családfő szerint a gyerekek is teljesen elfogadták ezt az életstílust, számukra is elfogadható, hogy minőségi és tartós játékokat kapjanak. Amit "túlnőnek", azt mindig tovább ajándékozzák.

Persze sokan azt vágják a család fejéhez, hogy ez a fajta életstílus nagyon sok pénzt és szabadidőt igényel, de Bea Johnson állítja, hogy egyik sem igaz, csak jó szervezés kérdése az egész.

Kizárólag olcsó mosószódát, ecetet, mikroszálas törlőkendőt használnak a takarításra,nem használnak vegyszereket sem a fürdőszobában, sem a konyhában. Még a szépségápolásra szánt termékeket is kis üvegekben tárolják, nem pedig műanyag flakonokban és természetesen szappanokat használnak. Olyan apróságokra is figyelnek, mint a kozmetikai vatta, ami szintén nem eldobható, hanem kimosható és újrahasznosítható. A fogkeféjük sem műanyag, hanem lebomló anyagból készült.

Az már magától értetődik, hogy az ételmaradékot komposztálják.

Bea Johnson azt mondja, hogy a legnagyobb ellensége az a sok reklámanyag, amit nap mint nap kéretlenül is a postaládájukba raknak, hiába próbálta letiltani, hatóságokhoz fordulni, ez ellen egyelőre nem tud mit tenni.

A család nagyon elszántan törekszik arra, hogy példát mutasson és bebizonyítsa, hogy nem a felhalmozás vezet a boldog és kiegyensúlyozott élethez. Vannak követőik, vannak kritikusaik, de az tény, hogy egy átlag nyugati ember évente féltonna háztartási szemetet termel, míg ők pár maroknyit. Bár az USA-ban, főleg Kaliforniában  könnyű olyan áruházakat találni, ahol lehet nagy tételben egészséges, organikus élelmiszereket vásárolni, de a kísértés is nagyobb, hiszen ismerjük az átlag amerikai életstílust.

Mindenesetre a velük készült interjúkat és Bea tanácsait elolvasva pár dolog azért Magyarországon is kivitelezhetőnek tűnik.

forrás: http://zoldbazar.blog.hu/2013/01/20/a_csalad_aki_nem_termel_hulladekot

Permakultúra

A permakultúrás gondolkodás a gazdálkodás valamennyi elemét egységes ökológiairendszerként kezeli. A növények, állatok, építmények, domborzat, táj, és vízrajzi adottságok szorosan összefüggnek egymással és kölcsönösen előnyös kapcsolathálózat alakul ki közöttük. Így az egyes elemek produktivitása, használhatósága javul, a ráfordítás pedig csökken. A permakultúra célja, hogy az ember számára hasznos fajokból hozzon létre ökológiai rendszereket, és csökkentse az emberi szükségletek megteremtésének ipari hátterét, energiaigényét, környezetromboló hatásait.

A permakultúra hármas követelményrendszere:

• A Földi bioszféra védelme
• Az emberek védelme
• A javak igazságos elosztása

A David Holmgren által megalkotott 12 fő alapelv:

1. Figyeld meg és válj cselekvő részesévé a természetnek
2. Gyűjtsd össze és tárold az energiát
3. Érj el hozamot
4. Gyakorolj önmérsékletet és figyelj a visszajelzésekre
5. Használd és értékeld a megújuló forrásokat és szolgáltatásokat
6. Mindent hasznosíts
7. Tervezz mintáktól a részletekig
8. Elkülönítés helyett törekedj egységre
9. Használj kisléptékű, lassú és fokozatos megoldásokat
10. Használd és becsüld a sokféleséget
11. Becsüld meg a szegélyeket és hasznosítsd a peremterületek adta lehetőségeket
12. Figyeld a változást és használd ki kreatívan

A jövő farmja

Ez a nő rájött arra, amire mindenkinek rá kéne. A gazdálkodási módszerek a jelenlegi olajfelhasználás mellett tarthatatlanok. Ennek oka a kifogyó készletek és a környezetszennyezés. Ebben a háromnegyed órás filmben alternatív gazdálkodási módszerek után kutat Anglia farmjain. Bevallom, nekem mindegyik nagyon tetszett.

szupervályog-ház építés

Mi az a szupervályog?
http://szupervalyog.szupervalyog.com/mi-az-a-szupervalyog
A film bemutat egy új technológiát, melyben a régi vályog módszert modern tudással ötvözik. Továbbá egy rövidebb összeállítás a technikáról. Beszélgetés a szupervályog hazai meghonosítóival:

Zöldellő városok

Hundertwasser-ház, Bécs

Mióta az ember ember, mindig igyekszik szebbé-jobbá tenni környezetét, biztonságos, ugyanakkor praktikus és szép otthont teremteni magának. 

Mióta a kisvárosból a fővárosba költöztem, rájöttem, hogy ez nem mindig olyan egyszerű. A buszon utazva nézem a komor házak pergő vakolatait, a koszos, túlzsúfolt utakat és látom az emberek szemében az örömöt, ha a parkban sétálhatnak kutyájukkal, futhatnak vagy kávézgathatnak, újságot olvasva.

Az ember eredendően vágyik vissza  a zöldbe. Nem hiába van annyi kertépítéssel, erkélycsinosítással, növényismertetővel megspékelt tv-műsor. Igény van rá. Ki ne érezné jobban magát, ha a környezete és lakóhelye virágoktól színes, fűszernövényektől illatos, kis kerti tótól csillogó lenne?A nagyvárosban sokszor nincs lehetőség telek, kert, erkély birtoklására, de persze vannak kivételek.

Gondoljunk csak a budapesti Wekerle-telepre, ahol a múlt század elején, szecessziós stílusban épült "lakótelep" lakásaihoz járt a kert, hogy a munkások, akik vidékről költöztek ide, otthonosan érezhessék magukat a nagyvárosban is. A West End Bevásárlóközpont tetőkertje pedig gondolom ismerős mindenkinek.

Chicago, Tokio és sok metropolisz felhőkarcolóinak teteje is egyre zöldül. (a National Geographic 2009. júliusi számában erről külön cikk is található.)

Hundertwasser-ház, Bécs

A bécsi Hundertwasser-ház is szép példaként szolgál: a ház falai közül fák törnek elő, az erkélyek burjánzanak és az egész házat átjárja az energia. A híres építész mindig is úgy gondolta, ha a házunk számára elveszünk egy területet a természettől, adjuk vissza azt legalább úgy, hogy a tetőt zölddé tesszük. Épületei ezért hatnak úgy, mintha falakkal tagolt kertek lennének, legyen az irodaépület vagy óvoda.

Ez a fajta környezettudatosság és „vissza a természetbe” gondolkodásmód nem újkeletű, de meg kell említeni, hogy a zöldtető és a tetőket nem csak szép, hasznos is.

Jól tudták ezt az izlandiak is, akik régen tudatosan építették úgy házaikat, hogy a tetőt gyep-vagy tőzegtéglákkal fedték be. A szigetelés ezzel megoldódott, ami a fáktól mentes, „csupafű”, szeles tengerparton igencsak előny.

A zöldtető és a tetőkert építészet ma már külön szakma. A tudás és a technika a régi, de az alapanyagok modernek: számos szigetelőanyag közül választhatunk. A tetőre ültethető növények választéka pedig nagyobb, mint hinnénk. A szakirodalom is folyamatosan bővül. Én a Cser Kiadó gondozásában megjelent Zöldtetők címűből puskáztam, melyet Gernot Minke írt.

Tegyük hát zölddé, amit lehet! Úgy szebb, nem igaz?

Források:

Harry Rand: Hundertwasser. Vince Kiadó, 2005

Gernot Minke: Zöldtetők. Cser Kiadó, Bp., 2009.

National Geographic, 2009. júliusi szám, Tetőkertek c. cikk

Fotók: 

Hundertwasser-ház, Bécs. 2009. szeptember.

Zöldtetős házak a skógari skanzenben. Skógar, Izland, 2011. október. 

Zöldtetős házak a skógari skanzenben, Izlandon.

Mérd le az "ökolábnyomod"!

Sziasztok!

Ezen a linken egy olyan programot érhettek el, mely a háztartásvezetés adataiból kiszámolja, hogy mekkora az ökológiai lábnyomotok. Érdemes megcsinálni, hiszen elgondolkodtató eredmény születhet.

http://tavoktatas.kovet.hu/okolabnyom.html

Alapvető dolgok házilag

Cukorgyár a konyhában

1945. február 24.

Nincs gyufa, nincs cukor, nincsenek orvosszerek! Országszerte halljuk a panaszt, se szeri, se száma azoknak az elsőrendű fontosságú cikkeknek, amelyekben hiány mutatkozik. Ezért különös érdeklődéssel olvastuk Szolnoki Imre kis füzetét, amelyben útmutatást találunk arra, hogy miképpen lehet egyes közszükségleti cikkeket házilag előállítani. Reméljük, ezzel a pár sorral hozzásegítjük olvasóinkat, hogy a legégetőbb hiányokat háztartásuk keretén belül pótolják.

Nincs gyufa!

A gyufaínség valóban egyike a legrégibb keletű hiányoknak, és néhol teljesen megbénítja a háztartás vezetését. Otthon azonban a gyufa könnyen pótolható, ha felújítjuk azacél-kova-tapló hármasát modern kiadásban. Az acél megmarad, kovakő helyett bármilyen más kemény ásvány vagy kőzet használható, sőt vas is megteszi. A tapló helyettesei: használt filmszalagcsíkok, fotófilm, celluloid, amit a fogkefe nyeléről kapartunk le. Az ilyen gyúlékony anyagok könnyen lobbannak lángra, és nem kell hozzá különösebb ügyesség vagy gyakorlat, máris nincs a házban gyufahiány.

Nincs elem!

A zseblámpát kukoricacsutkával pótolhatjuk, ha izzásba hozzuk. Már az izzást fokozó anyagokkal való átitatás nélkül is elég erős és tartós fényt ad a csutkaparázs ahhoz, hogy akadályokat átlépjünk, lépcsőt, fordulót észrevegyünk. Ha elaludni készül a parázs, mozgassuk a csutkát. Egyébként a járás is izzásban tartja a vörös fényt lövellő kúpot. Ha a kukoricacsutkát pléhdoboz fedeléből készült „fényszóróba ” helyezzük, jelentősen fokozzuk a légáramlást és a fényerősséget.

Az orvosszerek pótlása

Orvosi szenet (Eucarbon) a pirítás közben elszenesedett és porrá tört kenyérhéj pótolja. Előállítható más égetett vagy pörkölt lisztes anyagokból is.

Szódabikarbónát helyettesíti a konyhasó ugyanannyi liszttel vagy keményítővel összekeverve.

Dr. Katona József említi útleírásában, hogy a Dunántúl egy falujában a skorbut elkerülésére meszes italt fogyaszt a lakosság. Ez persze nem azt akarja mondani, hogy a paprikavitamin helyettesítésére „meszet együnk”, hanem eredetét onnan veszi, hogy a vitaminhiány és a mészhiány tünetei – az általános gyöngeség, vérzékenység – hasonlatosak. Ezek a tünetek gyakran teljesen elmaradnak a meszes ital hatása folytán.

Nincs cukor!

Háztartásunk központ[i] problémája a cukorhiány. Minden a cukor körül forog. A cukor valuta lett. Cukorért mindent lehet kapni, de cukrot – sehol...

A cukor pótlására házilag előállítható az úgynevezett “szaladós ” – vagy ahogy Jókai nevezi „Aranyember ” című regényében: „Felséges” mézédes csíramálé.

Elkészítésének módja: Egy kilónyi konkolytól megtisztított és egy éjszakán át áztatott gabonát (búzát) terítsünk szét tisztára súrolt deszkán két ujjnyi vastagságban. Terítsük le az egészet durva szövésű vászonkendővel, és tartsuk nedvesen. Az időjáráshoz mérten 4-8 nap múlva a levélcsírák mint a pázsit fűszálai jelentkeznek. Ha ezek a csírák az 1-2 centiméter hosszúságot elérték, akkor az egész csíratömeget fa- vagy porcelánmozsárban szétzúzzuk, és 2 liter vízben 10 percig áztatjuk. A vízben áztatott csíratömeg levét porcelántálba öntjük, és ebbe szűrjük át szitán a leöntésnél visszamaradt csíratömeg nedvét.

Az áztatás és szűrés után nyert körülbelül kétliternyi kivonatot 11/2–2 kiló búzaliszttel keverjük, és csomómentesen eldolgozzuk.

A kapott híg, önthető tésztát tűzálló agyagedényben vagy jól kizsírozott lábasban sütőbe tesszük. A híg tészta forr, mint a gyümölcsíz készítés közben. Körülbelül egyórai sütés után a csíramálé tetején barna-piros bőr képződik, amelyet lehűtve fogyaszthatunk.

Ez a Jókai által említett mézédes csíramálé. A földművelésügyi minisztérium elemeztetése szerint 20–22% cukrot, azonkívül B1-, B- és E-vitamint is tartalmaz. A magyar nép ősi édesítőszere volt évszázadokon keresztül ez az egészséges, természetes cukorpótló.

Ennyit mond Szolnoki Imre kis füzete. Tessék elővenni az acélt, kovát, taplót, begyújtani a tűzhelyt, s a kukoricalámpa fényénél megindulhat a cukorgyártás. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az illatos és édes csíramaláta fogyasztása után senkinek sem lesz szüksége pótszénre vagy pótszódabikarbónára.

(Közli: Népszava, 1945. február 24. 4. o.)

Öko-ötletek házunknak

Ökoházak és öko-ötletek

Nem kétséges, mennyire meghatározza életvitelünket, közérzetünket, a környezethez való viszonyunkat és persze költségeinket is az a lakás vagy ház, amelyben élünk. Az utóbbi időben egyre többet hallani olyan építészeti megoldásokról és kiegészítőkről, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy energiatakarékosabban, a környezetünket kevésbé szennyezve és egészségesebb körülmények között élhessünk.

Az ökoház fogalma új, de amit takar, az régi, csupán eddig nem volt szükség a megkülönböztető jelentésre. Mondhatjuk, hogy régen az emberek szinte kizárólag ökoházakban éltek. Az alapanyagot a közvetlen környezetükből szerezték be, az építkezéshez élőmunkát használtak, és alkalmazkodtak a helyi éghajlati viszonyokhoz. Az összhang az ipari forradalom során bomlott meg, amikor lehetőség nyílt messziről hozni az alapanyagokat, és megjelentek a súlyos környezetszennyezéssel előállított építőanyagok. Ma már nem is tudjuk, honnan erednek a ház alkotóelemei, amelyben lakunk, és mi az ára mindennapi kényelmünknek. Pedig érezhetnénk magunkat kellemesen, sőt még kellemesebben egy olyan házban is, amely sokkal környezetkímélőbb módon épült és működik.

Ökoházak, melyekről senki sem tudta, hogy azok

A föld, agyag, kő, fa, nád, fű kezdetek óta alapanyagként szolgálnak az emberek építkezéseihez. Magyarország területén a vályogtégla és a döngölt földfal volt a legelterjedtebb házalapanyag, fafödémmel és nád- vagy zsúptetővel kiegészítve. A körös-körül kinyúló tető nemcsak a nyári meleg és a tűző nap ellen nyújtott védelmet, hanem védte a nedvességre érzékeny falat az esővel szemben. A vastag vályogfalak kiváló hőtároló képessége egyenletes hőmérsékletet biztosított, jó hőszigetelésük pedig lehetővé tette, hogy kevés tüzelővel jól befűthető legyen az épület. A kemencék a ház körül előforduló hulladékokkal fűthetők voltak, rendszerint két helyiséget melegítettek, s alkalmasak voltak sütésre, főzésre, vízmelegítésre is.

A helyiségek csupán akkorák voltak, mint amekkorára valóban szükség volt, így nagyon takarékosan bántak mind a meleggel, mind az építőanyaggal. A vályogházak építéséhez gyakorlatilag nem volt szükség pénzre, sem messziről szállított alapanyagokra, viszont annál több élőmunkát igényeltek. Rendszerint kalákában építették őket, és mindenki tudta, ki kinek mennyi élőmunkával tartozik.

Korunk ökoházai

Ma már megkülönböztető jelzőt használunk azokra a házakra, amelyek az átlagosnál energiatakarékosabbak és környezetkímélőbbek. Nagyon sokféle ökoház létezik. Vannak, amelyek a modern kor kényelméhez szokott ember minden igényét kielégítik, és különféle technikai eszközökkel teszik lehetővé, hogy mégse szennyeződjön úgy a környezet, ne legyenek igénybe véve úgy az energiaforrások — különös tekintettel a nem megújuló energiaforrásokra —, mint a hagyományos házak esetében. Vannak olyanok is, amelyek a tulajdonos szerény anyagi lehetőségei miatt nem tartalmazzák a legújabb technikai vívmányokat, esetleg nem is ökoháznak épültek eredetileg, de kis méretük és ötletgazdagságuk miatt — — és természetesen a tulajdonosuk életmódja következtében — rendkívül energiatakarékosak és környezetkímélők.

Mint ahogy a fogyasztási cikkekre általánosan jellemző, az ökoházak is akkor igazán környezetkímélők, ha már az alapanyagok gyártása során is kevés energiára van szükség, és ekkor sem szennyeződik lényegesen a környezet. Szintén követelmény, hogy az élettartam lejárta után az alkotórészek lebomoljanak a természetben, vagy újrahasznosíthatók legyenek. Ezért az ökoépítészetben különösen szívesen alkalmazzák a földet, vályogot, fát, ellenben vasbetont, műanyagot és hasonlókat csak ott használnak, ahol ezt elkerülhetetlennek látják.

Napházak, dombházak és társaik

Az ökoházak jól alkalmazkodnak a helyi természeti viszonyokhoz, az időjárási körülményekhez. Természetes, hogy különböző éghajlatú területeken különféle ökoházak épülnek. Szeles, hűvös helyeken például nagyon fontos a jó szigetelés. Ilyen helyeken a dombházak a leginkább népszerűek. A mérsékelt, viszonylag egyenletes éghajlatú területeken lehetőség van arra, hogy a ház jobban megnyíljon: hőcsapdaként szolgáló nagy üvegfelületek jellemzik. A túlzottan meleg hőmérsékletű területeken megint fokozott hőszigetelésre van szükség.

A tájolás szintén nagyon fontos. Északról, illetve a meghatározó szélirány felől zártak az épületek, az ablakok főleg dél felé nyílnak. A napház esetében üvegházat építenek a déli oldalon, ami hőcsapdaként szolgál. A beérkező napsugárzás valamiféle jó hőfelvevő képességű anyagot ér — például kavicsot —, ahonnan aztán beljebb vezetik a lakás többi részébe, fűtés vagy melegvíz-előállítás céljára.

Magyarországon már léteznek napházak, mint például a Szász János tervezte pécsi napház, vagy Kuba Gellért és Koppány Imre napházai.

Magyarországon a nagy hőmérséklet-ingadozás indokolttá teszi a vastag, jó hőszigetelésű és jó hőtároló képességű falakat. Nem véletlen, hogy a hagyományos építőanyagok közül a vályog és a döngölt földfal a legáltalánosabb. A hőszigetelést és az egyenletesebb mikroklímát szintén segíti a növénytakaró. Ez lehet a falakra felfutó borostyán vagy vadszőlő, és lehet gyeptakaró a ház dombszerűen kialakított külső felületén.

"Biorganikus" építészet

A dombházak továbbfejlesztéseképpen alakította ki Hegedűs Zsolt sajátságos építészeti stílusát, amelyet biorganikus építészetnek nevezett el. Ebben a stílusban épült fel Lőrinciben az Ifjúsági Telep épület-együttese, a gyűrűfűi közösségi ház és több más épület. Stabilizált földtéglából épülnek meg a boltozatos szerkezetű falak, majd egy vékony beton- és fólia rétegre vastagon földet hordanak — a nagy terhelés a boltozatos-kupolás szerkezet miatt nem jelent problémát —, s gyepet telepítenek. Ezek a házak pompásan beleolvadnak a természetes környezetbe, s kiváló hőszigeteléssel rendelkeznek. A másik alkalmazott tetőszerkezetük a nád- vagy zsúptető, ahol nincs szükség külön faszerkezetre, hanem a nád- vagy zsúpfedél közvetlenül a földtéglaboltozatra kerül.

Egyes házak oldalán vagy tetején megjelenik a télikert, amely nemcsak a dísznövények nevelésére vagy zöldségtermesztésre alkalmas, hanem a napházaknál leírt módon hozzájárulhat a ház fűtéséhez és melegvíz-ellátásához.

Fűtésre kombinált változatot javasolnak, ahol a lakótérben fa vagy biobrikett tüzelésű központi kemence van, a többi helyiségben pedig gáz- vagy villamos fűtésű radiátorok. Egy olyan, takarékosabb és ökologikusabb megoldás is létetik, ahol a központi kemencében van egy víztáska, amelyből a meleg víz egy csőrendszeren keresztül eljut az épület távolabbi részeibe, így a kemence az egész épületet fűti.

Vannak elképzelések még gazdaságosabb fűtési rendszer kialakítására is, ahol a ház központjában lenne az egyetlen kályha, s a szobák cikkes elrendezésben vennék körül. A kályha az összes helyiséget melegítené, biztosítaná a melegvíz- ellátást, s a teteje az emeleten elhelyezett konyhában főzőfelületként működne. Ehhez persze szükség lenne ahhoz, hogy lazítani tudjunk szokásos lakáselrendezési beidegződéseinken.

A "biorganikus" jelző utal rá, hogy a házak tervezésekor nemcsak ökológiai szempontokat vesznek figyelembe, hanem a természetközeliséget is. Kerülik a műanyagok, a fölösleges vezetékek, a különféle vegyi anyagok használatát, s a terek belső kialakításában, sőt, a javasolt bútorozásban a fáé és egyéb természetes anyagoké a főszerep.

Az autonóm ház

A Naturexpón nagy sikert aratott a nulla rezsijű ház, amely különféle alternatív energiaforrásokkal és környezetkímélő berendezésekkel nem csupán a külső energiaforrások igénybevételét teszi elkerülhetővé, hanem a ház szennyvíz- és hulladéktermelését is a lehető legkisebbre csökkenti. Jó hír, hogy Magyarországon is mind beszerezhető, ami egy ilyen házhoz szükséges.

Az autonóm ház alternatív berendezései öt csoportba sorolhatók:

— fűtési rendszer (a melegvíz-előállítást és a főzési lehetőséget is beleértve),

— villamosenergia-ellátás,

— vízellátás és szennyvízkezelés,

— hulladékgazdálkodás,

— természetes anyagok használata.

A fűtés részbeni alternatív forrásokból való kinyeréséhez a napkollektorokat ajánlják leginkább. A kollektor nyomásálló réz csőkígyóból és réz abszorberlemezekből áll, szelektív bevonattal. A bevonat a beeső napsugárzás 85%-át elnyeli, így —15oC-os külső hőmérséklet esetén is 60-65 fokos vízhőmérséklet érhető el. A rendszerhez tartozik kiegészítő fűtés is, amely a leghidegebb téli napokban is pótolja a napsütést.

Az villamosenergia-ellátást szélmotorral vagy napelemekkel lehet alternatív módon megoldani. Sajnos, a napelem még csak kevesek számára megfizethető, de reméljük, ez hamarosan változni fog. Energiatakarékos fogyasztók használatával körülbelül egy 1 kW-os szélmotor és 15-20 négyzetméter napelem fedezi egy háztartás energiaigényét.

Az autonóm ház vízháztartása több tekintetben eltér a szokásostól. A mosógéphez például nem ivóvizet továbbít, hanem ciszternákban összegyűjtött esővizet, ami a lágysága miatt kimondottan előnyös a mosáshoz. A víztakarékos vécéhez, amely alkalmanként mindössze 3 liter vízzel öblít, szintén esővizet, vagy pedig a használt mosóvizet használják. A szennyvíz a ház mellett lévő nádgyökérzónás tisztítóba jut. Ez nem más, mint egy szigetelt teknőben lévő, mesterségesen létrehozott nádas. A gyökereknél aktív baktériumok és mikroszkopikus gombák serege bontja le a szennyvizet. Így külön energiaigény nélkül jutunk a szennyvízből, ha nem is ivóvíz-tisztaságú, de mindenesetre öntözésre alkalmas vízhez.

A vízöblítéses vécénél jobban ajánlják a komposztáló toalettet, amely a fekáliából és a konyhai hulladékból komposztot készít.

A hulladékkezelésre a szelektív gyűjtést ajánlják. Különválaszthatjuk az értékes komposzt-nyersanyagot, az újrahasznosítható — s ha minden kötél szakad, jól éghető — papírt, s minden mást, ami még valamiképpen használható. Tudatos vásárlási szokások mellett ezek után alig marad hulladék.

Néhány ötlet, melyek megvalósításával sokat tehetünk az ügy érdekében:

esővízgyűjtő hordó

esőcsatornába épített vízszűrő

ciszterna kútvíz utántöltővel és házi vízellátó rendszerrel

fúrt kút szivattyúval

esővízzel működő mosógép, melegvíz-ellátás napkollektorral

vízkarékos WC esővel vagy használt mosóvízzel

mosóvíztároló padlástérben

szélmotor (12V egyenáram)

napelem (12V egyenáram)

kompakt fénycső és szivattyúk 12V-ról

mosogató

szelektív hulladékgyűjtő edények és hulladékprés

komposztáló toalett

inverter 12V egyenáram átalakítására 220V váltóáramra

oda-vissza számláló villanyóra az áramfelesleg eladásához

víztakarékos csaptelepek

faelgázosító fűtőkazán szolárfűtés rásegítéséhez

szolárhőtároló puffertartály fűtéshez és melegvíz készítéséhez

falfűtés

napkollektor

napcsapda (üvegház)

oldómedence

nádgyökérszűrős szennyvíztisztító

12V-os hűtőgép

természetes építőanyagok (vályog, zsindely, parafa, linóleum, favédő szerek stb.)

fatüzelésű tűzhely

biobrikett tüzelésű kandalló

komposztaprító és kerti komposztáló

Nyári tábor kicsiknek

Egy nyári napközis tábor, ahol a gyerekek szórakozhatnak kikapcsolódhatnak és rengeteg hasznos dolgoz tanulhatnak: Gerilla kis-kertész tábor!!!

Nick Weston kísérlete

Egy fiatal londoni férfi kiköltözött a vadonba egy fél évre, hogy bebizonyítsa saját magának, ma is lehet önfenntartó módon, a civilizációtól minél kevésbé függve élni.
A 27 éves Nick Weston London déli részén lakott, tavasszal költözött ki a kenti erdőség közepén, egy fa tetejéresaját kezűleg épített kunyhójába.
A rendezvényszervezői állását gyűjtögető, halászó-vadászó életmódra, illetve túlélői szerepre felcserélő Nick célja, hogy felmérje: mennyire lehet környezetbarát, fenntartható és egyben teljesen önellátó módon élnie ma egy embernek.
A romantikus regényekből és filmekből ismerős kunyhót ő maga építette. A házikóban sem villany, sem víz nincs, viszont a lábakon álló csinos építménynek van ajtaja, ablaka, sőt terasza is, és még zuhanyt is eszkábált hozzá.
Még rádiót sem vitt magával, látogatója alig van, jobbára könyveket olvas, ha az élelem megszerzése mellett marad még ideje bármire.





Ebből lesz a nyúlpaprikás

Még szerencse, hogy Weston a túlélés szakértője. Tavaly szerepelt a ‘Hajótöröttek’ nevű brit valóságsóban, amely egy lakatlan szigeten játszódik, és ahol a versenyzők a túlélésért küzdenek egymás ellen. Az autodidakta túlélő önerőből tanult meg vadászni, halászni, gyűjtögetni, csapdát állítani, horgászni, és mindezen készségeket nyári táborokban igyekszik minél több embernek tovább is adni.

A féléves önkéntes száműzetésben egy kétszer három méteres kiskertet alakított ki, ahol zöldségeket termeszt: borsót, babot, paradicsomot, hagymát, krumplit, salátát, tököt és spenótot. A folyóból pisztrángot fog ki, galambot, nyulat és mókust vadászik.
Ez utóbbit saját bevallása szerint “rémálom” megnyúzni, és elég rágós a húsa is, legalább tíz órát kell főzni. Szerencsére van fatüzelésű tűzhelye, készített füstölőt is a hús és a hal tartósítására, és éppen most épít egy kemencét is. Így a zsákmány feldolgozását szakszerűen tudja elvégezni. Kikísérletezte, hogy kell csalánsört főzni, és már érlelődik a bodzapezsgő is…
Mindez drámaian különbözik eddigi londoni életétől. Barátnője ugyan nem vállalta vele együtt a vadonban a kísérletet, de legalább meglátogatja néha.
“Hiányoznak a barátaim, a barátnőm, az, hogy este vacsorázni menjünk. Londonban minden ott van egy karnyújtásnyira. De csak akkor jöttem rá, mennyire szerencsés vagyok, hogy mindez a rendelkezésemre áll, amikor otthagytam. Az ember csak akkor értékeli ezeket a dolgokat, amikor hirtelen elveszti. Itt mindent újra kell tanulni, és ez többnyire tévedések sorozatán keresztül sikerül csak. A vadonban minden sokkal tovább tart, még egy csésze teát megfőzni is. Nagyon hiányzik, hogy egy mozdulattal bekapcsoljam a teafőzőt… Ami viszont cseppet sem hiányzik, az a mobiltelefonok szüntelen csörgése” – mondja nevetve.

forrás: http://www.168ora.hu

Az önellátás felszabadít

Előre hangsúlyoznám, hogy mindenféle politikai érzés nélkül nézzük ezt a videót és ha bármely ideológia jelszavait halljuk benne, azt engedjük el a fülünk mellett, csak hasznos információkat tartsuk meg és azokon gondolkodjunk el!

A gazdagságról

No, nem Thoreau Waldenéből kívánom elemezni az első, 60 oldalas fejezetet, de a téma a mai bejegyzésben is hasonló lesz. Ugyanis botorkálva az interneten az ember akarva akaratlanul is elolvas olyan szövegeket, amikről lehet, hogy amúgy tudomása sincs. Két történetet szeretnék megmutatni, melyek mindegyike "vicc" én azonban sokkal komolyabbnak érzem a bennük rejlő madnadivalót, mint hogy egyszerűen nevessünk rajta.

Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk. 

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik.
A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán.
A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- ..és egyébként mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután, ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne, amivel hozzájárulna a pénzvilág felpezsdüléséhez.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember . - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit…

Na ez a nem mindegy...
Köszönöm a figyelmet!

A föld nélküli termés

A pisztráng trágyázza a petrezselymet, a petrezselyem megtisztítja a pisztráng vizét. Nincsenek vegyszerek, nincsenek kártevők, kapálás. Csak olcsó és egészséges hal és zöldség a kert végében, egész évben.
Magyar agrárforradalom, télen is termő kert, föld helyett kavicságyban.
Tarold le a sufnit, építs akvapóniás szolárházat!

Elmúlt a karácsony, közeleg az újév

Bizonyára rendszeres olvasóink csalódhattak, hogy a karácsony témájában idén semmilyen fortély és érdekesség nem került fel. Pedig őszintén állíthatom, a lehetőségek tárháza, melyekkel ezekben a napokban is közelebb érezhetjük magunkat a természethez szinte kifogyhatatlan. Azonban mint mindenki, a blog szerkesztői is ilyenkor a szeretteikre és az ünnep melegére koncentrálnak. Én személy szerint nem szívesen törtem meg a készülődés hangulatát a gép előtt való ücsörgéssel. Azonban ennyi elég is lesz a magyarázkodásból...
Közeleg a szilveszter és bár ha a természet körforgását figyeljük ez nem is igazán valami új elindulása, hisz azt inkább a tavaszra mondhatnánk, mégis mindenki megünnepli ezt az alkalmat. Egy hét múlva már 2012-t fogunk írni, de most inkább koncentráljunk az ünneplésre.
Gondolom sokan töltenék ezt az alkalmat is szívesen a természetben, de sajnos az éjszakai hidegek ezt megnehezítik. Bevallom magam is eljátszottam a gondolattal, hogy hatalmas máglya mellett eszünk iszunk, zenélünk és beszélgetünk a barátaimmal, de ez egyelőre kivitelezhetetlennek tűnt. Ilyenkor előkerülhet a legjobb forralt bor receptek, a házi pálinkák, likőrök és borok. Gyümölcskenyerek, kalácsok, a legfinomabb húsok, sütni való kismalacok stb.
Azonban hadd ragadjam meg az alkalmat az egyik kedvenc leírásomra hivatkozzak a Waldenből: egy állítólagos Bartram a Mucolasse-indiánok újévkezdési ünnepét mutatja be. Sajnos most nem tudok pontosan idézni, de az én könyvemben (Fekete sas kiadó, 2008) az 55. oldal alján kezdődő, és után a folytatódó leírásban megismerhetjük az óév búcsúztatásának egy igen ősi formáját. Ebben a leírásban megismerhetjük mennyire fontos volt ennek a népcsoportnak a tűz, és hogy mennyire tisztelték. Talán mi is többre becsülhetnénk az otthonainkat melegítő elemet, melynek felfedezése kiemelt bennünket az állatok szintjéről. Gondoljunk bele, milyen lenne az élet e létfontosságú elem nélkül!
Ezekkel a gondolatokkal zárom az újévi bejegyzésemet, remélem jövőre is sokan olvasnak majd minket, mert mi itt leszünk, hisz kitartunk az álmaink mellett.

Közeleg a tél

Bár már december van, de a tél még várat magára az idő sem túl hideg mostanság. Azonban azok számára, akik összhangban élnek a természettel egy jóval nyugodtabb időszak következik. A téli tűzifa felaprítva a libákat már novemberben levágtuk, és lassan előkerülnek a pálinkák, amik ilyenkor télen a disznóvágás elengedhetetlen kellékei. De ha inkább az otthon melegét kívánjuk élvezni, akár a kandallónk előtt, ha van, akár egy kényelmes fotelben, akkor sem muszáj passzívan tölteni a telet. A korai sötétedés és hideg idő kiváló lehetőséget ad a szellemi fejlődéshez. Olvassunk könyveket, hallgassunk zenéket vagy végezzünk kézművesmunkákat a melegben. Kiváló könyvek kerültek a napokban a kezembe, melyek társaink lehetnek a téli estékre. Először ajánlanám Jack London: A barna Farkas című kötetét, mely más kutyás történeteket is tartalmaz, hisz igazán leköti az embert. Ha regényre vagyunk kíváncsiak tőle ajánlhatom a Fehér Agyar  című írását, melyből filmadaptáció is készült, tehát akár meg is nézhetjük. J. F. Cooper neve talán ismerős lehet egyesek számára, hisz ő írta a szintén filmvászonra vitt regényt Az utolsó mohikánt. Egy másik műve, mely az én könyvespolcomon is megtalálható a Vadölő. Érdemes elolvasni. Hogy a hölgyekre és azokra is gondoljak, akik a romantikus történetekért rajonganak, egy hazai gyöngyszemet, Fekete István: Hajnal Badányban című könyvét szeretném még ajánlani, bár ezt més nem volt szerencsém elolvasni, de jó véleményt hallottam róla.
Kívánok mindenkinek kellemes feltöltődést és stresszmentes készülődést a karácsonyra, hisz oly fölösleges az a sok idegesség nem?

Interjú egy biogazdával

Jávor András 
biogazdálkodó
-- Mitől biofarm ez a farm?
-- Attól, hogy itt az ökológiai és biológiai törvényeknek megfelelően igyekszünk gazdálkodni. Teljesen más szemlélettel, mint a hagyományos mezőgazdaságban. Teljes mértékben kizárjuk a vegyszereket, a műtrágyákat, és igyekszünk a kerten kívül az életmódunkat és a környezetünket is úgy alakítani, hogy az biológiailag, ökológiailag a legteljesebb, a legegészségesebb legyen.
-- Városi ember létetekre hogyan kerültetek ide, a zselici tanyavilágba, Visnyeszéplakra?
-- Nyugat-Németországban biofarmon dolgoztunk. Ott szereztünk tapasztalatokat arról, hogyan lehet egy ilyen gazdaságot és kertet beindítani, működtetni. Ezután a Zselicségi Tájvédelmi Körzet szomszédságában találtunk megfelelő életteret magunknak, ahol ezt a fajta gazdálkodást és életmódot meg tudjuk valósítani, önmagunk és mások számára megfelelő minőségű, garantáltan vegyszermentes élelmiszert tudunk előállítani.
-- Meg lehet ebből élni? Tehát mennyire tekinthető gazdaságos vállalkozásnak egy biofarm?
-- A gazdaságossági kérdést is teljesen más szemlélettel kell nézni, mint mondjuk egy városi embernek. Az egésznek az a kulcskérdése, hogy más szemlélettel kell termelni, és más szemlélettel kell értékesíteni ezeket a termékeket, mint a hagyományosakat. Ahogy a termelésnél, tehát a gazdálkodásnál is szemléletváltozásra van szükség, úgy a rentabilitás kiszámításához is másképp kell hozzáállnunk. Természetesen egy városi ember igényeihez képest nem lehet ebből a gazdaságból megélni, de az itteni körülmények között megfelelő megélhetést biztosit. Az utóbbi két év, tehát amióta itt lakunk, azt igazolta, hogy igenis meg lehet ebből élni.
-- Itt, Visnyeszéplakon magatok vagytok, vagy mások is foglalkoznak biogazdálkodással?
-- Szerencsére már négy minősített gazdaság van, melyeket ellenőriz a Biokultúra Egyesület. Tehát négy család foglalkozik ezzel, ezenkívül az ideköltözött, újonnan jövő lakosok is szinte mind vegyszer nélkül gazdálkodnak. És ahogy mostanában kiderült, az itt élöktől sem áll igazán távol, hogy ilyen módon műveljék a kertjüket.
Létrehoztuk a Biofarm-Zselic Alapítványt, amelynek célja egy organikus egység kialakítása. Ennek alapja a biogazdaság, de belefér a népművészet, az ökoépítészet és minden egyéb, e témakörhöz kapcsolódó dolog. Hála Istennek lassan kapunk már támogatásokat is. Munkagépünk is van, és szerelékek hozzá. Lassan-lassan kiépül az a gazdaság, amit terveztünk. 
-- Mit jelent számotokra ez a hatalmas kert? 
-- Rengeteg munkát és sok örömöt. Reméljük, hogy az elkövetkező időkben, mikor a feltételek egyre inkább biztosítottak lesznek, még több örömünk lehet benne. 
-- Egyáltalán nem vágytok vissza a városba? 
-- Nem. Abszolút nem vágyunk vissza, kezdetben sem és azóta sem. Úgy néz ki, hogy számunkra ez egy visszafordíthatatlan folyamat.

Forrás: http://www.okotaj.hu/szamok/02/teszt.html


Aláhúzhatnám a lényeget a férfi beszámolójában, de szerintem erre nincs szükség. Ha valaki legközelebb furcsán néz rám, mikor felvetem, hogy tanyán akarok élni, távol a modern civilizációtól, eddig is kész válaszaim mellett most már eggyel több emberrel érvelhetek. (Szerk.)

Vissza a természetbe!

Nagy meglepetés volt, mikor ma hallottam a tévében, hogy az egyik kereskedelmi csatorna magazinműsora felfigyelt az önellátó életmódra.
Talán a ma reklámozott adás okozhatta a kiugróan magas, majd' 500 fős látogatottságunkat is a mai napon (átlag 10 fő/nap).
A csatorna rövid összefoglaló cikke a témáról így hangzik:

"A nyugalom szigete, ahol megállt az idő

A hely, ahol nem szirénázik percenként mentőautó, ahol nincs közvilágítás, mégsem történik erőszak, és ahol nem pénzben mérik az értéket.

A hely, ahol érdemes nagyot beleszippantani a levegőbe, ahol minden a környezettudatosságról szól, ahol az állatok harmóniában élnek az emberrel, és ahol az ember összhangban él a természettel.

Manapság sokan elgondolkodnak azon, hogy életmódot váltsanak. Az ökofalu egy alternatíva lehet számukra, ahol a valódi a lóerő és a két kerék veszi át a szerepet, és persze gyalogosan is besétálhatunk az erdő közepén megbúvó nyugalom szigetére.

Mint egy hagyományos faluban, úgy élnek itt, de a környezetkímélés, az ökogazdálkodás, a bioszemlélet kerül előtérbe.

Nem kapkodnak, csak madárcsicsergést lehet hallani, és sok mosolygó arcot látni. Az ott élők szerint ez a szemlélet a jövő: egy életforma túl a rohanó világon."

Aki ennél többre is kíváncsi (és miért ne lenne), a teljes riportot itt nézheti meg:

Talán kicsit elnagyolt és felületes ez a riport, de szerintem erről az életmódról nem riportot, hanem filmet kéne forgatni. Mindenesetre ez is több a semminél, hogy legalább elgondolkodásra ösztönözze az embereket, persze csak azokat, akik képesek még gondolkodni, és tudják, milyen fontos, nekünk embereknek a természet maga!

Igazi kikapcsolódás