A következő címkéjű bejegyzések mutatása: butítás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: butítás. Összes bejegyzés megjelenítése
Előadás az önellátásról
Egy rettentő okos ember előadása arról a célról, melyet mi is el szeretnénk érni...
Az önellátás felszabadít
Előre hangsúlyoznám, hogy mindenféle politikai érzés nélkül nézzük ezt a videót és ha bármely ideológia jelszavait halljuk benne, azt engedjük el a fülünk mellett, csak hasznos információkat tartsuk meg és azokon gondolkodjunk el!
Kényszervágás
Veszprém - Negyvenhat kétszáz kilogrammos borjút semmisítettek meg a közelmúltban megyénkben, mert a gazda nem tudta bemutatni az állatok származását igazoló marhaleveleket.
Ferenczi Gábor országgyűlési képviselő, a Jobbik megyei elnöke az üggyel kapcsolatban lapunkat is felkereste. Szerinte ugyanis elképesztő, hogy amíg Magyarországon emberek ezrei éheznek, addig több tonna egészséges húst semmisít meg az "európai normák" betartatása érdekében a hatóság.
- Az állatok megsemmisítését mindenképpen túlzásnak tartom, annak ellenére, hogy a szabályok betartása mindenkitől elvárható. Tehát akkor is, amikor valamelyik multinacionális élelmiszer áruházlánc polcaira kerül bizonytalan eredetű húsáru. Egyébként telefonon elértem az akkor éppen helyszínen tartózkodó állatorvost, aki az állatok elszállítását felügyelte. Mint mondta, a határozat elleni fellebbezés nem halasztó hatályú, tehát csak az állatok elpusztítása után lehet az intézkedés jogszerűségét vizsgálni. Az állatorvos megerősítette, az állatok egyébként egészségesek. Felvetésemre, miszerint nem lehetne-e az állatok életét megmenteni, például állatkertben való elhelyezéssel, azt a választ kaptam, hogy azok potenciális veszélyt jelentenének, hiszen amíg élnek, fennáll a lehetősége, hogy húsmarhaként eladják őket. Kérdésemre, hogy az egészséges állatok miért jelentenek veszélyt, a hatósági állatorvos leszögezte, ő felettesei utasítására, az uniós normáknak megfelelő jogszabályok alapján jár el - tette hozzá Ferenczi Gábor.
A megyénkben élő kárvallott gazda szerint viszont a magyar állam akart példát statuálni a török állam felé, és balszerencséjére éppen ő volt az áldozat. Korábban ugyanis számos alkalommal csaltak a Törökországba kiszállított marhák bizonylataival és a törökök már kilátásba helyezték a magyar kapcsolat megszakítását. - Hazánk most megmutatta, hogy itt pedig rend van, csak sajnos ennek én voltam a szenvedő alanya és persze a negyvenhat állat, illetve a közel tíz tonna egészséges hús fogalmazott a neve elhallgatását kérő gazda.
A gazda nem tudta megmondani, honnan vette a jószágot, nem tudta igazolni a borjak származát, ezért a hatóság elrendelte megsemmisítésüket.
Az Élelmiszerbiztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság megyei igazgatója hangsúlyozza, jogszabályok írják elő, ha beazonosíthatatlan az állatok származása, ismeretlen a takarmányozása, állategészségügyi helyzete, akkor azok húsát nem szabad emberi fogyasztásra alkalmasnak nyilvánítani. Nem biztonságos élelmiszer nem hozható forgalomba. Egy élelmiszer csak akkor biztonságos, ha annak előállítása a szántóföldtől az asztalig egyértelműen végigkövethető. Dr. Leitold József elmondta, a gazda nem tudta megmondani azt, honnan vette a marhákat, semmilyen igazolást nem mutatott be származásuk kapcsán. Így az sem állapítható meg, hogy azok milyen körülmények között éltek korábban, hol és milyen tápszert fogyasztottak.
A Veszprém megyei tenyészetben az exportra szánt állatok esetében az összesen született 36 borjúból 34 ikerborjú volt. Ez azért is furcsa, mert a szarvasmarha-ikerborjak születése ritkaságszámba megy, az elfogadható ikerellések aránya 1-2 százalék. A gyanúsan nagyszámú ikerellés miatt az állományra forgalmi korlátozást rendeltek el az ikerellésből származó állatok genetikai vizsgálata mellett. Az állattartó egyébként elismerte, hogy a genetikai vizsgálatra nincs szükség, mert az állatok valójában nem ikerellésből származnak. Az intézkedés alapos volt, és a magyar gazdák érdekében történt.
- A jogszabályok szerint nem volt más választásunk, mint a megsemmisítés, még ha látszólag az állatok egészségesek is voltak. Többen a szemünkre vetik, hogy miért nem adtuk a szegényeknek? De kérdem én, őket lehet veszélyeztetni? Nem árt tudni, hogy ebben a helyzetben a hús mindenre kiterjedő vizsgálatának költségei messze meghaladták volna az állatok által képviselt értéket - nyilatkozta az igazgató. Hozzáfűzte, hazánkban évtizedekre visszamenőleg be lehet azonosítani a szarvasmarhák származását, s ez a továbbiakban is alapvető érdekünk. Nem engedhetjük meg azt, hogy elveszítsük fontos kereskedelmi partnereinket, köztük Törökországot azzal, hogy a hiteles nyilvántartó rendszerünk megbízhatóságát kockáztatjuk. Bizonytalan eredetű élelmiszer forgalomba hozatalát a hatóság nem engedélyezi belföldi és export célra sem, mert élelmiszerbiztonságilag elfogadhatatlan.
forrás: NAPLO
Nem mehet el blogunk sem szó nélkül emellett az esztelen barbárság mellett. Tényleg ennyire kell nekünk az európai unió szabályozása? Tényleg szükségünk van arra, hogy több tonnányi értékes ételt dobjanak ki a szemétbe? Látszik, hogy ezek az emberek, akik ilyen szankciókat találtak ki, még soha az életben nem dolgoztak meg semmiért, és pláne nem a két kezükkel. Egyedül az Anyaföld pusztításához értenek, de azt korlátlan mennyiségben. Az állatok bevizsgáltatására kellett volna kötelezni a tulajdonost és nem az elpusztításukra. Eszméletlen baromság, megint nincs józan emberi gondolkodás a tettek mögött, csak a monoton gépek cselekednek!
Ilyen körülmények között ellehetetlenítik a gazdákat. Sikeresen folytatódik tovább ennek az országnak a lepusztítása és lassan megfordul a fejemben, hogy külön országot kéne alapítani, ahova az ilyen gondolkodni nem tudó, másoknak vakon engedelmeskedő majmok még csak be sem tehetik a lábukat. Ha mégis akkor mi is "megsemmisítjük őket", mondván, hogy nem biztos, hogy tiszta eredetűek.
Ferenczi Gábor országgyűlési képviselő, a Jobbik megyei elnöke az üggyel kapcsolatban lapunkat is felkereste. Szerinte ugyanis elképesztő, hogy amíg Magyarországon emberek ezrei éheznek, addig több tonna egészséges húst semmisít meg az "európai normák" betartatása érdekében a hatóság.
- Az állatok megsemmisítését mindenképpen túlzásnak tartom, annak ellenére, hogy a szabályok betartása mindenkitől elvárható. Tehát akkor is, amikor valamelyik multinacionális élelmiszer áruházlánc polcaira kerül bizonytalan eredetű húsáru. Egyébként telefonon elértem az akkor éppen helyszínen tartózkodó állatorvost, aki az állatok elszállítását felügyelte. Mint mondta, a határozat elleni fellebbezés nem halasztó hatályú, tehát csak az állatok elpusztítása után lehet az intézkedés jogszerűségét vizsgálni. Az állatorvos megerősítette, az állatok egyébként egészségesek. Felvetésemre, miszerint nem lehetne-e az állatok életét megmenteni, például állatkertben való elhelyezéssel, azt a választ kaptam, hogy azok potenciális veszélyt jelentenének, hiszen amíg élnek, fennáll a lehetősége, hogy húsmarhaként eladják őket. Kérdésemre, hogy az egészséges állatok miért jelentenek veszélyt, a hatósági állatorvos leszögezte, ő felettesei utasítására, az uniós normáknak megfelelő jogszabályok alapján jár el - tette hozzá Ferenczi Gábor.
A megyénkben élő kárvallott gazda szerint viszont a magyar állam akart példát statuálni a török állam felé, és balszerencséjére éppen ő volt az áldozat. Korábban ugyanis számos alkalommal csaltak a Törökországba kiszállított marhák bizonylataival és a törökök már kilátásba helyezték a magyar kapcsolat megszakítását. - Hazánk most megmutatta, hogy itt pedig rend van, csak sajnos ennek én voltam a szenvedő alanya és persze a negyvenhat állat, illetve a közel tíz tonna egészséges hús fogalmazott a neve elhallgatását kérő gazda.
A gazda nem tudta megmondani, honnan vette a jószágot, nem tudta igazolni a borjak származát, ezért a hatóság elrendelte megsemmisítésüket.
Az Élelmiszerbiztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság megyei igazgatója hangsúlyozza, jogszabályok írják elő, ha beazonosíthatatlan az állatok származása, ismeretlen a takarmányozása, állategészségügyi helyzete, akkor azok húsát nem szabad emberi fogyasztásra alkalmasnak nyilvánítani. Nem biztonságos élelmiszer nem hozható forgalomba. Egy élelmiszer csak akkor biztonságos, ha annak előállítása a szántóföldtől az asztalig egyértelműen végigkövethető. Dr. Leitold József elmondta, a gazda nem tudta megmondani azt, honnan vette a marhákat, semmilyen igazolást nem mutatott be származásuk kapcsán. Így az sem állapítható meg, hogy azok milyen körülmények között éltek korábban, hol és milyen tápszert fogyasztottak.
A Veszprém megyei tenyészetben az exportra szánt állatok esetében az összesen született 36 borjúból 34 ikerborjú volt. Ez azért is furcsa, mert a szarvasmarha-ikerborjak születése ritkaságszámba megy, az elfogadható ikerellések aránya 1-2 százalék. A gyanúsan nagyszámú ikerellés miatt az állományra forgalmi korlátozást rendeltek el az ikerellésből származó állatok genetikai vizsgálata mellett. Az állattartó egyébként elismerte, hogy a genetikai vizsgálatra nincs szükség, mert az állatok valójában nem ikerellésből származnak. Az intézkedés alapos volt, és a magyar gazdák érdekében történt.
- A jogszabályok szerint nem volt más választásunk, mint a megsemmisítés, még ha látszólag az állatok egészségesek is voltak. Többen a szemünkre vetik, hogy miért nem adtuk a szegényeknek? De kérdem én, őket lehet veszélyeztetni? Nem árt tudni, hogy ebben a helyzetben a hús mindenre kiterjedő vizsgálatának költségei messze meghaladták volna az állatok által képviselt értéket - nyilatkozta az igazgató. Hozzáfűzte, hazánkban évtizedekre visszamenőleg be lehet azonosítani a szarvasmarhák származását, s ez a továbbiakban is alapvető érdekünk. Nem engedhetjük meg azt, hogy elveszítsük fontos kereskedelmi partnereinket, köztük Törökországot azzal, hogy a hiteles nyilvántartó rendszerünk megbízhatóságát kockáztatjuk. Bizonytalan eredetű élelmiszer forgalomba hozatalát a hatóság nem engedélyezi belföldi és export célra sem, mert élelmiszerbiztonságilag elfogadhatatlan.
forrás: NAPLO
Nem mehet el blogunk sem szó nélkül emellett az esztelen barbárság mellett. Tényleg ennyire kell nekünk az európai unió szabályozása? Tényleg szükségünk van arra, hogy több tonnányi értékes ételt dobjanak ki a szemétbe? Látszik, hogy ezek az emberek, akik ilyen szankciókat találtak ki, még soha az életben nem dolgoztak meg semmiért, és pláne nem a két kezükkel. Egyedül az Anyaföld pusztításához értenek, de azt korlátlan mennyiségben. Az állatok bevizsgáltatására kellett volna kötelezni a tulajdonost és nem az elpusztításukra. Eszméletlen baromság, megint nincs józan emberi gondolkodás a tettek mögött, csak a monoton gépek cselekednek!
Ilyen körülmények között ellehetetlenítik a gazdákat. Sikeresen folytatódik tovább ennek az országnak a lepusztítása és lassan megfordul a fejemben, hogy külön országot kéne alapítani, ahova az ilyen gondolkodni nem tudó, másoknak vakon engedelmeskedő majmok még csak be sem tehetik a lábukat. Ha mégis akkor mi is "megsemmisítjük őket", mondván, hogy nem biztos, hogy tiszta eredetűek.
A gazdagságról
No, nem Thoreau Waldenéből kívánom elemezni az első, 60 oldalas fejezetet, de a téma a mai bejegyzésben is hasonló lesz. Ugyanis botorkálva az interneten az ember akarva akaratlanul is elolvas olyan szövegeket, amikről lehet, hogy amúgy tudomása sincs. Két történetet szeretnék megmutatni, melyek mindegyike "vicc" én azonban sokkal komolyabbnak érzem a bennük rejlő madnadivalót, mint hogy egyszerűen nevessünk rajta.
Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.
A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik.
A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán.
A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- ..és egyébként mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután, ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne, amivel hozzájárulna a pénzvilág felpezsdüléséhez.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember . - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit…
Na ez a nem mindegy...
Köszönöm a figyelmet!
Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.
A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik.
A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán.
A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- ..és egyébként mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász.
A piackutató itt közbevág:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután, ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne, amivel hozzájárulna a pénzvilág felpezsdüléséhez.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász. - Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember . - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit…
Na ez a nem mindegy...
Köszönöm a figyelmet!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)