Egy kedves barátom ajánlására vettem kézbe ezt a könyvet, mely két mű egyben. Az első a Walden, amiben az író leírja hogyan élt két éven keresztül az erdőben, elzárva a civilizációtól, a második egy rövidebb értekezés, „A polgári engedetlenség iránti kötelességről”.
A XIX. században megjelent műveket, néhányan talán elavultnak ítélhetik, de ahogy az a kiadó előszavában is benne van, nem véletlenül adták ki a gyakorlati gondolkodó e két művét újra, hisz talán ismét aktuális lehet sokak számára a „vissza a természetbe” filozófia, melyet talán először Rousseau vetett fel a felvilágosodás gondolkodói közül. Thoreau is az ő alapelveit és Emerson tanításait továbbgondolva jutott el addig, hogy ezt a világnézetet, ha csak két évre is, de a gyakorlatban is megvalósítsa.
A gazdaságról címmel olvashatjuk az első fejezetet, ami hatvan oldalon keresztül próbálja ráhangolni az olvasót a könyvre, elmagyarázza, miért választotta ezt az életmódot, és, hogy mégis hogy kezdett bele az egészbe. Főbb idézetek: „Írásom talán elsősorban szegény diákoknak szól.” „az emberek tévesen sorsnak értelmezett kényszer hatására azzal foglalkoznak, hogy olyan kincseket gyűjtsenek, amelyeket, megemészt a moly és a rozsda, és tolvajok, latrok martalékává leszen” „Ha megnézzük mik az élet igazi kellékei és nélkülözhetetlen szükségletei, úgy tetszik, mintha az ember szánt szándékkal választotta volna az élet legelterjedtebb módját, mert ezt jobban vélte bármi másnál. De nem: a legtöbben őszintén és szentül hiszik, hogy nincs választásuk.” „Cselekvés, gondolkodás semmilyen módozatát nem szabad vizsgálatlanul elfogadnunk, akármilyen ősi” (Kételkedem, tehát vagyok – világfelfogás is egyben) „Amiről az öregek azt állítják, hogy nem tudod megcsinálni, próbáld csak meg, és tapasztalni fogod, hogy igenis tudod.” Felsorolja a négy valós életszükségletet (élelem, hajlék, ruházat, tüzelő), majd a továbbiakban elmeséli, Ő hogyan jutott hozzá mindezekhez. Megismertet a frugális életmóddal, ami szerint az ember csak a saját maga által előállított, vagy levadászott élelmet eszik, de nem állít elő felesleget. Véleménye szerint egy filozófus nemzet nem követné el azt a hibát, hogy állatok munkáját felhasználja. Évi hat heti munkával kereste meg betevőjét. S a legfontosabb számomra ez a mondat az egész fejezetből: A kereskedés az átok bélyegét nyomja rá mindenre.
„Legyünk mi magunk is egészségesek, és egyszerűek, mint maga a természet, űzzük el a fejünket elborító felhőket, és szívjunk egy kis életet a pórusainkon által!”
A következő fejezetekben bővebb kifejtést kapunk életmódjáról.
„Azért mentem ki az erdőbe, mert nyíltan szemtől szembe akartam kerülni az élet alapvető tényeivel, s kitapasztalni, mit tanulhatok az élettől, nehogy majd halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem is éltem.”
„Napi három étkezés helyett érjük be eggyel, százféle fogás helyett öttel.”
„Ha az igazsággal foglalkozunk, halhatatlanok vagyunk.”
Ezek után, szinte a könyv végéig, kivéve a befejezést érzékletes természetleírások, és rövid történetek találhatók a Walden tó környékéről. Ezek talán nagy kontrasztban állnak az ezt megelőző mély filozófiai gondolatmenetekkel, de a kitartó olvasás, és a fantázia használata meghozza gyümölcsét.
A befejezésben ismét visszatér a filozófiai jelleghez, s azt is elmondja, miért tért vissza két év után újra a civilizációban, de ezt a nem szeretném elmondani, olvassátok el!
A polgári engedetlenség iránti kötelességről-ben a kor aktuálpolitikai kérdéseit vitatja meg. Első olvasásra, és hogyha az ember elkezdi úgy olvasni, mintha a mai korról szólna, csak a konkrét történelmi események nem stimmelnek, de kiváló tanulmány, mely meghatározhatta volna egy kor gondolkodását, és akkor most nem itt tartana a világ, mint most.
